felbukkan, fölbukkan szinonimái

ige
  • előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
  • előkerül, előjön
  • nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
  • feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vaságy

főnév
  • tábori ágy, fémágy
  • priccs

felkutat, fölkutat

ige
  • átkutat, átvizsgál, kémlelődik, kifürkész, kikémlel, felkajtat (tájnyelvi)
  • megkeres, előkeres, kinyomoz, felderít, kiderít, kipuhatol, kimotoz (régies), felkurkál (régies), felszuszakol (régies), felkutúszik (tájnyelvi), felmatat (tájnyelvi)
  • kiás, előás, előkapar, napfényre hoz
  • megtalál, rátalál, rálel, felfedez
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbukkan, fölbukkan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fájdalomdíj

főnév
  • vigaszdíj, kárpótlás, kártérítés, jóvátétel, elégtétel, kompenzálás, kompenzáció, flastrom (régies)

előrejelzés

főnév
  • figyelmeztetés, intés, prognózis, jóslat, jóslás, jövőbe látás, jövendölés, előjel, ómen, megérzés

ellök

ige
  • eltol, elgurít
  • (ellök magától vkit): elzavar, eltaszít

égés

főnév
  • lángolás, lobogás, izzás, oxidáció (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): tűzvész
  • veszedelem
  • (tájnyelvi): veszekedés, perpatvar
  • (szleng): kudarc, balsiker, csőd, blamázs, fölsülés, szégyen, lebőgés (szleng)

fehérlik

ige
  • fénylik, világlik, tündöklik, ragyog, fehérellik (tájnyelvi), fehérszik (tájnyelvi), fehérzik (tájnyelvi), világít

felvonul, fölvonul

ige
  • kivonul, defilíroz (régies), tüntet, demonstrál

must

főnév
  • szőlőlé
  • murci, karcos (tájnyelvi)

csigáz

ige
  • (érdeklődést): fokoz, gerjeszt, ébreszt
  • kínoz, gyötör, fáraszt, sanyargat, sanyar (tájnyelvi), göcsörít (tájnyelvi)

császármorzsa

főnév
  • daramorzsa, smarni (bizalmas), darasmarni (bizalmas), grízsmarni (bizalmas)

alagcső

főnév
  • dréncső (szaknyelvi), talajcső, szivárgócső, levezetőcső, lefolyócső, csatorna

csúcsos

melléknév
  • éles, hegyes, szúrós, kihegyezett

fésül

ige
  • gereblyéz (tréfás), frizíroz (régies), garabicál (tájnyelvi)
  • (szálas anyagot): gerebenez, gyarat (tájnyelvi), hihel (tájnyelvi), kártol
  • átnéz, javít, csiszol

fut

ige
  • szalad, száguld, vágtat, üget, vágtázik, kocog, limel (tájnyelvi), rohan, robog, lohol, lót (választékos), nyargal, galoppozik, inal, iramlik, iramodik, cikázik, viharzik, kotor (szleng), darizik (szleng), sprintel (szleng), skerál (szleng), spurizik (szleng), teker (szleng), tép (szleng), kóstat (tájnyelvi) Sz: viszi a ciháját; viszi az inát; viszi az ingét; úgy megy, mint a paripa; eloldja a kereket; szedi a lábát; húzza a csíkot; fut, mint csikó az anyja után; fut, mintha kergetnék; fut, mint a szélvész; fut, mintha kergetné a tatár; fut, mint a nyúl;
  • menekül, visszavonul, szökik
  • (valaki után): kerget, üldöz, űz, hajkurász, hajszol, hajhász
  • (valami után): keres, vadászik (valamire)
  • (valakivel): jár (valakivel)
  • (esemény): folyik, folytatódik
  • (idő): múlik, repül, elszáll
  • (növény): terjed, terjeszkedik, kapaszkodik, kúszik
  • (futja vmire): jut, telik

idehaza

határozószó
  • itthon(bizalmas)

hangfelvétel

főnév
  • hanglemez, lemez, magnókazetta, kazetta, CD, fonogram
  • hanghordozó
  • hangrögzítés

felcsillan, fölcsill

ige
  • feltűnik, felvillan, megcsillan, felfénylik, felragyog

fa

főnév
  • élőfa, csemete, facsemete, fácska, sudár (régies)
  • karácsonyfa, májusfa
  • faanyag, faáru, deszka, lignin (szaknyelvi), lignum (szaknyelvi)
  • tűzifa, tüzelőfa
  • fadarab, bot, pálca, karó, celőke (tájnyelvi)
  • (szleng): egyes, elégtelen, karó (bizalmas), cuka (bizalmas), pejkó (tréfás), tök (szleng), dákó (szleng), dugó (szleng), fúró (szleng), horog (szleng), kampó (szleng), gerenda (szleng)

félreért

ige
  • rosszul ért, elért, félrehall, eltájolja magát (szleng) Sz: amit tövén kellene fogni, hegyén fogja
  • félremagyaráz, félreismer

haldoklik

ige
  • haldokol (választékos), agonizál (idegen), haldosik (tájnyelvi), utolján van (tájnyelvi)
  • halódik, halófélben van, pusztulóban van Sz: a végét járja, az utolját járja, végsőket vonaglik, utolsókat lélegzik, halálán van, halálküzdelmet vív (választékos), haláltusáját vívja, az utolsókat rúgja (durva), dögrováson van (durva), a halál révén áll; a nyelve hegyén van a lélek; ásóra, kapára nem soká fog várni; búcsúzik az árnyékvilágtól; csak órái vannak hátra; Istennél az obsitja; kiveri a halál vize; lába is a temető felé áll; oly aprót lélegzik, mint a moharmag; orrában hordozza a harangozópénzt; orrában van már a harangkötél; tépi a kontraktust; tusakodik a halállal

felfúj, fölfúj

ige
  • feldagaszt, felpuffaszt, felpumpál, felduzzaszt, feldurraszt (tájnyelvi)
  • eltúloz, felnagyít, túlságba visz, nagyokat mond, anzágol (bizalmas), túljátszik, kiszínez, tupíroz
  • (felfújja magát): felfuvalkodik
  • durcáskodik, duzzog, fúj, haragszik, húzza az orrát

elrejtőzik

ige
  • elbújik, megbújik, meglapul, meghúzódik, meghúzza magát, dekkol (szleng), ellappan (tájnyelvi), ellappang (tájnyelvi), lappang

feltápászkodik, fölt

ige
  • felkel, felkászálódik (bizalmas), felcsámpászkodik (régies), felkászmárog (tájnyelvi), felkecmerkedik (tájnyelvi), lábra kel (régies)

hamv

főnév
  • hamu, pernye, hulladék, salak, üszök
  • rom, omladék
  • maradvány, por
  • üdeség, tisztaság, hamvasság