egészségtelen szinonimái
melléknév
- káros, kártékony, kóros, ártalmas, egészségrontó, veszélyes, veszélyeztető, fertőző, ragályos, dögletes (régies), mérges, miazmás (régies), mérgező, toxikus (szaknyelvi), antihigiénikus (idegen)
- beteges, sápadt
- romboló, bomlasztó
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
megszökik
ige
- elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
- disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
- elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
- kibújik (valami alól)
- elfolyik, kifolyik
- elillan
szokás
főnév
- hagyomány, tradíció, megszokás, közszokás, gyakorlat, úzus (régies), divat, módi, konvenció (szaknyelvi)
- cselekvésmód, habitus, allűr (idegen), tempó, modor, manír (idegen), életmód
ciha
főnév
- (tájnyelvi): párnahuzat, dunyhahuzat, dunnahuzat, ágynemű
- (szleng): zsákmány, áru (szleng), cucc (szleng), szajré (szleng)
busa
melléknév
- (fej, homlok): nagy, erős, széles
- (haj, szemöldök): dús, sűrű, tömött, vastag
- komor, haragos, keserű
- (régies): önfejű, makacs, nyakas, konok
- (hang): mély, vastag, öblös, telt
bepólyál, bepólyáz
ige
- betakar, betakargat, becsomagol, begöngyöl, becsavar, bebugyolál, beburkol, beteker, beköt, körülteker, bekendőz (tájnyelvi), begombótáz (tájnyelvi), bebókáz (tájnyelvi), bepongyolál (tájnyelvi), bebónyál (tájnyelvi), bekötöz, befásliz
duhajkodik
ige
- garázdálkodik, rakoncátlankodik, féktelenkedik, legénykedik, erőszakoskodik, lármázik, randalírozik, dorbézol, mulat, devendíroz (tájnyelvi), dombérkodik (tájnyelvi)
elfoglalt
melléknév
- foglalkoztatott, aktív, tevékeny, dolgozó, be van táblázva Sz: ezer a dolga, meg kettő; annyi a dolga, hogy azt se tudja, ki lábára hágjon; meghalni sem ér rá
- bevett, meghódított, megszállt, leigázott
- betöltött
lesüllyed
ige
- lemerül, elsüllyed, alászáll, alámerül, alábukik, leereszkedik
- lesüpped, megsüllyed, megsüpped
- csökken, lemegy
- elsekélyesedik, lecsúszik, lealacsonyodik, lezüllik, deklasszálódik (idegen)
baj
főnév
- kellemetlenség, bosszúság, csapás, gond, vesződség, sérelem, ártalom, kalamajka, bonyodalom, balszerencse, szerencsétlenség, szenvedés, bánat, szomorúság, fájdalom, vereség, bukás, pech, kalamitás (régies), malőr (bizalmas), mizéria (bizalmas), probléma, balhé (szleng), bökkenő, bibi (szleng), ciki (szleng), gubanc (szleng), gáz (szleng), slamasztika (bizalmas), galiba
- kár, kártétel, bántódás
- vesződség, vesződés, nehézség
- hiba, fogyatkozás, fogyatékosság
- havibaj, menstruáció, menses, vérzés (bizalmas)
- (régies): párviadal, küzdelem, affér (bizalmas), lovagias ügy, tusa, viadal, viadalom (régies), csatározás
főzelék
főnév
- csuszpájz (bizalmas), vastagétel (tájnyelvi), ázalék (régies), mártó (tájnyelvi), mártogató (tájnyelvi), főzemény (régies)
- (tájnyelvi): (nyers) zöldség
felcserél, fölcserél
ige
- megcserél, kicserél
- megváltoztat, helyettesít
- váltogat, felvált, pótol, áthelyez, áttesz
- megmásít, módosít, megfordít, (sorrendet) felborít, összekever
- összecserél, összetéveszt
égő I.
melléknév
- lángoló, tüzes, izzó, lobogó
- világító, fénylő
- égőpiros, tűzpiros, égővörös, lángvörös, élénkpiros
- (választékos): égető, maró, sajgó, fájó
- (választékos): heves, hevült, lázas, buzgó, szenvedélyes, túlfűtött
- (szleng): szégyenteljes, kellemetlen, zsenáns, ciki (szleng)
díszítőelem
főnév
- dísz, díszítés, díszítmény, díszítőmotívum, ékítmény, cifrázat, ciráda, ornamens (idegen), ornamentum (szaknyelvi), (zenében) fioritura (szaknyelvi)
fejletlen
melléknév
- éretlen, kiforratlan, kezdetleges, tökéletlen, kezdeti, kialakulatlan, primitív, embrionális (idegen)
- csenevész, satnya, elmaradott, csökevényes, visszamaradott, silány, nyamvadt, rudimentális (szaknyelvi), nyápic, csefre (tájnyelvi), cseplesz (tájnyelvi), csögbög (tájnyelvi), nyevere (tájnyelvi), csökött (tájnyelvi)
egyhangú
melléknév
- egyforma, egyöntetű, egységes, ugyanazon
- unalmas, untató, szürke, színtelen, sótlan, ízetlen, száraz, lapos, élettelen, érdektelen, szellemtelen, vérszegény, tompa, fakó, eseménytelen, mindennapos, hétköznapi, prózai, közönséges, jellegtelen, jelentéktelen, változatlan, vigasztalan, elkoptatott, lerágott, szokványos, átlag, tucat, üres, sivár, kietlen, fád, monoton, sablonos, banális, együtésű (régies), nyomasztó, lélekölő, álmosító, fárasztó, kimerítő
civilizáció
főnév
- kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség
- polgárosodás, civilizálódás, polgárosultság
élénkít
ige
- frissít, üdít, felpezsdít, megújít, vitalizál, erőt önt (valakibe)
- serkent, feldob (bizalmas), stimulál, ösztönöz, felvillanyoz, sarkall, felizgat, gerjeszt, megelevenít
- siettet, szaporáz, fokoz, gyorsít
- (stílust, előadást): színesít, színez, tarkít
felboncol, fölboncol
ige
- felbont, kibont, kinyit, szétdarabol
- elemez, analizál, ízekre szed, szétszed