felboncol, fölboncol szinonimái

ige
  • felbont, kibont, kinyit, szétdarabol
  • elemez, analizál, ízekre szed, szétszed

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fészkelődik

ige
  • izeg-mozog, mozgolódik, feszeng, mocorog, forgolódik, nem leli a helyét, nem találja a helyét, helyezkedik, izgelődik-mozgolódik (tájnyelvi), vackolódik (tájnyelvi) Sz: nyű van a seggében; kukac van a seggében
  • (régies): fészkel, fészket ver, lakást ver

hegyetlen

melléknév
  • tompa, gömbölyű
  • lapos, életlen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felboncol, fölboncol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fahéj

főnév
  • cimet (régies), édesforgács (tájnyelvi), fahaj (tájnyelvi)
  • fakéreg, faháncs

előránt

ige
  • előhúz, előkap, elővesz
  • (valakit): előkerít, előteremt, előráncigál
  • (bizalmas): szóba hoz, előhoz, megemlít

ellenzés

főnév
  • helytelenítés, rosszallás, elutasítás, visszautasítás, óvás, tiltakozás, ellentmondás

efelől

határozószó
  • erről, innen, ebből az irányból
  • emiatt

fegyverszünet

főnév
  • tűzszünet, fegyvernyugvás, tűzcsend (régies), fegyverállás (régies), hadszünet (régies), treuga dei (régies)
  • béke, békesség, nyugalom

felvilágosítás

főnév
  • tájékoztatás, információ, informálás, útbaigazítás, magyarázat(szleng)

munkatárs

főnév
  • kolléga, szaktárs, kartárs (régies), dolgozótárs, szaki (bizalmas)
  • partner, üzlettárs, társ
  • segítőtárs, asszisztens, famulus (bizalmas), samesz (bizalmas), fullajtár (bizalmas)
  • kutató, tudományos kutató

csibész

főnév
  • csirkefogó, gazember, gazfickó, gézengúz, kópé, himpellér, imposztor (régies), pernahajder, pokolravaló, jómadár, jó firma, kapcabetyár, ebadta, máriásadta (tájnyelvi), ganef (szleng), gauner (bizalmas), mihaszna, semmirekellő, senkiházi, lókötő, aszfaltbetyár, lacibetyár (tájnyelvi)
  • (gyerek): rosszaság, rosszcsont, rosszposztó, ördögfióka, ördögfattya (tájnyelvi), utcagyerek, utcakölyök, anyaszomorító, kutyanáció (tájnyelvi), ebugatta (tájnyelvi)

csapszeg

főnév
  • szegecs, rögzítőcsap, pecek (bizalmas), nitt (szaknyelvi)

alabárd

főnév
  • hellebard (régies), naginata (idegen)

csőtészta

főnév
  • makaróni

fest

ige
  • pingál (bizalmas), mázol, festeget, pacsmagol, ábrázol (régies)
  • színez, színt ad
  • (arcot): sminkel, kikészít, kendőz (régies), kozmetikáz, pampucol (tájnyelvi)
  • ecsetel, jellemez, ábrázol
  • látszik, mutatkozik, tűnik (valamilyennek), tetszik (valamilyennek), kinéz (valamilyennek), hatást tesz, benyomást tesz

furikázik

ige
  • (bizalmas): kocsikázik, autózgat

ideges

melléknév
  • nyugtalan, nyugtalankodó, ingerlékeny, türelmetlen, ingerült, nyűgös, felidegesített, csupa ideg, nervózus (idegen), felajzott, izgatott, zaklatott, spannolt (szleng), felcukkolt (szleng), hangyás (szleng), felindult, felkavart, túlfűtött, kiegyensúlyozatlan, labilis, ideggyenge, idegbeteg

handabandázik

ige
  • hangoskodik, henceg, szövegel (szleng), szájaskodik, hőbörög, szájhősködik, háryjánoskodik, halandzsázik (bizalmas), blöfföl (bizalmas), hadovál (szleng), hantál (szleng), hamukál (szleng), nagy hűhót csap (valaminek), nagy garral van, süketel (szleng), karingyál (tájnyelvi)
  • nagyzol, kérkedik, hetvenkedik, felvág (bizalmas)

felbukkan, fölbukkan

ige
  • előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
  • előkerül, előjön
  • nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
  • feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik

ezután

határozószó
  • ezentúl, mostantól, mostantól fogva, mostantól kezdve, ezt követően, a későbbiekben, ettől kezdve, a jövőben, a továbbiakban, eztán (bizalmas), ennekutána (régies)

felragyog, fölragyog

ige
  • feltündöklik, felfénylik, kifényesedik, kigyúl, kisüt, fellobban, felvillan, felcsillan, megcsillan, kiraggyant (tájnyelvi)

hálás

melléknév
  • hálatelt, háládatos (tájnyelvi), lekötelezett, viszontszolgálatra kész, hálára kötelezett, hálaadatos (tájnyelvi)
  • hasznos, kifizetődő, bevált, tartós

felfogóképesség

főnév
  • elme, értelem, ész, fogékonyság, felfogás, éleslátás, intelligencia, intellektus (idegen), receptivitás (szaknyelvi), kapacitás, érzékelőképesség

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)

felszólít, fölszólít

ige
  • figyelmeztet, óv, óva int, utasít, megkér, felkér, nógat, ösztökél, ösztönöz, invitál, avizál (régies), intimál (régies), perszvadeál (régies)
  • felhív, kihív

hamis

melléknév
  • ál, fals, hamisított, nem valódi, utánzott, pszeudo-, látszat-, mű-, talmi, apokrif (szaknyelvi), csalóka, hazug, alaptalan, koholt, valótlan, művi, megtévesztő, mesterséges, színlelt, tettetett, fiktív, megjátszott, silány, csinált, mesterkélt, mondvacsinált, álcázott, korcs
  • csalárd, ravasz, álnok, igaztalan, huncut, csaló, ámító, kétkulacsos, körmönfont, kétszínű, hitszegő, szószegő, alattomos, ármányos, álszent, hipokrita, szemforgató, csalafinta, trükkös (bizalmas), perfid (idegen), simlis (szleng), csalavér (tájnyelvi)
  • téves, helytelen, alaptalan
  • kacér, pajzán, csalfa, csapodár, hamiskás, pajkos, csintalan, dévaj
  • (kutya): harapós, vad