civilizáció szinonimái

főnév
  • kultúra, művelődés, műveltség, közműveltség
  • polgárosodás, civilizálódás, polgárosultság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

humor

főnév
  • szellemesség, derű, élc (régies), tréfa, tréfálkozás, móka, mókázás, bohóság, bolondozás, nedély (régies)
  • humorérzék

cipőhúzó

főnév
  • cipőkanál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a civilizáció szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

burkol

ige
  • betakar, takar, becsavar, csavar, begöngyöl, göngyöl, bebugyolál, bugyolál, becsomagol, beborít, befed, beköt, bepólyáz, bebéngyel (régies)
  • (választékos): álcáz, leplez, kendőz
  • kikövez, kicsempéz, bevakol, betapaszt
  • (szleng): eszik, kajál (szleng), zabál (szleng), fal, tömi a majmot (bizalmas)

belelendül

ige
  • belemelegszik, belejön

befőz

ige
  • tartósít, eltesz, elrak, konzervál
  • belefőz (valamit valamibe)
  • (tájnyelvi): becsap, rászed

arányos

melléknév
  • részarányos, aránylagos (tájnyelvi), aránylott (tájnyelvi), szabályos, kiegyensúlyozott, kiegyenlített, harmonikus, egybevágó, proporcionált
  • szemrevaló, jó alakú, deli, csinos, bájos, formás, helyes
  • harmonikus

cezúra

főnév
  • lábmetszet (szaknyelvi), sormetszet (szaknyelvi), dierézis (szaknyelvi)
  • szünet, időköz, pauza
  • választóvonal, határvonal
  • megszakítás

csúfondáros

melléknév
  • kárörvendő, rosszmájú, gúnyos, gunyoros, kötekedő, évődő, incselkedő, kihívó, fullánkos (megjegyzés), csípős, ironikus, szatirikus, cinikus, lekicsinylő, kaján, szúrós, epés, harapós, gonoszkodó, fanyar, maliciózus, szarkasztikus (választékos)
  • (tájnyelvi): csúnya, csúf, rút, ronda

köhög

ige
  • köhécsel, köhint, krákog, kahácsol (régies), tusszikál (régies), tikácsol (tájnyelvi), kehel-kahol (tájnyelvi), cikákol (tájnyelvi)
  • göthösködik (tájnyelvi), bahol (tájnyelvi), butog (tájnyelvi), kahog (tájnyelvi), kehel (tájnyelvi), kohácsol (tájnyelvi), göthöl (tájnyelvi), krahint (tájnyelvi), ugat (durva)
  • (szleng): elárul, beszél, beköp, besúg, lebuktat (szleng), feldob (szleng)

ajak

főnév
  • szájszél, szája széle, száj

degenerált

melléknév
  • elkorcsosult, elkorcsosodott, korcs, elfajzott, elfajult, satnya, elsatnyult, degenerálódott
  • hülye, kretén, debilis (szaknyelvi)

égbolt

főnév
  • ég, égboltozat, éggömb, firmamentum (idegen), mennybolt, égív (régies), égség (tájnyelvi), levegőég (régies)

fejlemény

főnév
  • következmény, folytatás, folyomány, kihatás, eredmény, kimenetel, végkifejlet, előrehaladás
  • (szaknyelvi): képződmény, változat
  • (régies): fejlődés, evolúció (szaknyelvi)

elreppen, elröppen

ige
  • elrepül, elszáll, elrebben, tovaszáll, szárnyra kel
  • eltűnik, elmúlik, eltelik

condra

főnév
  • cafat, rongy
  • kurva (durva), lotyó (durva), riha (választékos), könnyű nőcske (pejoratív), prostituált, ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), rima (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka (durva), sandra (tájnyelvi)

bújócska

főnév
  • bújósdi, hunyócska, hunyózás, hunyóka, hunyósdi

csinnadratta

főnév
  • hűhó, cécó, cirkusz, felhajtás, ribillió

előrehaladás

főnév
  • haladás, előremenetel, érvényesülés, eredményesség, fejlődés, emelkedés, előrelépés, térnyerés, gyarapodás, boldogulás, progresszivitás (idegen), progresszió, csinosodás (régies), előbbre jutás, előmenetel

csápol

ige
  • hadonászik

belülről

határozószó
  • bentről, bévünnet (tájnyelvi), bennőt (tájnyelvi), belülnén (tájnyelvi)
  • szívből, mélyről, lélekből

csonkol

ige
  • visszavág, kurtít, nyes
  • levág, eltávolít, amputál (szaknyelvi), reszekál (szaknyelvi)

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)