égő I. szinonimái

melléknév
  • lángoló, tüzes, izzó, lobogó
  • világító, fénylő
  • égőpiros, tűzpiros, égővörös, lángvörös, élénkpiros
  • (választékos): égető, maró, sajgó, fájó
  • (választékos): heves, hevült, lázas, buzgó, szenvedélyes, túlfűtött
  • (szleng): szégyenteljes, kellemetlen, zsenáns, ciki (szleng)

égő II. szinonimái

főnév
  • villanyégő, villanykörte, körte, izzó, izzólámpa
  • égőfej

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fúria

főnév
  • bosszúistennő, megéra (idegen), démon, boszorkány
  • hárpia, házisárkány, áspiskígyó
  • (régies): dühroham, felindulás

zsidó II.

főnév
  • (régies): kereskedő, kalmár, boltos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a égő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dobolás

főnév
  • dobverés
  • dobszó, dobpergés

ciklikus

melléknév
  • ciklusos, ismétlődő, időszakos, visszatérő, körforgásos

butít

ige
  • eltompít, hülyít (bizalmas)
  • kábít

beránt1

ige
  • besodor, behúz
  • (ajtót): becsap, bevág, becsuk
  • (szleng): rászed, becsap, belekever (valakit valamibe)

dunnyog

ige
  • (tájnyelvi): dünnyög, dörmög, dohog, zsörtölődik, tutyog (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): dúdol, dudorászik

elforgácsol

ige
  • szétforgácsol, elgyalul, eldarabol, elfarigcsál (tájnyelvi), elaprít (tájnyelvi)
  • elfecsérel, elapróz, aprópénzre vált

leszámít

ige
  • levon, leszámol, csökkent, enged, elvesz
  • kivon
  • figyelmen kívül hagy, eliminál

átlag II.

határozószó
  • átlagosan, átlagban, középértékben

ásítás

főnév
  • ásítozás, tátongás (tájnyelvi)

bajtársias

melléknév
  • baráti, segítő, egyetértő, támogató, szövetséges

elítélt

főnév
  • rab, fogoly, fegyenc, őrizetes (szaknyelvi), sittes (szleng), cinkelt (szleng)
  • halálra ítélt

elszenesedik

ige
  • elég, megég, porrá ég, megszenesedik

frank

melléknév, főnév
  • (régies): francia, gall, franciaországi

feldicsér, földicsér

ige
  • felmagasztal, dicsőít, agyondicsér (bizalmas), agyba-főbe dicsér

egy II.

névmás
  • valamely

disznólkodik

ige
  • trágárkodik, malackodik, illetlenkedik, szemérmetlenkedik

elcsavar

ige
  • elfordít, elforgat, elteker
  • elzár
  • elferdít, eltorzít

fejtörő

főnév
  • rejtvény, feladat, feladvány, talány, rébusz (idegen), találós kérdés, rejtély

egyidejűség

főnév
  • egykorúság, szinkrónia (idegen), szinkronizmus (idegen), párhuzamosság, egybeesés, homokrónia (idegen), szimultaneitás (idegen), paralelizmus (idegen), izokrónia (idegen)

condra

főnév
  • cafat, rongy
  • kurva (durva), lotyó (durva), riha (választékos), könnyű nőcske (pejoratív), prostituált, ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), rima (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka (durva), sandra (tájnyelvi)

elernyed

ige
  • elerőtlenedik, elgyöngül, ellazul, ellankad, eltikkad, elbágyad, elpilled, elkókad, elzsibbad, ellanyhul
  • belohad, elsenyved, elsorvad
  • (tájnyelvi): szétfoszlik, szétfeslik, szétszakadozik, elmállik, lettyed (tájnyelvi), elritkul (tájnyelvi)

felbukkan, fölbukkan

ige
  • előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
  • előkerül, előjön
  • nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
  • feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik