bepólyál, bepólyáz szinonimái

ige
  • betakar, betakargat, becsomagol, begöngyöl, becsavar, bebugyolál, beburkol, beteker, beköt, körülteker, bekendőz (tájnyelvi), begombótáz (tájnyelvi), bebókáz (tájnyelvi), bepongyolál (tájnyelvi), bebónyál (tájnyelvi), bekötöz, befásliz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sült II.

főnév
  • sült hús, pecsenye, flekken (idegen), parázsolt (régies)

éheztet

ige
  • kiéheztet, agyonéheztet, koplaltat, böjtre fog
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bepólyál, bepólyáz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bejáratos

melléknév
  • járatos, bennfentes, otthonos, beavatott, általjárós (tájnyelvi), benyalatos (tájnyelvi), benyalós (tájnyelvi), járós (tájnyelvi)

apa

főnév
  • édesapa, édesatya (választékos), atya (választékos), atyus (bizalmas), nemző (választékos), papa, papi (bizalmas), apu, apuka, apuci (bizalmas), apika (tájnyelvi), apsika, szüle (tájnyelvi), tata (bizalmas), táti, tatus, fater, apámuram (régies), az örege (valakinek) (bizalmas)
  • családapa
  • ős, előd, ősapa

állhatatosság

főnév
  • kitartás, hűség, szilárdság, jellemszilárdság, következetesség, konzekvencia, perszeverancia (idegen), rendületlenség, stabilitás

beletörődik

ige
  • belenyugszik, tudomásul vesz, elfogad, megbarátkozik (valamivel), megbékél, beleegyezik, belemegy (bizalmas), meghódol, megadja magát, kiegyezik, megalkuszik, meggyaludik (tájnyelvi), belegyőződik (tájnyelvi)

bon

főnév
  • utalvány, kötelezvény, nyugta, értékjegy, számla
  • kupon

kicsal

ige
  • előcsalogat, elővarázsol, kihúz, kiprésel, előhív
  • kiszed, kisvindliz (bizalmas), kicigánykodik, ablézol (tájnyelvi), hucsor (tájnyelvi)
  • megszólaltat

böjt

főnév
  • jejunium (idegen)
  • nagyböjt
  • koplalás, éhezés
  • fogyókúra, diéta
  • önmegtartóztatás
  • ínség, szükség, nélkülözés

családfenntartó

főnév
  • kenyérkereső

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)

egészségügyi II.

főnév
  • szanitéc, sebesülthordozó, sebesültszállító, dögész (szleng)

beránt1

ige
  • besodor, behúz
  • (ajtót): becsap, bevág, becsuk
  • (szleng): rászed, becsap, belekever (valakit valamibe)

behajt2

ige
  • behajlít, begörbít, meggörbít, meghajt, meghajlít, elhajlít, megdönt, előrehajlít, meghorgaszt (régies)
  • ráhajt
  • (ajtót) becsuk, betesz, bezár, behúz

bizalmas II.

melléknév
  • bizalmi ember, intimus (idegen)

durva

melléknév
  • érdes, egyenetlen, gyalulatlan, simítatlan (régies), megmunkálatlan, köszörületlen, nyers, kezdetleges, kérges, göcsörtös, ripacsos (tájnyelvi), rücskös, repedezett, szélfújta
  • nagy szemű, szemcsés, darabos
  • odavetett, vázlatos, elnagyolt
  • megközelítő, hozzávetőleges
  • sértő, erőszakos, kíméletlen, goromba, nyers, állatias, vad, bestiális, brutális, otromba, barbár, útszéli, bunkó, kegyetlen, közönséges, ordináré, udvariatlan, embertelen, drasztikus, csiszolatlan, primitív, agresszív, lelketlen, kőszívű, bugris, szívtelen, kemény szívű, szadista, szadi (szleng), furkó (szleng), durung, tuskó (bizalmas) Sz: durva, mint a pokróc; durva, mint a daróc
  • vaskos, erős, trágár, obszcén, ízléstelen, alantas, alpári, mocskos, malac (bizalmas), disznó, sikamlós, szennyes, szemérmetlen, illetlen, nyomdafestéket nem tűrő
  • faragatlan, bárdolatlan, parlagi, műveletlen, pallérozatlan, neveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár
  • (hang): rikoltó, rikácsoló, rekedtes, rezes

beszolgáltatás

főnév
  • beadás

arányos

melléknév
  • részarányos, aránylagos (tájnyelvi), aránylott (tájnyelvi), szabályos, kiegyensúlyozott, kiegyenlített, harmonikus, egybevágó, proporcionált
  • szemrevaló, jó alakú, deli, csinos, bájos, formás, helyes
  • harmonikus

bogos

melléknév
  • (tájnyelvi): csomós, görcsös, göcsörtös, bütykös
  • (tájnyelvi): bonyolult, nehéz, szövevényes

efelől

határozószó
  • erről, innen, ebből az irányból
  • emiatt