érdemrend szinonimái
főnév
- érdemérem, érem, rendjel, kitüntetés, ordó (régies), plecsni (pejoratív)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
lusta
melléknév
- tunya, rest, henye, lomha, naplopó, renyhe, tohonya, lajhár, tespedt, semmittevő, semmirekellő, tétlen, dologtalan, munkátlan, dologkerülő, munkakerülő, császárlustája (tájnyelvi), langallóleső (tájnyelvi), lazsa (tájnyelvi), szuszma (tájnyelvi) Sz: a dolognak a könnyebb végét keresi; addig alszik, míg a hasára nem süt a nap; a föld terhe; annak jó volna, hogy Bécsbe a vásárra tetűt hajtson; aratás idején megfagy a munkában; billeg-ballag, meg-megáll; büdös neki a munka; egész nap a háti bőrön; elmenne a munka temetésére; este virrad neki; fázik, mikor búzát arat; friss, mint az ólommadár az iszapban; fürge, mint a döglött sajtkukac; hasára süt a nap; jó lenne tetűpásztornak; kutyavér van benne, mint a palócban; lusta, mint a dög; lusta, mint a lajhár; magával hordozza a széket; megkergette a varasbéka; nem öli meg az ördögöt; nem tér a dolog a nyakába; nem töri össze a hámfát; nyámmog, mint az ökör a sásos szénán; olyan friss, mint a pépbe esett légy; serény, mint a malom legalsó köve; sír a kezében a munka; tavaszi idejét az ágyban elhenyélte, őszit ispotályban örömest töltötte; tegnapi sár a csizmáján; többet dolgozna két nap, mint egy nap; vasszöget vár, mint a bivaly
- hétalvó, álmos, álomszuszék, álomtáska (tájnyelvi), aluszékony, álomkóros, Mátyás lustája
- (lépés): lomha, nehézkes, kényelmes, komótos (bizalmas)
különb
melléknév
- jobb, kiválóbb, értékesebb, előnyösebb, vonzóbb, derekabb, rendesebb, felsőbb rendű, magasabb rendű
eltulajdonít
ige
- ellop, elvesz, elemel, eltüntet, elsinkófál (bizalmas), elrabol, eloroz, elzsebel, elcsen, meglógat (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), elcsór (szleng), megcsap (szleng), elzabrál (bizalmas), megfúj (szleng), meglovasít (szleng), eltökít (régies), eltiedel (tájnyelvi), elcsirizel (tájnyelvi), elsuvaszt (tájnyelvi), tolvajol (tájnyelvi)
eláraszt
ige
- elönt, besugároz, beragyog
- elborít, ellep, elözönöl
- megtölt, betölt, beillatoz
- elhalmoz, ellep
- (érzelem): hatalmába kerít, eluralkodik, úrrá lesz, eltölt, betölt
fátyolos
melléknév
- (tekintet): homályos, ködös, párás, elmosódott, bizonytalan
- (hang): rekedtes, rekedt, érdes, tompa, gyenge
meggyszín
melléknév, főnév
- meggyszínű, sötétpiros, sötétvörös, vörös, meggyvörös, rubinpiros, vérpiros, vérvörös, borvörös
bolyhos
melléknév
- (tájnyelvi): borzas, torzonborz, bozontos, kócos, göndör, bodros
- vattaszerű, szőrös, molyhos, gyapjas, pelyhes, pihés, bolyposztó (tájnyelvi), bölyhös (tájnyelvi), bumhos (tájnyelvi), csepűs (tájnyelvi)
bűzlik
ige
- szaglik, büdösödik, bűzölög, bukéja van (szleng), stichje van (szleng)
- (valakinek valami): gyanús
feketézik
ige
- feketekávézik, kávézik
- üzérkedik, nyerészkedik, seftel (bizalmas), csencsel (szleng), kufárkodik (régies), kupeckedik (pejoratív)
- fusizik
- (tájnyelvi): feketéllik, sötétlik
feltekint, föltekint
ige
- felnéz, felpillant, felemeli szemét, felemeli tekintetét, felveti tekintetét
hazugság
főnév
- valótlanság, hamisság, csúsztatás, torzítás, kitaláció, falsum (idegen), hazudság (régies), koholmány, kacsa (bizalmas), blöff, mese (bizalmas), kamu (szleng), hanta (szleng), hadova (szleng), hamuka (szleng), tészta (szleng), kefe (szleng), humbug (bizalmas), füst (szleng) Sz: álmodta, mint macska az esőt; borbélyműhelyben faragott újság; cigányul van ez mondva; hat cigány is megesküdne rá; mese a zöld disznóról; mese habbal (bizalmas); olyan igaz, mint az öklöm, bizonyítja a könyököm
- hazudozás, kitalálás, füllentés, őszintétlenség, mellébeszélés
- félrevezetés, ámítás, álnokság, kétszínűség, becsapás, rászedés
ered
ige
- kibuggyan, fakad, feltör, felbugyog
- származik, gyökerezik, kiindul
- keletkezik, adódik, támad, rezultál (idegen)
- (valaminek): indul, kerekedik
eltemetkezik
ige
- elvonul, visszavonul, eltemeti magát
- beletemetkezik (valamibe), belemélyed, belemerül, beleássa magát
extravagáns
melléknév
- különcködő, bogaras, hóbortos, excentrikus
- különös, különleges, szokatlan, furcsa, sajátos, idegenszerű
eldől
ige
- feldől, elesik, elvágódik, elbotlik, felbukik, felborul, elnyal (szleng), eltanyázik (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld
- tisztázódik, kiderül, dűlőre jut, elhatározódik (régies), elválik, megválik (tájnyelvi), megpecsételődik, pont kerül a végére, nyugvópontra jut
gondterhelt, gondter
melléknév
- gondtelt, levert, lehangolt, deprimált (idegen), aggodalmaskodó, nyugtalan, rosszkedvű, borús, felhős, komor