dobolás szinonimái

főnév
  • dobverés
  • dobszó, dobpergés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

külterület

főnév
  • kültelek, külváros, peremváros, periféria (idegen)

forog

ige
  • körbejár, perdül, csavarodik, kering, kereng, pörög, megfordul, cirkulál, rotációt végez (szaknyelvi), karingálózik (tájnyelvi), forgolózik (tájnyelvi), kavarog, örvénylik
  • hentereg, gurul, hengeredik, hempereg, átfordul
  • fészkelődik, hánykolódik, izeg-mozog
  • (valahol): forgolódik, megfordul, tartózkodik
  • forgalomban van, kézről-kézre jár
  • táncol
  • piruettezik (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dobolás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dália

főnév
  • krumplirózsa, georgína (szaknyelvi)

bucskázik

ige
  • (tájnyelvi): bukfencezik, bukfencet vet, bukfencet hány, hengerbucskázik (tájnyelvi)

bontogat

ige
  • oldoz, old, kifűz, felold, kibogoz, felfejt, szétfejt, boncirál (tájnyelvi)

békaember

főnév
  • könnyűbúvár, búvár

dicsekedik, dicseksz

ige
  • kérkedik, henceg, hetvenkedik, büszkélkedik, fitogtat (valamit), felvág, fennhéjáz, hivalkodik, anzágol (bizalmas), dicsérkedik (tájnyelvi) Sz: tömjénezi magát (szleng); adja a bankot (szleng); játssza az eszét (szleng); döngeti a mellét; féltéglával veri a mellét

ekként

határozószó
  • így, ekképpen, eszerint, eszerént (régies)

légies

melléknév
  • finom, könnyed, kecses, tündéri, testetlen, anyagtalan, árnyszerű, éteri, szilfid (régies), szubtilis (idegen), filigrán, pneumatikus (régies)(bizalmas)
  • súlytalan, könnyű
  • áttetsző

arcátlanság

főnév
  • szemtelenség, pimaszság, pofátlanság (durva), szemérmetlenség, szégyentelenség
  • gyalázatosság

amulett

főnév
  • talizmán, szerencsetárgy, bűvereklye (régies), fétis, kabala

átfázik

ige
  • áthűl, átfagy (bizalmas), megfázik, összefagy (bizalmas), áthűtőzik (tájnyelvi), elfázódik (tájnyelvi) Sz: átjárja a hideg; csontjáig hatol a hideg; megveszi az isten hidege

elcsügged

ige
  • reményét veszti, kedvét veszti, letör (bizalmas), elhagyja magát, elkedvetlenedik, elkeseredik, elszontyolodik, kétségbeesik, lehangolódik, elanyátlanodik, elkámpicsorodik, elkeskenyedik (bizalmas), lehervad (bizalmas), lelombozódik (szleng), lelankad Sz: fülét-farkát elereszti; letörik, mint a bili füle

elnyom

ige
  • szétnyom, agyonnyom
  • kizsákmányol, leigáz, nyomorgat, sanyargat, zsarnokoskodik (valakin), hatalmaskodik (valakin), basáskodik (valakin)
  • elfojt, elsimít, (felkelést) vérbe fojt
  • (hangot, fényt, szagot): elnyel

fogalmaz

ige
  • szövegez, megír, szerkeszt, írásba foglal, formuláz, szavakba önt, kifejezésre juttat, elgondol, koncipiál (régies)

fakszni

főnév
  • szeszély, hóbort, bogár, rigolya, dili, rapli (bizalmas), hepp (szleng)

dohog

ige
  • mérgelődik, morgolódik, morog, dörmög, dünnyög, füstölög, dunnyog (tájnyelvi), zsémbel, zsémbelődik, zsémbeskedik, zsörtölődik, zúgolódik, elégedetlenkedik, méltatlankodik, berzenkedik, dödög (tájnyelvi), óg-móg (tájnyelvi), prüsszög, pufog (tájnyelvi)

csúz

főnév
  • reuma, ízületi bántalom, szaggatás, hasogatás, köszvény, podagra (régies)
  • (régies): hurut, nátha

egyenetlenség

főnév
  • érdesség, göröngyösség, hepehupásság, rögösség, göcsörtösség, ráncosság, redősség
  • egyenetlenkedés, nézeteltérés, súrlódás, civódás, ellentét, pártoskodás, perpatvar, viszály, összeveszés, békétlenség, széthúzás, villongás, meghasonlás, elidegenülés, összezördülés, konfliktus, szakadárság, feszültség
  • diszharmónia, diszkrepancia (idegen), diszkordancia (idegen), disszonancia (idegen), divergencia (szaknyelvi), differencia (idegen)

ez

névmás
  • ezen, e, emez, eme

drágít

ige
  • (árat) emel, megdrágít, drágosít (tájnyelvi), felértékel

bús

melléknév
  • szomorú, bánatos, kedveszegett, levert, csüggedt, vigasztalan, lógó orrú, lehangolt, borongós, örömtelen, elszontyolodott, szontyoli (bizalmas), melankolikus, elégikus, deprimált, boldogtalan, komor
  • (régies): bősz, bőszült, haragos

egység

főnév
  • egységesség, összetartozás, integritás (idegen), unió, szintézis
  • tömörülés, együvé tartozás, összetartozás
  • összhang, harmónia, egyezés, egyetértés
  • mértékegység
  • formáció (szaknyelvi), képződmény, alakzat, (katonai) alakulat
  • elem, összetevő, komponens (szaknyelvi), tényező, alapelem, részleg, tag

fájdalomdíj

főnév
  • vigaszdíj, kárpótlás, kártérítés, jóvátétel, elégtétel, kompenzálás, kompenzáció, flastrom (régies)