elernyed szinonimái

ige
  • elerőtlenedik, elgyöngül, ellazul, ellankad, eltikkad, elbágyad, elpilled, elkókad, elzsibbad, ellanyhul
  • belohad, elsenyved, elsorvad
  • (tájnyelvi): szétfoszlik, szétfeslik, szétszakadozik, elmállik, lettyed (tájnyelvi), elritkul (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

összerak

ige
  • rendbe rak, összerakosgat, összetesz, halomba rak
  • összeállít, összeszerel, összecsavaroz, összeilleszt
  • összegyűjt, összekuporgat, megtakarít, félretesz, összespórol (bizalmas), megspórol (bizalmas)

biztosítótű

főnév
  • dajkatű, ziherájsztű (bizalmas), biztostű (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elernyed szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egység

főnév
  • egységesség, összetartozás, integritás (idegen), unió, szintézis
  • tömörülés, együvé tartozás, összetartozás
  • összhang, harmónia, egyezés, egyetértés
  • mértékegység
  • formáció (szaknyelvi), képződmény, alakzat, (katonai) alakulat
  • elem, összetevő, komponens (szaknyelvi), tényező, alapelem, részleg, tag

csipkés

melléknév
  • csipkézett, kicsipkézett, recés, fogazott, cakkos, fűrészes, fűrészelt

csavaros

melléknév
  • tekervényes, tekergős, kanyargó, kanyargós, csigavonalú, kagylódad (régies), kacskaringós, facsaratos (tájnyelvi)
  • furfangos, fortélyos, ravasz, körmönfont, csalafinta, nyakatekert, agyafúrt, fondorlatos, cseles, facsintos (tájnyelvi)

bojkott

főnév
  • embargó, kiközösítés, kirekesztés, kizárás, elszigetelés, izolálás, kapcsolat-megszakítás

elborzaszt

ige
  • megijeszt, megrémít, megdöbbent, elrettent, megfélemlít, megriaszt, elképeszt

elölnézet

főnév
  • homloknézet, homlokzat, homloklap (szaknyelvi), homlokkép

mámor

főnév
  • bódulat, ittasság, borgőz (választékos), bódultság, részegség, szédület
  • spicc
  • boldogság, lelkesültség, örömmámor, gyönyörűség, hevület, elragadtatottság, eufória, eksztázis

becsíp

ige
  • becsíptet, odacsíp, beszorít
  • berúg, beiszik, becsiccsent (bizalmas), bepityizál (tájnyelvi), bepityókázik (tájnyelvi), becsodálkozik (tájnyelvi), beimádkozik (tájnyelvi), bekortyint (tájnyelvi), bekóstol (tájnyelvi), betütükél (tájnyelvi), bekap (régies), bekaparász (régies), a fejébe száll az ital, a lábába száll az ital Sz: felönt a garatra
  • (régies): letartóztat, becsuk, bezár
  • (tájnyelvi): (lovat) befog

bálvány

főnév
  • istenszobor, bálványszobor, bálványkép, totem, totemoszlop, totemállat
  • idol (szaknyelvi), fétis
  • ideál, eszmény
  • (tájnyelvi): kapufélfa, bálványfa, kapubálvány, oszlop

belefog

ige
  • hozzáfog, nekifog, belekezd, elkezd, hozzálát, nekilát, elindít, beindít, nekivág, belevág (bizalmas), nekiveselkedik, nekirugaszkodik, nekidurálja magát, belebocsátkozik, belekap, beleugrik, belemegy, beleveti magát(valamivel)

elriaszt

ige
  • elijeszt, elűz, elrettent, elrezzent (tájnyelvi), elugraszt (bizalmas), elhesseget, elhajt, elkerget, elzavar, elriogat (tájnyelvi), elkedvetlenít, kedvét szegi, elbátortalanít, megrémít, megfélemlít, eltántorít, lebeszél

érlel

ige
  • megérlel, éreszt (tájnyelvi)
  • fejleszt, formál, dédelget, melenget

gondosság

főnév
  • lelkiismeretesség, alaposság, pontosság, precizitás, precízség, törődés, ügyelés, gond, figyelem, figyelés, körültekintés
  • rendszeretet, pedantéria

feltétel, föltétel

főnév
  • kívánalom, kikötés, megszorítás, megkötés, kondíció, alapfeltétel, előfeltétel, posztulátum (szaknyelvi)
  • adottság

elesik

ige
  • elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
  • (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát

egyhangúlag

határozószó
  • együttesen, egyöntetűen, egy emberként, közfelkiáltással, közakarattal, egybehangzóan, közös megegyezéssel, egyetértésben, közös erővel, ellentmondás nélkül

ellentét

főnév
  • ellentmondás, kontraszt (választékos), antagonizmus, oppozíció (szaknyelvi), antitézis (szaknyelvi), kontroverzia (idegen), differencia, diszharmónia, antonímia (szaknyelvi), diszparitás (szaknyelvi), polaritás (szaknyelvi)
  • szembenállás, nézetkülönbség, nézeteltérés, összeütközés, konfliktus, viszály, feszültség
  • (valaminek): ellenkezője, visszája, fonákja, fordítottja, inverze (szaknyelvi)

félrevonul

ige
  • elvonul, félrehúzódik, bezárkózik, elzárkózik, elkülöníti magát, visszavonul, izolálja magát (régies), elhuzakodik (tájnyelvi)

elhagyott

melléknév
  • elhagyatott, társtalan, magányos, magára hagyott, magára maradt, kitett, lelenc, talált, árva
  • kóbor, bitang, gazdátlan, elárvult, elhanyagolt (állat)
  • lakatlan, néptelen, üres, kihalt, kietlen, puszta, élettelen, uratlan (régies)

csoport

főnév
  • csoportosulás, csapat, munkaközösség, tömörülés, team (idegen), társaság, kompánia, grupp (bizalmas), trupp (régies), brancs (bizalmas), bagázs, banda, sereg, raj, sokaság, falka (pejoratív), galeri, klán, klikk
  • együttes, kör
  • turnus

elnyomott

melléknév
  • leigázott, sanyargatott, kizsákmányolt, eltiport, eltaposott, alávetett
  • (érzés, gondolat): tudatalatti (szaknyelvi), tudattalan, öntudatlan, önkéntelen, elfojtott

feltápászkodik, fölt

ige
  • felkel, felkászálódik (bizalmas), felcsámpászkodik (régies), felkászmárog (tájnyelvi), felkecmerkedik (tájnyelvi), lábra kel (régies)