smárol jelentése

  • bizalmas csókol(ózik)
  • ismeretlen eredetű

További hasznos idegen szavak

nazalizáció

  • nyelvtan orrhangúvá válás
  • német Nasalisation ‘ua.’, lásd még: nazalizál

oxigén

A smárol és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

paszternák

pszichoaktív

anciennitás

kiejtése: ansziennitás
  • rangsor, korbeli elsőbbség, rangbeli elsőbbség
  • francia anciennité ‘ua.’ ← ancien ‘ősi, régi’ ← középkori latin antianus ‘régi, előbbi’ ← ante ‘előtt’

manchette

cap-

lézerspektroszkópia

  • fizika lézerfénnyel elpárologtatott szilárd anyag gőzének színképelemzése
  • lásd még: lézer, spektroszkópia

comtesse

kiejtése: komtesz
  • grófnő, grófné
  • francia, ‘ua.’: lásd még: comte | -esselatin -issa (nőnévképző)

ideofon

eleusza

  • művészet a bánatos arcú Mária gyermekével mint bizánci képtípus
  • görög nőnemű ‘részvétteli, szánakozó’ ← eleeó ‘szánakozik’
  • lásd még: alamizsna, elemózsia

fenofázis

  • növénytan világosan elkülönülő, az időjárás által kiváltott szakasz a növények egyedfejlődésében
  • tudományos latin phaenophasis ‘ua.’: görög phainomai ‘látszik’ | lásd még: fázis

reoreceptor

  • állattan vízi állatok, főleg a halak szerve az áramlás érzékelésére
  • tudományos latin rheoreceptor ‘ua.’: görög rheó ‘folyik’ | lásd még: receptor

mazsorett

  • ünnepségeken egyenruhában felvonuló fiatal lányok egyike, aki zeneszóra gombos botot forgat és dobál társnőivel
  • angol kicsinyítő képzős (drum) majorette kiejtése: méjdzsoret ‘ua.’ drum-major ‘katonazenekar vezénylő tisztje’: drum ‘dob’ | lásd még: (tambur)major

szuszpenzív

  • jogtudomány felfüggesztő, halasztó (hatály)
  • középkori latin suspensivus ‘ua.’, lásd még: szuszpenzió

disszociál

  • kémia vegyi disszociációt hajt végre
  • latin dissociare ‘felbont, elkülönít’: dis- ‘széjjel, nem’ | sociare ‘társul’ ← socius ‘társ’
  • lásd még: asszociál, szociális