pia causa jelentése

kiejtése: pia kauza
  • kegyes cél, nemes ügy
  • latin, ‘ua.’: pius ‘jámbor, kegyes’ | causa ‘ügy, ok’
  • lásd még: pietás

További hasznos idegen szavak

akadémikus

  • főnév akadémia tagja
  • melléknév tudós, tudományos
  • elvont, elméleti
  • iskolás, maradi, vaskalapos, életidegen
  • művészet merev, szabályokhoz ragaszkodó, az újításokkal szemben ellenséges
  • + egyetemi
  • újkori latin academicus ‘ua.’, lásd még: akadémia

metafázis

  • genetika a sejtosztódás ama szakasza, amikor a kromoszómák a sejt egyenlítői síkjában helyezkednek el
  • angol metaphase ‘ua.’, lásd még: meta-, fázis
A pia causa és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

dragonyos

  • katonai könnyű felszerelésű lovaskatona
  • német Dragonerfrancia dragon ‘sárkány, könnyűlovas’ ← latin draco, draconis ‘sárkány’ ← görög drakón ‘ua.’ (a puskacső végének sárkánymintázatáról, vagy mert a fegyver tüzet okád, mint a sárkány)

olíva

  • olajfa
  • olajbogyó, ebből készült (olaj)
  • olasz, latin oliva ‘ua.’

geomantia

kiejtése: geomancia
  • földjóslás, jövendölés a szél által a homokba rajzolt ábrákból
  • tudomány a földfelszín alakzataiból a föld mélyén rejlő vízre vagy ásványokra következtető elméletek és módszerek összessége
  • német Geomantie ‘ua.’: lásd még: geo- | görög manteia ‘jóslat’

guelf

kiejtése: gvelf
  • történelem a pápapártiak neve a középkori Itáliában a német-római császárok és az egyházfők több évszázados viszálykodása idején
  • olasz, ‘ua.’ ← német Welf (VI. Welf bajor herceg a Hohenstaufen császárok legfőbb németországi ellenfele volt, és így a ~ek az ő párthíveinek tekintették magukat)
  • Elterjedt hibás ejtése: kiejtése: gelf

mordvin

  • néprajz a Volga-könyöktől délre élő, finnugor nyelvet beszélő nép
  • e nép nyelve, e néphez tartozó személy
  • orosz. ‘ua.’, eredetileg morda ← indoiráni mota ‘ember’

skorpió

  • állattan a rákhoz hasonló ízeltlábú állat, melynek tapogatói ollóvá alakultak, és farka végén mérges fullánk van
  • latin scorpiogörög szkorpiosz ‘ua.’ ← ?

grand mal

kiejtése: grammál
  • orvosi nagyroham, teljes eszméletvesztéssel járó epilepsziás roham
  • francia, ‘ua.’, tkp. ‘nagy baj’: grandlatin grandis ‘nagy’ | mal ‘rossz, baj’ ← latin malus ‘rossz’

reflexológia

  • biológia filozófiai és lélektani felfogás, amely a lelki működést kizárólag a reflexekre vezeti vissza
  • lásd még: reflex, -lógia

Calcimusc

kiejtése: kalcimuszk
  • gyógyszerészet allergiás tünetek enyhítésére izomba adandó kalciumkészítmény
  • tudományos latin ‘ua.’: lásd még: kalcium | kicsinyítő képzős musculus ‘izom’, tkp. ‘egérke’ ← mus ‘egér’

dentelle

kiejtése: dantel
  • vert csipke
  • francia kicsinyítő képzős, ‘ua.’, tkp. ‘fogacska, fogazás’ ← dentlatin dens, dentis ‘fog’

dermatóma

  • anatómia az emberi bőrfelület egy-egy szelvénye, amelynek minden pontjához egyetlen gerincvelői központból futnak az idegek
  • tudományos latin dermatoma ‘ua.’: lásd még: derma | görög tomé ‘metszet’ ← temnó ‘metsz’

hachée

normatívum

  • rendszabály, zsinórmérték
  • német Normative ‘ua.’, lásd még: normatív

csembaló

  • zene billentyűs húros hangszer, a zongora elődje, amelyben a húrokat tüske pendíti meg
  • olasz röv cembalo, eredetileg clavicembaloközépkori latin clavicymbalum ‘ua.’: latin clavis ‘kulcs’, középkori latin ‘hangszerbillentyű’ | cymbalumgörög kümbalon ‘húros hangszer’ ← kümbé ‘csésze’ (talán a hangszer alakjára utalt)

kolerikus

  • lélektan indulatos, lobbanékony, heves vérmérsékletű
  • tudományos latin cholericus ‘ua.’ ← görög kholerikosz ‘epebeteg’ ← kholé ‘fekete epe’ (ókori eredetű felfogás szerint a fenti indulati alkat oka a fekete epe túltengése a testnedvek között)