obsoletus jelentése

kiejtése: obszolétusz
  • elavult, divatjamúlt, feledésbe merült
  • latin, ‘ua.’ ← obsolere, obsoletus ‘elavul, kimegy a szokásból’: ob- ‘le-, el-’ | solere ‘szokik’

További hasznos idegen szavak

apraxia

  • orvosi képtelenség begyakorlott mozgások sorozatának rendezett végrehajtására agysérülés következtében
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög a- ‘nem’ | lásd még: praxis

halofil

  • biológia sókedvelő (növény vagy állat)
  • angol halophile ‘ua.’: lásd még: halo- | görög philó ‘kedvel’
A obsoletus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

miso-

elemózsia

  • útravaló, úti élelem
  • ennivaló, eleség, harapnivaló
  • latin eleemosyna ‘könyöradomány’ ← görög eleémoszüné ‘könyörület’ ← eleeó ‘megszán’
  • lásd még: alamizsna, eleusza

dietetikus

  • főnév orvosi a helyes vagy kímélő étrend szakembere
  • melléknév a helyes étrenddel kapcsolatos
  • magyar, lásd még: dietétika (a fizika–fizikus és hasonló szópárok mintájára), ill. német diätetisch

degradáció

  • katonai, hivatalos lefokozás
  • átvitt értelemben züllés, lezüllés, lealjasodás
  • szociológia társadalmi lecsúszás
  • biológia visszafejlődés
  • latin degradatio ‘ua.’, lásd még: degradál

nekrotómia

  • orvosi elhalt csont(rész) eltávolítása
  • orvosi boncolás
  • tudományos latin necrotomia ‘ua.’: nekrosz ‘holttest’ | tomosz ‘metszés’ ← temnó ‘vág’

illuzórius vagy illuzórikus

  • csalóka, öncsaló, kétes
  • megvalósíthatatlan, délibábos, hiábavaló
  • képzeletbeli, látszólagos
  • újkori latin illusorius ‘ua.’, lásd még: illúzió

stílus

  • kifejezési mód írásban, beszédben, művészetekben
  • irodalom, művészet, zene egy adott korra, irányzatra vagy művészre jellemző kifejezési jegyek és eszközök összessége
  • magatartás, viselkedés, modor
  • jelleg, szokás, vonás
  • latin stilus ‘kifejezési mód’, eredetileg ‘íróvessző’

prózai

  • irodalom kötetlen, folyóbeszédszerű
  • átvitt értelemben köznapi, szürke, költőietlen
  • lásd még: próza

absentium ablegatus

kiejtése: abszencium ablegátus
  • történelem távollévő (országgyűlési követ) képviselője a rendi országgyűlésen
  • latin, ‘ua.’: latin absens, lásd még: abszentál | lásd még: ablegátus

gyaur

  • hitetlen, ebhitű, keresztény (a mohamedán szóhasználatban)
  • szerb djaurtörök kafˇr ‘ua.’ ← arab káfir ‘hitetlen’, tkp. ‘megtagadó’

infinitivus

kiejtése: infinitívusz
  • nyelvtan főnévi igenév
  • latin, ‘ua.’ ← infinitus ‘határolatlan’: in- ‘nem’ | finis ‘határ, vég’ (az ~ nincs behatárolva szám, személy és igeidő szerint, mint a ragozott igealakok)
  • lásd még: finis

szubklinikus

  • orvosi klinikai tüneteket nem mutató (betegség)
  • tudományos latin subclinicus ‘ua.’: lásd még: szub- | tudományos latin clinicus ‘klinikai, kórházi’, lásd még: klinika

kontaktmetamorfózis

  • geológia kőzetek átkristályosodása magmás tömegekkel való érintkezés során
  • lásd még: kontakt-, metamorfózis

geológia

  • tudomány földtan
  • tudományos latin geologia ‘ua.’: lásd még: geo-, -lógia