natúrfilozófia jelentése

  • tudomány természetbölcselet
  • német Naturphilosophie ‘ua.’, lásd még: natúra, filozófia

További hasznos idegen szavak

hipó

  • kémia erős fertőtlenítő és fehérítő hatású háztartási vegyszer
  • magyar Hypo márkanév ← (nátrium)-hipo-(klorid) vegyi név ← görög hüpo ‘alatt’

koronária

A natúrfilozófia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

aerobiónta

  • biológia a légköri oxigént felhasználó élőlény
  • angol aerobiont ‘ua.’: lásd még: aero- | görög biontosz ‘élő’ ← bioó ‘él’

neglizsé

  • otthonias ruházat, hiányos öltözet, pongyola
  • francia (costume) negligé ‘hanyag (öltözet)’ ← negliger ‘elhanyagol’ ← latin negligere ‘ua.’, lásd még: negligál

after-shave

  • borotválkozás után használatos arcszesz
  • angol after-shave (lotion) ‘borotválkozás utáni (lemosó)’: after ‘után’ | shave ‘borotvál(ás)’

inkommoditás

  • kényelmetlenség, alkalmatlankodás
  • latin incommoditas ‘ua.’ ← incommodus ‘kényelmetlen’, lásd még: inkommodál

foszfid

  • kémia fém és foszfor alkotta vegyület
  • lásd még: foszf(or) | -id (valamely elemmel képzett származékra utaló toldalék)

kvarter

  • geológia földtörténeti negyedkor, a kétmilló éve kezdődött és ma is tartó időszak
  • angol, ófrancia quarter ‘negyedrész’ ← latin quartarius ‘ua.’ ← quartus ‘negyedik, negyed’

autogén

  • műszaki olyan hegesztés jelzője, ahol a két fém szúrólángtól megolvadva, idegen kötőanyag nélkül forr össze
  • német autogen ‘ua.’, tkp. ‘saját fajtájú’: lásd még: auto- | görög genea ‘nem, faj’

perse-

providencializmus

  • vallás az a felfogás, amely az emberi társadalom fejlődésében és a történelmi eseményekben az isteni gondviselés működését látja
  • tudományos latin providentialismus ‘ua.’, lásd még: providenciális, -izmus

pantokrátor

  • művészet ikontípus a keleti keresztény egyházban, apszisok faliképe vagy mozaikja a nyugati egyházban, amely Krisztust mint a mindenség urát ábrázolja királyi jelvényekkel, többnyire trónon ülve
  • görög Pantokratór ‘mindenható’: lásd még: panto- | krateó ‘hatalma van’