magnetoszféra jelentése

  • földrajz a Föld körüli övezet, amelyben az elektromosan töltött részecskék a földmágnesség erővonalai mentén mozognak
  • német Magnetosphäre ‘ua.’: lásd még: magneto- | görög szphaira ‘gömb’

További hasznos idegen szavak

diurnista

  • napidíjas köztisztviselő, díjnok, írnok
  • hazai latin, ‘ua.’, lásd még: diurnum

falzifikátor

  • hamisító
  • latin falsificator ‘ua.’, lásd még: falzifikál
A magnetoszféra és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

frazeológia

  • nyelvtan valamely tudományra vagy szakmára jellemző szóhasználat, kifejezésmód
  • nyelvtan egy nyelv állandósult szókapcsolatainak összessége, ezek gyűjteménye
  • nyelvtan a nyelvtudománynak az állandósult szókapcsolatokkal foglalkozó ága
  • tudományos latin phraseologia ‘ua.’: görög phraszisz, phraszeosz ‘kifejezés’ | lásd még: -lógia

publikál

  • közöl, közread, kiad, megjelentet
  • német publizierenfrancia publier ‘ua.’ ← latin publicare ‘elkoboz, a közvagyon részévé tesz’, lásd még: publikus

paradigma

  • tudomány bizonyításra vagy összevetésre való példa
  • nyelvtan egy adott szóhoz tartozó ragozott alakok sora
  • tudomány tudományos világkép, egy adott korban és területen elfogadott nézetek összessége
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← görög paradeigma ‘minta, példa’: para- ‘mellett’ | deigma, tkp. deik-ma ‘bizonyíték’ ← deiknümi ‘megmutat’

ökonometria

  • közgazdaságtan a gazdaság matematikai leírásával, modellezésével és elemzésével foglalkozó résztudomány
  • német Ökonometrie ‘ua.’: lásd még: ökonó(mia) | görög metreó ‘mér’

datív kötés

  • kémia olyan kovalens kötés, amelyben a kötéshez szükséges elektronpár mindkét tagja ugyanabból az atomból ered
  • tudományos latin dativ(us) ‘(át)adó’ ← dare, datum ‘ad’

ambitus

  • történelem hivatalra pályázó kortesútja az ókori Rómában
  • zene hangterjedelem, egy hangszer legmagasabb és legmélyebb hangja közötti távolság
  • latin ambitus ‘körüljárás’, lásd még: ambíció

kókler

  • vásári szemfényvesztő
  • ámító, szélhámos
  • német nyelvjárás kokler, kauklernémet Gaukler ‘ua.’ ← ófelnémet goukal ‘varázslás, bolondozás’

rektor

  • oktatás egyetem igazgató professzora
  • + igazgató-tanító
  • + iskolamester
  • latin rector ‘ua.’ ← latin regere, rectum ‘irányít, igazgat’
  • lásd még: régió

fortunátus

  • szerencsés
  • latin, ‘ua.’ ← fortuna ‘szerencse’, eredetileg ‘véletlen’ ← fors, abl forte ‘sors, véletlen (amit a végzet hoz)’ ← ferre ‘hoz’

idiotípus

  • genetika valamely egyed öröklési tényezőinek összessége
  • angol idiotype ‘ua.’ | lásd még: idio-, típus

kókusz

  • növénytan forró égövi pálma
  • növénytan ennek nagy, belül folyadékkal teli csonthéjas termése, kókuszdió
  • bizalmas fej, kobak, koponya
  • német Kokostudományos latin cocosspanyol coco ‘ua.’ ← portugál côco ‘ijesztő álarc, madárijesztő’ (mert a ~dió alsó héja kerek mélyedéseivel emberarcra hasonlít; a magyar -usz végződés olyan növénynevek analógiájára jöhetett létre, mint mirtusz, fikusz, kaktusz stb.)

mártír

  • vértanú, hitvalló
  • gúnyos magát áldozatnak megjátszó ember
  • latin martyrgörög martüsz, martürosz ‘ua.’, tkp. ‘tanú’

ophita

kiejtése: ofita
  • vallás ókori kígyóimádó gnosztikus szekta tagja
  • latin, ← görög ophitész ‘ua.’: ophisz ‘kígyó’ | -itész (vkinek vagy vminek hívére, követőjére utaló toldalék)

inulin

  • biokémia szükség esetén gyümölcscukorrá lebomló poliszacharid, sok növény tartalék tápanyaga, amely pl. föld alatti gumókban halmozódik fel
  • angol inulin ‘ua.’: latin inula ‘örvénygyökér’ (először ebből állították elő) | -in (vegyületre utaló toldalék

elit

  • főnév a társadalomnak, az emberek valamely csoportjának a színe-java, legjava, krémje
  • melléknév kiválasztott, válogatott
  • rangos, kiemelkedő, előkelő
  • francia élite ‘kiválasztott’ ← élire ‘kiválaszt’ ← latin eligere ‘ua.’, lásd még: elektor
  • lásd még: elegáns, eligál, mirelit