loculus jelentése
kiejtése: lokulusz
történelem a katakombák falába vájt üreg, az őskeresztények temetkezési helye
latin kicsinyítő képzős , ‘ua.’, tkp. ‘helyecske’ ← locus ‘hely’
lásd még: loco
További hasznos idegen szavak
biológia alakváltozat
nyelvtan morféma-változat
német Allomorph ‘ua.’: lásd még: allo- | görög morphé ‘alak’
A loculus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
ásványtan több színben előforduló átlátszatlan kvarcváltozat, féldrágakő
latin iaspis ← görög iaszpisz ‘ua.’ ← sémi, pl. héber jaspeh , akkád aspú ‘ua.’
katonai szabad ég alatt táborozik
lásd még: bivak
ügyvéd, jogtanácsos
német Advokat ← latin advocatus ‘ua.’ ← advocare, advocatum ‘előhív, segítségül hív’: ad- ‘oda’ | vocare ‘hív’ ← vox ‘hang, szó’
lásd még: invokál , provokál , voks
kémia (vegyületet hevítéssel) víztelenít
angol dehydrate ‘ua.’: latin de- ‘el’ | görög hüdór, hüdrosz ‘víz’
nyelvtan a nyelv eredetével és kialakulásával foglalkozó, sok rokon tudomány eredményeire alapozó tudományág
görög glóssza ‘nyelv’ | lásd még: genetika
ítélőképesség, ítélőerő
elmeél
+ jogtudomány bírói ítélet
+ jogtudomány bíróság
latin iudicium ‘ua.’, tkp. ‘ítélet’, lásd még: judikál
fizika a vizsgált anyag és környezete közötti hőcserével járó (folyamat)
angol diabatic ‘ua.’ ← görög diabatosz ‘átjárható, átkelésre alkalmas’ ← diabainó ‘átkel, átjár’: dia ‘át’ | bainó ‘megy’
orvosi végbéltükör
német Rektoskop ‘ua.’, lásd még: rektoszkópia
földrajz sziklasivatag, durva kőtörmelékkel borított sivatagos terület
arab , ‘ua.’
történelem rézkőkor, a kőkorból a rézkorba való átmenet időszaka
tudományos latin chalcolithicum ‘ua.’: görög khalkosz ‘réz’ | lithosz ‘kő’
fizika a mágnesesség jelensége
német Magnetismus ‘ua.’, lásd még: mágnes , -izmus
kiejtése: gonochorizmus
biológia váltivarúság, a hím, ill. női jelleg elkülönülése a faj egyedeiben
tudományos latin , ‘ua.’: görög goné ‘nemzés’ | khóriszmosz ‘szétválasztás’ ← khóridzó ‘szétválaszt’