labiodentális jelentése

  • nyelvtan a felső fogsorral és az alsó ajakkal képzett (mássalhangzó: f, v)
  • német labiodental ‘ua.’, lásd még: labiális, dentális

További hasznos idegen szavak

onko-

  • (orvostudományi szóösszetételek előtagjaként) daganattal kapcsolatos
  • görög onkosz ‘tömeg, halom’ ← onkoó ‘nagyít, felfúj, pöffeszkedik’
A labiodentális és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

laudes

kiejtése: laudész
  • vallás a zsolozsma kora reggeli imádsága
  • latin többes szám, ‘ua.’ ← laus, laudis ‘dicséret’

en bloc

kiejtése: amblok
  • mindenestől, teljes egészében, szőrőstül-bőröstül
  • francia, ‘egy tömbben’ en latin in ‘-ban’ | lásd még: blokk

addetur

  • gyógyszerészet hozzáadandó (ez és ez), utasítás régi latin nyelvű recepteken (rövidítve add.)
  • latin, ‘adassék hozzá’ ← addere ‘hozzáad’: ad- ‘hozzá’ | dare ‘ad’

profosz

  • katonai katonai börtön felügyelője
  • német Profos ‘börtönőr’ ← ófrancia provost ‘elöljáró, prépost’ ← késő latin propositus ‘elöljáró’, tkp. ‘előre helyezett’: pro- ‘előre’ | ponere, positum ‘tesz, helyez’
  • lásd még: prépost

bekasztliz

  • börtönbe csuk, bezár, bebörtönöz
  • lásd még: kasztni

mikotoxikózis

  • orvosi mikroszkopikus gombák anyagcseretermékei által okozott mérgezéses állapot
  • görög mükész ‘gomba’ | lásd még: toxikózis

miokarditisz

  • orvosi szívizomgyulladás
  • tudományos latin myocarditis ‘ua.’: lásd még: miokardium | -itisz (gyulladásra utaló toldalék)

kolosszus

  • hatalmas szobor
  • óriás, hatalmas termetű ember
  • latin colossusgörög kolosszosz ‘óriási szobor (ti. Hélioszé Rhodosz kikötőjében)’ ← ?

suprema lex

kiejtése: szupréma leksz
  • a legfőbb törvény
  • latin, ‘ua.’: felsőfok supremus ‘legfelső, legfőbb’ ← superus ‘felső’ | lex ‘törvény’

paramagnetizmus

  • fizika paramágnesség, egyes anyagoknak az a tulajdonsága, hogy az indukció mértékétől függetlenül, habár gyengén, de mágnesezhetők
  • lásd még: para-, magnetizmus

szignifikatív

  • fontos, jelentékeny
  • jelentő, jelölő
  • angol significative ‘ua.’, lásd még: szignifikátum

paragenezis

  • geológia kémiailag közelálló ásványokból azonos földtörténeti korban és feltételek között keletkezett társulás
  • lásd még: para-, genezis