kimotripszin jelentése

  • biokémia a hasnyálban található fehérjebontó enzim
  • tudományos latin chymotripsin ‘ua.’: görög khümosz ‘testnedv’ ← khüma ‘folyadék’ | lásd még: tripszin

További hasznos idegen szavak

szubacid

  • orvosi savhiányos
  • tudományos latin subacid(us) ‘ua.’, lásd még: szubaciditás

aszexuális

  • biológia ivartalan (szaporodás)
  • orvosi a nemi ingerektől, nemi vágytól mentes
  • tudományos latin asexualis ‘ua.’: görög a- ‘nem’ | lásd még: szexuális
A kimotripszin és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kompaktor

  • könyvkötő
  • latin compactor ‘ua.’, lásd még: kompakt

rapszódia

  • irodalom szenvedélyes hangú, csapongó gondolatmenetű lírai költemény
  • zene egytételes, fantáziaszerű zenemű több (általában népzenei) témára
  • latin rhapsodia ‘ua.’ ← görög rhapszódia ‘vándor-énekes által előadott füzér eposztöredékekből’, lásd még: rapszodosz

katedrálüveg

  • átlátszatlan, érdes felületű táblaüveg, korábban templomablakok számára
  • német Kathedralglas ‘ua.’, lásd még: katedrális

krájzleros

  • szatócs, vegyeskereskedő
  • német Greissler ← ‘szatócs’ ← Greiss ‘termény, élelmiszer’

defervescentia

kiejtése: deferveszcencia
  • orvosi a láz csökkenése vagy megszűnése
  • tudományos latin, ‘ua.’: de- ‘el, le’ | gyakorító fervescens, fervescentis ‘forró, pezsgő’ ← fervere ‘forr, ég, hevül’

exfoliatio

kiejtése: ekszfóliáció
  • orvosi bőrhámlás
  • tudományos latin ‘ua.’: ex- ‘ki, le’ | folia ‘levél, lemez, réteg’

otofon

  • orvosi hallócső nagyothallók számára
  • német Otophon ‘ua.’: lásd még: oto- | görög phóné ‘hang’

hemocita

  • biológia vérsejt
  • tudományos latin haemocyta ‘ua.’: görög haima ‘vér’ | kütosz ‘barlang, üreg, cella’

maiorennis

kiejtése: majorennisz
  • jogtudomány nagykorú
  • középkori latin. ‘ua.’: középfok maior ‘nagyobb, idősebb’ ← magnus ‘nagy’ | annus ‘év’
  • lásd még: magnitúdó

kontextus

  • jogtudomány, nyelvtan, irodalom szövegkörnyezet, szövegösszefüggés
  • latin contextus ‘összefüggés’: con- ‘együtt’ | textus ‘szövet, szöveg ← texere, textum ‘sző’
  • lásd még: textília

hemiészter

  • kémia félészter, olyan dikarbonsav, amelynek egyik karboxilgyöke észteresítve van
  • lásd még: hemi-, észter

glosszolália

  • vallás (az ókeresztény egyházban) "nyelveken szólás", a gyülekezetben önkívületi állapotban elhebegett, összefüggéstelen és érthetetlen szavakból álló megnyilatkozás, amelyet isteni sugallat forrásának tekintettek
  • latin glossolalia ‘ua.’: görög glóssza ‘nyelv’ | laleó ‘csacsog’