autokefál jelentése

  • vallás saját főségű, önálló (görögkeleti egyház)
  • német autokephal ‘ua.’, lásd még: autokefália

További hasznos idegen szavak

deklamál

  • szónokol, szaval, előad
  • latin declamari, declamatus ‘ua.’: de- ‘el’ | clamare ‘kiált’
A autokefál és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

par et impar

  • páros és páratlan
  • latin, ‘ua.’: par ‘pár, páros, egyenlő’ | in- ‘nem’

gigász

  • mitológia Gaia földistennő huszonnégy óriás fiának egyike
  • átvitt értelemben óriás
  • görög Gigasz, Gigantosz ‘ua.’

auripetrum

  • művészet mozaikokban használt, egyik oldalán aranyfüsttel bevont kődarab
  • latin, ‘ua.’: aurum ‘arany’ | petra ‘kő’

szemiotika

  • nyelvtan jeltan, a jel és a jelrendszerek tudománya
  • német Semiotik ‘ua.’ ← szémeioó ‘megjelöl’ ← széma ‘jel’

lipoprotein

  • kémia olyan összetett fehérje, amelyben lipid kapcsolódik kémiai kötéssel fehérjelánchoz
  • görög liposz ‘zsír’ | lásd még: protein

azoto-

  • kémia (összetétel előtagjaként) nitrogénnel kapcsolatos
  • lásd még: azót

elasztomer

  • kémia széles hőmérséklet-tartományban kaucsukszerűen rugalmas polimer anyag
  • német Elastomere ‘ua.’: lásd még: elaszt(ikus, poli)mer

éterizál

  • orvosi éteres kábítással érzéstelenít
  • német ätherisieren ‘ua.’, lásd még: etil-éter

patogenezis

  • orvosi kórfejlődés, a betegség kialakulása
  • tudományos latin pathogenesis ‘ua.’, lásd még: pato-, genezis

instancia

  • + kérelem, kérvény, folyamodvány
  • latin instantia ‘ua.’ ← instans, instantis ‘sürgető’, lásd még: instál

perverzitás

  • nemi eltévelyedés
  • romlottság, züllöttség
  • német Perversitätfrancia perversité ‘ua.’, lásd még: perverz

glosszátor

  • irodalom szöveghez szómagyarázatot író személy, glosszaíró
  • történelem a római jog tanítója középkori egyetemeken
  • középkori latin glossator ‘ua.’ ← glossare ‘glosszáz’, lásd még: glossza

szoláris

  • csillagászat, fizika a Nappal kapcsolatos
  • csillagászat a Nap járásához igazodó, ahhoz mért
  • latin solaris ‘nap-, a Naphoz tartozó’ ← sol, solis ‘Nap’