Foraminifera jelentése

  • állattan a likacsoshéjúak rendje
  • tudományos latin többes szám, ‘ua.’, tkp. ‘lyukhordozók’: lásd még: foramen | ferre ‘hord’

További hasznos idegen szavak

Palaeanthropus

  • korai európai ősember
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: paleo- | görög anthroposz ‘ember’
A Foraminifera és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

profanizál

radiáns

  • csillagászat kisugárzási pont
  • csillagászat csillaghalmaz széttartó mozgású tagjainak feltehető közös kiindulási pontja
  • tudományos latin radians ‘ua.’ ← radiare ‘kisugároz’, lásd még: radiáció

frons

  • anatómia homlok, homlokcsont
  • latin, ‘ua.’

stukkó

  • építészet gipszhabarcsból készült mennyezeti vagy fali díszítmény
  • olasz stucco ‘gipsz, gipszvakolat’ ← ófelnémet stukki ‘levált kéregdarab’ (innen a mai német Stück ‘darab’ is)

acephalia

kemigráfus

  • nyomdászat klisékészítő nyomdász
  • német Chemigraph ‘ua.’, lásd még: kemigráfia

kavitás

  • orvosi üreg szervben vagy fogban
  • latin cavitas ‘ua.’ ← cavum ‘üreg’ ← cavare ‘kiváj’

anteakta

  • hivatalos előzmények, előiratok
  • hazai latin anteacta ‘ua.’: ante ‘előtt, előbb’ | lásd még: akta

grazioso

kiejtése: graciózó
  • zene kecsesen, könnyeden (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’ ← latin gratiosus ‘kecses’ ← gratia ‘kecs, báj’
  • lásd még: grácia

deser-

sztereofonikus

  • műszaki térhatású hangrögzítésen, ill. hangvisszaadáson alapuló, azt nyújtó (berendezés)
  • német stereophonisch ‘ua.’, lásd még: sztereofónia

kartográfia

  • földrajz térképészet, a térképezés tudománya
  • földrajz térképrajzolás
  • német Kartographie ‘ua.’: olasz carta ‘papír, térkép’ ← latin chartagörög khartész ‘papirusz’ | lásd még: -gráfia

maiestas

kiejtése: majesztász
  • történelem fenség, felség, a fő tisztségviselőket, utóbb a császárokat megillető legmagasabb tisztelet az ókori Rómában, amelynek megsértése halálbüntetést is vonhatott maga után
  • latin maiestas, maiestatis ‘felség, méltóság’, tkp. ‘nagyság, nagyobbság’ ← középfok maius ‘nagyobb’ ← magnus ‘nagy’
  • lásd még: laesio maiestatis, Maestà