ragacsos szinonimái

melléknév
  • ragadós, tapadós, mézgás, enyves, piszkos, trutymós (szleng), mázgás (tájnyelvi), maszatos
  • sületlen, összeragadt, csirizes, nyúlós, keletlen, szalonnás, nyers, gejmos (tájnyelvi), copákos (tájnyelvi), záklyás (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

meghülyül

ige
  • (durva): meghibban, bedilizik (bizalmas), elmegy az esze, eltompul, meggárgyul (tájnyelvi), megkukul (bizalmas)

vakvágány

főnév
  • holtvágány, mellékvágány, zsákutca
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ragacsos szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pöfékel

ige
  • füstöt ereget, pöfög, füstöl (bizalmas)
  • dohányzik, pipázik

összeken

ige
  • összepiszkít, bepiszkít, összepiszkol, bepiszkol, összemaszatol, bemaszatol, bemázol, bemocskol, beszennyez, bepacsmagol (bizalmas), összefen (tájnyelvi), összekenceficél (tájnyelvi)

őrbódé

főnév
  • deszkabódé, faköpönyeg, őrház, őrhely

november

főnév
  • őszutó, Szent András hava, Nyilas hava, mindszent hava (régies), mindenszentek hava

pumpál

ige
  • szivattyúz, felfúj, beletöm, feltölt

ríkat

ige
  • megindít, elérzékenyít, megrendít, megríkat, könnyekre fakaszt, megnyíkat (tájnyelvi), megvirgat (tájnyelvi)
  • megszólaltat, (hegedűt) nyekerget

mikulásvirág

főnév
  • karácsonyi csillag

méreg

főnév
  • toxin (szaknyelvi), maszlag (tájnyelvi), métely (tájnyelvi), mirigy (régies), étek (tájnyelvi), etető (tájnyelvi), étő (tájnyelvi)
  • harag, fölháborodás, düh, bosszúság, indulat, fölindulás, bosszankodás, dühroham, dühkitörés, gyűlölet, epe, pipa (szleng)

kova

főnév
  • kovakő, tűzkő, flint (régies), tűzélesztő (régies), silex (szaknyelvi)
  • (régies): szilícium

mosatlan I.

melléknév
  • piszkos, szennyes, mosni való, mocskos, koszos, tisztátlan, csetres (tájnyelvi), retkes (bizalmas), maszatos

roráté

főnév
  • hajnali mise

sodrony

főnév
  • drót, drótkötél, kötél, drótfonat, huzal, kábel, vezeték
  • drótháló, drótszövet
  • ágybetét, ágysodrony, rugózat, epeda (idegen), sodronybetét

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal

terhelés

főnév
  • megrakás, teher, rakomány, nehezék, ballaszt, súly, tömeg, nyomóerő (szaknyelvi)
  • igénybevétel
  • gond, kötelezettség, kellemetlenség, kényelmetlenség, szomorúság, bánat, megpróbáltatás, csapás, gyötrés

színleg

határozószó
  • színre, szemre, külsőleg, külszínre, látszólag, látszatra, színből, képleg (tájnyelvi)
  • tettetve, színlelve, képmutatóan

ragaszkodik

ige
  • (tájnyelvi): kapaszkodik, fogódzkodik, fogózkodik, fogózik (tájnyelvi), fogódzik (tájnyelvi), akaszkodik
  • vonzódik, odahúz, rokonszenvez (valakivel), szeret, kedvel, kötődik (valakihez), csüng (választékos), csügg (valakin), szível, csatlódik (régies), részelkezik (régies), tapad (régies), komál (szleng), bír
  • kitart, megmarad, folytat, nem tágít, szilárd, hű, állhatatos, keresztülvisz, véghezvisz, inszisztál (idegen), nem enged a negyvennyolcból

posvány

főnév
  • mocsár, pocsolya, láp, ingovány, süppedék (régies), maral (régies), tömpöly (tájnyelvi), zsombék
  • fertő (régies), romlottság, züllöttség, szenny, undokság, kloáka (pejoratív)

rendező I.

melléknév
  • szabályozó, igazgató, rendszerező

szétszakad

ige
  • elszakad, darabokra szakad, széthasad, széjjelhasad, szétreped, széjjelreped, kettéreped

ranglétra

főnév
  • rangsor, hierarchia, szamárlétra (pejoratív), sorrend, besorolás

összevegyít

ige
  • összekever, összeönt, összeolvaszt, elegyít, összekutyul (bizalmas), (bort) összeházasít, mixel

részleg

főnév
  • szekció, tagozat, szakosztály, osztály, munkabrigád, csapat, osztag, egység
  • ágazat

színehagyott

melléknév
  • fakó, fakult, megfakult, kifakult, napszítta, színevesztett, hagyott színű (tájnyelvi)
  • (régies): sápadt, vértelen