nyughatatlan szinonimái
melléknév
- nyugtalan, izgatott, maradhatatlan (tájnyelvi), bohém, vándor, békétlen, változékony, csavajda (tájnyelvi), izgő-mozgó, gyüszmész (tájnyelvi), fitringes (tájnyelvi), váslott (tájnyelvi), eleven, mozgékony, sürgölődő
- izgága, rakoncátlan, megzabolázhatatlan, elégedetlen, férhetetlen (régies), ideges, nyüzsgölődő (tájnyelvi), zaklatott, izgékony, higany (tréfás) Sz: nem fér a bőrébe
- (régies): hánykódó, hánykolódó
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
megalázkodó
melléknév
- meghunyászkodó, szolgalelkű, csúszó-mászó, szolgai, talpnyaló, hódoló, hajbókoló, szervilis (pejoratív), lakájtermészetű
nevet
ige
- kacag, kacarászik, nevetgél, kuncog, gurgulázik, hahotázik, heherészik, rötyög (bizalmas), röcög (tájnyelvi), göcög (régies), röhög (durva), vihog, nyerít (pejoratív), lepetézik (szleng)
- mosolyog, somolyog, vigyorog, derül, bazsalyog Sz: gurul a nevetéstől; a hasát fogja a nevetéstől; majd kicsordul a könnye a nevetéstől; majd kipukkan a nevetéstől; mind a harminckét foga kilátszik; két fülre nevet
méregzsák
főnév
- (tréfás): hörcsög, pukkancs, pukantyú (tájnyelvi), méregtarisznya (tájnyelvi), méregduda (tájnyelvi), méregbeteg (tájnyelvi), méregdugó (tájnyelvi)
megviselt
melléknév
- kopott, lestrapált, ütött-kopott, tépett, elnyűtt, viseltes, rozoga, rozzant, időrongált (régies)
- kimerült, fáradt, hullafáradt (bizalmas), elcsigázott, legyengült, elgyengült, elgyötört, elkínzott, viharvert, törődött, megtört, nyúzott, gyűrött (arc), zilált, legyalázódott (tájnyelvi)
megbízhatatlan
melléknév
- állhatatlan, ingatag, mismás, simlis (szleng), labilis, kiszámíthatatlan, komolytalan, link (szleng), linkóci (szleng), felelőtlen, csélcsap, csapodár, változékony, szélhámos, széltoló (bizalmas), széllelbélelt, hóhányó (bizalmas), kétkulacsos, szavajátszó (régies), csalárd, köpönyegforgató, pontatlan, hanyag, felületes Sz: állhatatlan, mint a náderdő; csepűfonálon áll a hite; egyszer szürke, másszor fekete; félre farag; fordítja hitét, mint a kását; hitetlen, mint a pogány; hitetlen, mint a bormérő; kétszínű, mint a teknőbe öntött víz; olyan, mint a szélfúvás; se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak; sok tarka macskája van; sokféle fából farag; sokféle zsírral meg van kenve; szél a hite
önérzetes
melléknév
- öntudatos, büszke
- délceg (régies), rátarti, bögyös (tájnyelvi), kecefice (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi), kackiás (tájnyelvi)
lélek
főnév
- psziché (idegen), szufla (bizalmas), bozgó (tájnyelvi), pára
- szentlélek, szellem, szellet (régies), spiritusz (idegen)
- szellem, kísértet, fantom
- érzelem, érzület, érzelemvilág, lelkivilág, szív, pszichikum
- lelkierő, akaraterő, bátorság
- lelkiismeret
- átélés
- lelkesedés, hév, ügyszeretet (régies), ügybuzgóság
- ember, személy, egyed, lakos
- lényeg
örömtelen
melléknév
- sivár, vigasztalan, keserves, kedvetlen, bánatos, lehangoló, nyomorult, rideg, gyászos, komor, zord, csüggedt, sötét, mogorva, kietlen, szomorú, mélabús
elhúzódik
ige
- félrehúzódik
- (száj): elfintorodik, eltorzul, lebiggyed
- elvonul
- behúzódik (valakibe), meghúzza magát (valahol)
- félrevonul, visszahúzódik, félreáll, elrezzen (régies), óvakodik (régies), kerül (valakit)
- eltart, nyúlik, halasztódik, elodázódik
- (térben): elnyúlik, terjed (valameddig), elér
spontán II.
határozószó
- önként, szabadon
- ösztönösen, önkéntelenül, őszintén, közvetlenül, egyenesen, rögtön
nyugtat
ige
- altat, pihentet, hevertet, csicsígat (tájnyelvi), nyugoszt (régies), nyugosztal (régies)
- csillapít, csitít, csökkent, szedál (szaknyelvi), enyhít, mérsékel, tűrhetőbbé tesz, csígat (tájnyelvi), tompít, lehűt, olt
- békít, békítget, békéltet, csendesít, kérlel, szelídít, elrendez
odalesz
ige
- elpusztul, meghal, kimúlik
- megsemmisül, tönkremegy, meghiúsul
- eltűnik, elvész, elúszik (bizalmas), elenyészik, ugrik (szleng), fuccsba megy (bizalmas), kárba vész, veszik (szleng)
- (szleng): elkeseredik, tanácstalanná válik, csalódik, letörik (bizalmas)
- meglepődik, elámul
- (bizalmas): elutazik, távol lesz