nyughatatlan szinonimái

melléknév
  • nyugtalan, izgatott, maradhatatlan (tájnyelvi), bohém, vándor, békétlen, változékony, csavajda (tájnyelvi), izgő-mozgó, gyüszmész (tájnyelvi), fitringes (tájnyelvi), váslott (tájnyelvi), eleven, mozgékony, sürgölődő
  • izgága, rakoncátlan, megzabolázhatatlan, elégedetlen, férhetetlen (régies), ideges, nyüzsgölődő (tájnyelvi), zaklatott, izgékony, higany (tréfás) Sz: nem fér a bőrébe
  • (régies): hánykódó, hánykolódó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tömör

melléknév
  • tömörített, kompakt (idegen), masszív, szilárd
  • sűrű, tömött
  • velős, magvas, lakonikus, lapidáris (idegen), szűkszavú, rövid, összefogott, summás, epigrammatikus (idegen), sommás

máshonnan

határozószó
  • másfelől, egyebünnen (választékos), egyebünnét (tájnyelvi), máshonnét, másunnan (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyughatatlan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nevet

ige
  • kacag, kacarászik, nevetgél, kuncog, gurgulázik, hahotázik, heherészik, rötyög (bizalmas), röcög (tájnyelvi), göcög (régies), röhög (durva), vihog, nyerít (pejoratív), lepetézik (szleng)
  • mosolyog, somolyog, vigyorog, derül, bazsalyog Sz: gurul a nevetéstől; a hasát fogja a nevetéstől; majd kicsordul a könnye a nevetéstől; majd kipukkan a nevetéstől; mind a harminckét foga kilátszik; két fülre nevet

méregzsák

főnév
  • (tréfás): hörcsög, pukkancs, pukantyú (tájnyelvi), méregtarisznya (tájnyelvi), méregduda (tájnyelvi), méregbeteg (tájnyelvi), méregdugó (tájnyelvi)

megviselt

melléknév
  • kopott, lestrapált, ütött-kopott, tépett, elnyűtt, viseltes, rozoga, rozzant, időrongált (régies)
  • kimerült, fáradt, hullafáradt (bizalmas), elcsigázott, legyengült, elgyengült, elgyötört, elkínzott, viharvert, törődött, megtört, nyúzott, gyűrött (arc), zilált, legyalázódott (tájnyelvi)

megbízhatatlan

melléknév
  • állhatatlan, ingatag, mismás, simlis (szleng), labilis, kiszámíthatatlan, komolytalan, link (szleng), linkóci (szleng), felelőtlen, csélcsap, csapodár, változékony, szélhámos, széltoló (bizalmas), széllelbélelt, hóhányó (bizalmas), kétkulacsos, szavajátszó (régies), csalárd, köpönyegforgató, pontatlan, hanyag, felületes Sz: állhatatlan, mint a náderdő; csepűfonálon áll a hite; egyszer szürke, másszor fekete; félre farag; fordítja hitét, mint a kását; hitetlen, mint a pogány; hitetlen, mint a bormérő; kétszínű, mint a teknőbe öntött víz; olyan, mint a szélfúvás; se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak; sok tarka macskája van; sokféle fából farag; sokféle zsírral meg van kenve; szél a hite

nyelvtudomány

főnév
  • nyelvészet, lingvisztika (szaknyelvi), glottológia (szaknyelvi)

önérzetes

melléknév
  • öntudatos, büszke
  • délceg (régies), rátarti, bögyös (tájnyelvi), kecefice (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi), kackiás (tájnyelvi)

lélek

főnév
  • psziché (idegen), szufla (bizalmas), bozgó (tájnyelvi), pára
  • szentlélek, szellem, szellet (régies), spiritusz (idegen)
  • szellem, kísértet, fantom
  • érzelem, érzület, érzelemvilág, lelkivilág, szív, pszichikum
  • lelkierő, akaraterő, bátorság
  • lelkiismeret
  • átélés
  • lelkesedés, hév, ügyszeretet (régies), ügybuzgóság
  • ember, személy, egyed, lakos
  • lényeg

lefolytat

ige
  • levezet, lebonyolít, megtart, végrehajt

jelzőtábla

főnév
  • KRESZ-tábla, indikátor (szaknyelvi)

létszám

főnév
  • állomány, személyi állomány, keret, kontingens

örömtelen

melléknév
  • sivár, vigasztalan, keserves, kedvetlen, bánatos, lehangoló, nyomorult, rideg, gyászos, komor, zord, csüggedt, sötét, mogorva, kietlen, szomorú, mélabús

pártember

főnév
  • párttag, pártfunkcionárius

elhúzódik

ige
  • félrehúzódik
  • (száj): elfintorodik, eltorzul, lebiggyed
  • elvonul
  • behúzódik (valakibe), meghúzza magát (valahol)
  • félrevonul, visszahúzódik, félreáll, elrezzen (régies), óvakodik (régies), kerül (valakit)
  • eltart, nyúlik, halasztódik, elodázódik
  • (térben): elnyúlik, terjed (valameddig), elér

spontán II.

határozószó
  • önként, szabadon
  • ösztönösen, önkéntelenül, őszintén, közvetlenül, egyenesen, rögtön

reformáció

főnév
  • hitújítás

nyugtat

ige
  • altat, pihentet, hevertet, csicsígat (tájnyelvi), nyugoszt (régies), nyugosztal (régies)
  • csillapít, csitít, csökkent, szedál (szaknyelvi), enyhít, mérsékel, tűrhetőbbé tesz, csígat (tájnyelvi), tompít, lehűt, olt
  • békít, békítget, békéltet, csendesít, kérlel, szelídít, elrendez

népréteg

főnév
  • népcsoport, embercsoport

orja

főnév
  • sertésgerinc

rapli

főnév
  • szeszély, rigolya, hóbort, hiszti (bizalmas), dili (bizalmas)

odalesz

ige
  • elpusztul, meghal, kimúlik
  • megsemmisül, tönkremegy, meghiúsul
  • eltűnik, elvész, elúszik (bizalmas), elenyészik, ugrik (szleng), fuccsba megy (bizalmas), kárba vész, veszik (szleng)
  • (szleng): elkeseredik, tanácstalanná válik, csalódik, letörik (bizalmas)
  • meglepődik, elámul
  • (bizalmas): elutazik, távol lesz

messzely

főnév
  • icce

otthon II.

határozószó
  • odahaza (bizalmas)

réce

főnév
  • kacsa, ruca (tájnyelvi), kácsa (tájnyelvi), góca (régies)