nyűgös szinonimái

melléknév
  • panaszkodó, sírdogáló, rosszkedvű, morcos, nyafka (pejoratív), nyafogó, mísz (bizalmas), cvíder (tájnyelvi), kösznye (tájnyelvi), durcás (bizalmas), ingerlékeny, duzzogó, sírós, nyavalygó, morózus, dacos, kelletlen, morc
  • zsémbes, zsörtölődő
  • (tájnyelvi): terhes, kínos, kellemetlen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

cirmos I.

melléknév
  • csíkos, csíkozott, sávos, sávozott, erezett, tarka, tarkázott, foltos, kendermagos (tájnyelvi), pettyegtetett, cirkás (tájnyelvi), iromba (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): mocskos, piszkos, szurtos, szutykos, szurmos (tájnyelvi), kormos, szucskos (tájnyelvi), maszatos

tengeralattjáró

főnév
  • búvárhajó, búvárnaszád
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyűgös szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nógat

ige
  • noszogat, unszol, ösztökél, ösztönöz, motivál, bökdös (bizalmas), biztat, buzdít, lelkesít, tüzel, űz, serkent, sarkall, bátorít, siettet, hajt, piszkál (bizalmas), sürget

merre

határozószó
  • hová?, merrefelé?, mely irányba?
  • hol
  • amerre

mellébeszélés

főnév
  • köntörfalazás, kertelés, melléduma (szleng), szócséplés, szószaporítás, csűrés-csavarás, zagyvaság, zöldség, mesebeszéd, blabla (bizalmas), halandzsa (bizalmas), hamuka (szleng), hanta (szleng), sóder (szleng), púder (szleng), kamu (szleng), rizsa (szleng), smonca (szleng)

megcsíp

ige
  • belecsíp, megmar, csipked, megmarkol, megfullánkol (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): megüt
  • elfog, elkap, elcsíp
  • rajtakap, rajtacsíp

nyír2

főnév
  • nyírfa

öntő

főnév
  • martinász, öntőmunkás, olvasztár, fémöntő
  • öntőműhely, öntöde

leltároz

ige
  • leltárba vesz, leltárt készít, jegyzékbe vesz, számba vesz, összeszámlál, lajstromoz, összeír, rovancsol (szaknyelvi)

legkisebb

melléknév
  • minimális, legcsekélyebb, legalacsonyabb, legkevesebb, legalsó

jogutód

főnév
  • örökös

levesz

ige
  • leemel, leakaszt, lekap (bizalmas), leszed, leszerel, leold
  • (ruhadarabot): levet, lehúz, letesz, ledob, lehány, letol
  • (szőrzetet): leborotvál, lehúz, lenyír, lenyírdes (tájnyelvi)
  • megszabadít (gondtól), tehermentesít, átvállal
  • (napirendről): töröl, elhagy
  • (pénzből): levon, leszámít, leír, levág, lefog, visszatart, visszafog
  • lefényképez, lefotóz, lekap (bizalmas), lekattint (bizalmas), lefotografál (régies)
  • (régies): lefest, lerajzol
  • megörökít
  • (szleng): kifoszt, lekopaszt (szleng), lesimít (szleng), megkopaszt (bizalmas), megvesz
  • (labdát): lekezel, lestoppol (bizalmas), megállít
  • (tájnyelvi): lelő, eltalál, elejt
  • leszúr

összeakad

ige
  • (valakivel): találkozik, belebotlik, ráakad, megismerkedik
  • összeütközik

passzus

főnév
  • (választékos): szakasz, rész, paragrafus, hely, bekezdés, egység, fejezet
  • (régies): útlevél
  • marhalevél, járatlevél, marhajárat, marhapasszus, rédia (tájnyelvi)

elkallódik

ige
  • elvész, elveszik, eltűnik, lába kel, elkeveredik, elhányódik
  • (tehetség): elsikkad, veszendőbe megy, elzüllik

stóla

főnév
  • kendő, sál
  • (szleng): pénz, lóvé (szleng), bagó (szleng), suska (szleng)

rekamié

főnév
  • kanapé, fotelágy, dívány, heverő, pamlag, szófa (régies)

óbester

főnév
  • (régies): ezredes

nevetés

főnév
  • derültség, kacaj, kacagás, kacarászás, kuncogás, hahota, hahotázás, röhej, röhögés, vihogás, vihorászás, nyerítés (pejoratív), visítás
  • mosolygás, vigyorgás
  • derű, jókedv, vidámság, vígság

orvul

határozószó
  • alattomban, lopva, titkon, orozva, hátulról

ráugrik

ige
  • ráveti magát, rávetődik

ódon

melléknév
  • ó (választékos), régi, antik, békebeli, elavult, porlepte, pókhálós, ásatag, patinás, régies, ősi, vén, avatag, színehagyott, divatjamúlt, ósdi, időrágta, elkoptatott, molyette, molyrágta, szúette, szúrágta, roskatag

mezőny

főnév
  • játéktér

ököljog

főnév
  • erőjog (régies), jogtiprás, farkastörvény

régiség

főnév
  • avultság, óság, ószer (régies)
  • antikvitás, ereklye, műtárgy, műkincs
  • (régies): idősség, korosság