elkallódik szinonimái

ige
  • elvész, elveszik, eltűnik, lába kel, elkeveredik, elhányódik
  • (tehetség): elsikkad, veszendőbe megy, elzüllik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hunyorog

ige
  • pillog, hunyorít, hunyorgat, pislog
  • kacsint, kacsingat, kacsongat (tájnyelvi)
  • pislákol

megdördül

ige
  • dörög, megzendül, mennydörög
  • megszólal, dörögni kezd
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elkallódik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éled

ige
  • éledezik, eszmél, magához tér, permed (régies), erőre kap
  • (természet): frissül, felfrissül, újjászületik
  • (tájnyelvi): megharagszik

dagály

főnév
  • ár, áradás, áradat, árhullám, árvíz, nagyvíz (tájnyelvi), vízözön, tengerár, tengerjárás
  • fellengzősség, terjengősség, frázispufogtatás, szószaporítás, szóáradat, tiráda, ömlengés, álpátosz, bombaszt (idegen), koturnus (idegen)
  • (régies): gőg, kevélység, felfuvalkodottság

csizma

főnév
  • bilgeri, botos (tájnyelvi), ebenlógó (tájnyelvi)
  • hótaposó (bizalmas), hótapsi (bizalmas)

bőr

melléknév
  • epidermisz (idegen), felhám, hám, derma (idegen), membrán (idegen)
  • gerezna, irha
  • (bizalmas): futball-labda, labda, laszti (bizalmas), foci (bizalmas), tök, bőrbogyó (bizalmas)
  • kéreg, háncs, héj
  • föl, hártya, pilk (tájnyelvi)
  • (bizalmas): öltözet, ruha
  • (szleng): nő

elgyalogol

ige
  • elmegy, elsétál, elballag, elkutyagol, elzarándokol

eltángál

ige
  • elver, megver, elagyabugyál, elpáhol, elnáspángol, elkalapál (bizalmas), elpüföl, elfenekel, elrak (bizalmas), eldönget, elcsépel (bizalmas), elnadrágol

megalkuvás

főnév
  • kompromisszum, opportunizmus, kiegyezés, meghunyászkodás, helyezkedés (pejoratív)
  • szerződés, megegyezés

belefojt

ige
  • belefullaszt, beleöl, beledögleszt (durva), belenyuvaszt (tájnyelvi), beleveszekít (tájnyelvi)
  • belefojtja a szót, torkára forrasztja a szót, letorkol, elnémít, elhallgattat, elnyom

beforr

ige
  • beforrad, összeforr, összeforrad, beheged, behegesedik, bevarasodik, begyógyul, meggyógyul, összenő, benő, bejavul (tájnyelvi), besebzik (tájnyelvi), bebőrödzik (tájnyelvi), elforrja magát (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (lekvár) megsűrűsödik, besűrűsödik

bereped

ige
  • felreped, behasad, beszakad

elvétve

határozószó
  • ritkán, nagy ritkán, néha, alig, néhol, imitt-amott, itt-ott, szórványosan, elszórtan, hellyel-közzel, helyenként, olykor, időnként, időközönként, némelykor, néhanapján, koronként, hébe-hóba, egyszer-máskor (régies), egyszer-másszor, egyszer-egyszer, ütve-vétve (tájnyelvi), tél-túl (tájnyelvi)

eufória

főnév
  • jókedv, öröm, boldogság, örömujjongás, örvendezés, vidámság, mámor, örömmámor, megrészegülés, őrjöngés, eksztázis, elragadtatottság

gyászos

melléknév
  • síri, fájdalmas, bánatos, siralmas, gyászba borult, funestus (idegen), szomorú, komor, halálos, tragikus, végzetes
  • sikertelen, szerencsétlen
  • keserves, nyomorúságos

fibula

főnév
  • csat, kapocs, tű
  • szárkapocs (szaknyelvi)

elken

ige
  • szétken, elmázol, elmaszatol
  • elsimít, takargat, leplez, palástol, elkendőz, eltussol, elmismásol (bizalmas), ködösít
  • (tájnyelvi): elver, megver

elbűvölő

főnév
  • bűbájos, bájoló, elbájoló, bájos, bűvös, elragadó, igézetes, igéző, varázsos, vonzó, megejtő, megnyerő, lebilincselő, megragadó, magával ragadó, varázslatos, imádandó

előretörés

főnév
  • kitörés, támadás, előnyomulás, roham, ostrom, megrohanás
  • fellendülés, virágzás, fejlődés

fényképezés

főnév
  • fényképészet, fotózás, fotográfia (régies), fényírászat (régies)

ellentétes

melléknév
  • ellenkező, szembenálló, antagonisztikus, antonim (szaknyelvi), poláris (szaknyelvi), differens (szaknyelvi), disszonáns (szaknyelvi), kontroverz (régies)
  • összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen, ellenkező(választékos)
  • fordított, inverz (szaknyelvi), reciprok (szaknyelvi), ellentett (szaknyelvi)

delfin

főnév
  • kikötő-cölöpgúla (szaknyelvi)
  • disznóhal (régies)

elsiklik

ige
  • mellőz, elmellőz, elhanyagol, átsiklik (valami fölött)(valamivel)
  • (tájnyelvi): elcsúszik (tájnyelvi), elesik (tájnyelvi)

feszül

ige
  • húzódik, megmerevül, duzzad (vitorla)
  • rásimul (valamire)
  • (valaminek): dől, támaszkodik
  • nekifog, nekilát, nekigyürkőzik