nyög szinonimái

ige
  • kínlódik, erőlködik, szenved, gyötrődik, sínylódik, tűr
  • recseg, nyikorog
  • nyögdécsel, nyöszörög, nyöszög (tájnyelvi), siránkozik, sóhajtozik, jajgat, jajveszékel, nyekeg (tájnyelvi), nyögődözik (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

remeg

ige
  • reszket, rebeg (tájnyelvi), ráng, rezeg, reng, rázkódik
  • borzong, didereg, vacog, citerázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas)
  • retteg, fél, trémázik (szleng), aggódik, caplizik (szleng)
  • vibrál, oszcillál (idegen)

viharfelhő

főnév
  • zivatarfelhő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyög szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

névadás

főnév
  • elnevezés, keresztelés

mennykő

főnév
  • villámcsapás, villám, istennyila (bizalmas), ménkő (tájnyelvi)

megvesztegethető

melléknév
  • megvásárolható, lepénzelhető, lefizethető, korrupt, megkenhető (szleng)

megbénít

ige
  • megnyomorít, paralizál (idegen)
  • megfélemlít, tehetetlenné tesz, megbűvöl, megdermeszt, lefegyverez
  • megakaszt, akadályoz, nehezít, meggátol, megállít, gúzsba köt

nyelv

főnév
  • lingua (szaknyelvi), idióma (régies), langue (szaknyelvi)(szaknyelvi)
  • nyelvezet, nyelvhasználat, stílus, kifejezésmód

ön

névmás
  • maga, kend (régies), kelmed (régies), kegyelmed (régies)

lekötelező

melléknév
  • szolgálatkész, szíves, előzékeny, udvarias, szívélyes, készséges, megnyerő, nyájas

lefekszik

ige
  • lepihen, ledől, leheveredik, elnyúlik (bizalmas), elnyújtózik, ledöglik (durva), ellappan (régies), lenyugszik, aludni tér, nyugovóra tér, elkussodik (régies), leszuny (tájnyelvi), legebed (tájnyelvi), lehencseredik (tájnyelvi), levackol (szleng), behéderol (szleng) Sz: egyenesbe veti a szekeret; leteszi a fejét; nyugalomra hajtja a fejét; vízszintesbe helyezkedik; elteszi magát holnapra; tollasbálba megy
  • (valakivel): közösül, együtt hál, odaadja magát (valakinek)
  • (bizalmas): lepaktál
  • behódol, megalázkodik, meghajol

jelmez

főnév
  • (szaknyelvi): öltözet, kosztüm
  • maskara, álöltözet, álruha, álarc, álca (régies), maszka (régies)

létfontosságú

melléknév
  • életbe vágó, fontos, jelentékeny, lényeges, sorsdöntő, sorsformáló, sorsfordító, egzisztenciális (idegen), vitális (régies)
  • nélkülözhetetlen, elengedhetetlen, kikerülhetetlen, megkerülhetetlen, alapvető, sarkalatos, szükséges, kulcsfontosságú, kardinális

öröklött

melléknév
  • örökölt, származott, hátrahagyott, ősi Sz: úgy maradt rá, mint a szamárra a füle
  • veleszületett, átörökölt, örökletes, genetikai, családi

párolog

ige
  • gőzölög, gőzöl, párállik (régies), párázik (tájnyelvi), fűled (régies), füstölög (bizalmas), füstöl (bizalmas), transzspirál (szaknyelvi)

elhív

ige
  • elszólít (választékos), magához kér

spekulál

ige
  • gondolkodik, elmélkedik, töpreng, okoskodik, töri a fejét, sántikál (valamiben), latolgat, fontolgat, mérlegel
  • habozik, bizonytalankodik
  • számítgat, tervezget
  • üzérkedik, nyerészkedik, kereskedik, számítgat, seftel

recesszió

főnév
  • visszaesés, hanyatlás

nyugati

melléknév
  • nyugatról való, nyugatra fekvő
  • újvilági

népes

melléknév
  • forgalmas, zsúfolt, tömött, élénk, hemzsegő
  • lakott, látogatott
  • kiterjedt (rokonság)
  • nagy létszámú

orgazda

főnév
  • zugárus, félkézkalmár (régies), passzer (régies), nepper (bizalmas), kajfer (régies)

rangsor

főnév
  • ranglista, sorrend, besorolás, ranglétra, hierarchia

odaír

ige
  • odafirkál, odafirkant, odavés, odakanyarít (bizalmas), odabiggyeszt (bizalmas), odavet, hozzáír, ráír
  • odahamisít
  • rágépel, odagépel

mesterkéletlen

melléknév
  • keresetlen, cikornyátlan, egyszerű, természetes, ösztönös, naiv, fesztelen, világos, szerény, könnyed, őszinte, hamisítatlan, hétköznapi, közvetlen, nyílt, ártatlan, leplezetlen, valódi, szókimondó, tiszta, gyermeki, spontán

osztó II.

főnév
  • nevező, divizor (idegen)

razzia

főnév
  • ellenőrzés, rajtaütés, őrjárat