elhív szinonimái

ige
  • elszólít (választékos), magához kér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

telivér

melléknév
  • fajtiszta, fajtatiszta
  • vérbeli

eszköz

főnév
  • szerszám, instrumentum (régies), készülék, szerkezet, szerkentyű (bizalmas), bizgentyű (szleng), alkalmatosság, felszerelés, berendezés, műszer, apparátus, cajgli (tájnyelvi), ketyere (szleng), gépezet, masina (bizalmas), masinéria (régies), bigyó (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elhív szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elbolondít

ige
  • bebolondít, rászed, beugrat, megcsal, becsap, bepaliz (bizalmas), lóvá tesz, félrevezet, megtéveszt
  • elcsal, elcsábít
  • magába bolondít, befűz (szleng), meghódít, elszédít, elcsavarja a fejét, behálóz, ujja köré csavar

csuka

főnév
  • (szleng): cipő, lábbeli, surranó, csúzó (szleng), skárpi (szleng), ladik (bizalmas), csónak (bizalmas)

csínja-bínja

főnév
  • fortély, fogás, trükk, nyitja (valaminek), kulcsa (valaminek), forsza (valaminek), éle-ügye (tájnyelvi), írja-bírja (tájnyelvi)

bosszúálló

melléknév
  • bosszúszomjas, bosszúvágyó, engesztelhetetlen, kíméletlen, könyörtelen, kérlelhetetlen

elévült

melléknév
  • lejárt, idejétmúlt, érvénytelen, hatálytalan
  • elavult, ósdi, maradi, ódivatú

elszabotál

ige
  • meghiúsít, aláás, felforgat, bomlaszt, elront, kárára van (valaminek), tönkretesz

mázli

főnév
  • (bizalmas): szerencse, disznó (szleng), malac (bizalmas), mák (szleng), lutri (szleng)

békés

melléknév
  • békeszerető, béketűrő, szelíd, jámbor, barátságos, kedves, higgadt Sz: fát lehet vágni a hátán
  • zavartalan, háborítatlan, idillikus, idilli, nyugodt, nyugalmas, nyugodalmas (választékos), békességes, csendes, kiegyensúlyozott, harmonikus

becstelen

melléknév
  • aljas, alávaló, alantas, romlott, züllött, nemtelen (választékos), becsvesztes (régies), galád, gaz, hitvány, silány
  • infámis (régies), erkölcstelen, tisztességtelen, amorális, immorális, inkorrekt, jellemtelen, arzénos (szleng), geci (durva), simlis (szleng), sötét (bizalmas), sumák (szleng), unfrankó (szleng) Sz: akasztottak jobbat is nála (tájnyelvi)
  • szégyenletes, szégyenteljes, megszégyenítő, szégyellni való, gyalázatos, arcpirító, dicstelen, csúfos, lealázó, lealacsonyító, megalázó
  • (tájnyelvi): szemtelen, tolakodó
  • (tájnyelvi): értéktelen, hitvány, ócska
  • (tájnyelvi): idomtalan, otromba
  • utálatos, csúnya

benzintartály

főnév
  • üzemanyagtartály, tank

eltüzel

ige
  • eléget, feltüzel, felfűt, felkojtol (tájnyelvi)
  • (lőszert): ellövöldöz

eszmény

főnév
  • eszménykép, ideál, mintakép, példakép, bálvány, idol (szaknyelvi), példa, modell

gyalogol

ige
  • kutyagol, talpal, vándorol, megy, jár, sétál, lépked, ballag, kirándul, bakál (tájnyelvi), lábbuszon megy (szleng), dzsal (szleng), dzsavel (szleng) Sz: kutyaforsponton jár; apostolok lován jár; maga alkalmatosságán jár
  • menetel, masíroz, vonul

fertilitás

főnév
  • termékenység

elhunyt

főnév, melléknév
  • meghalt, halott, megboldogult (választékos), néhai (választékos), megdicsőült, elhalálozott, kiszenvedett, kimúlt

elanyátlanodik

ige
  • elárvul, árván marad, elárvahodik (tájnyelvi)
  • elcsügged, elkedvetlenedik, elszontyolodik, elgyámoltalanodik, letörik

előkeres

ige
  • megkeres, előás, előhalász, előbányász, elővesz, előkotor, előkerít, felkutat

felzárkózik, fölzárk

ige
  • felfejlődik, csatlakozik (valakihez)
  • beér, utolér

elküld

ige
  • felad, postáz, eljuttat, átutal, utalványoz, továbbít
  • elbocsát, meneszt, felmond, eltanácsol, leépít, elmozdít, eltávolít, elutasít, kidob (bizalmas), kirak, elcsap, szélnek ereszt, kirúg (bizalmas), likvidál Sz: kiteszi a szűrét; kiállítja neki a nyúlpasszust; útilaput köt a talpára; kiadja neki az úti cédulát; kiad rajta, mint a sörfőzők az ürmön
  • (valakiért): kéret, hívat

darabos

melléknév
  • goromba (tájnyelvi), dorozmás (só, mész) (tájnyelvi), galacsintás (föld) (tájnyelvi), göcsös (tájnyelvi)
  • nehézkes, nyers, faragatlan, bárdolatlan, szögletes, esetlen
  • (stílus): döcögős, döcögő, akadozó, nehézkes

elpanaszol

ige
  • elsír, elzokog, kipakol (bizalmas), siránkozik, lamentál (bizalmas), felhánytorgat (pejoratív), elabajog (tájnyelvi), elpanaszkodik (tájnyelvi), megabajog (tájnyelvi)(valamivel)

ferdén

határozószó
  • haránt, harántul (régies), rézsút, rézsútosan, átlósan, keresztbe, csálén (tájnyelvi), félegyenesre (tájnyelvi), keszegoldalt (tájnyelvi), félszakra (tájnyelvi)