öröklött szinonimái

melléknév
  • örökölt, származott, hátrahagyott, ősi Sz: úgy maradt rá, mint a szamárra a füle
  • veleszületett, átörökölt, örökletes, genetikai, családi

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hajóépítés

főnév
  • hajógyártás

elegyít

ige
  • kever, vegyít, egybeolvaszt, mixel, társít (választékos), ötvöz, kombinál, egyvelít (régies), zagyalít (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a öröklött szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ormótlan

melléknév
  • idomtalan, alaktalan, formátlan, otromba, aránytalan, bumszli (tájnyelvi)
  • vaskos, ügyetlen, nehézkes, behemót, esetlen, trampli

nagy I.

melléknév
  • nagyobb, nagyobbacska, nagyocska, nagyobbfajta, öles, jókora, óriási, terjedelmes, kiterjedt, nagyméretű, nagyalakú
  • magas, langaléta, égimeszelő, testes, megtermett, tagbaszakadt, termetes, robusztus, böhöm (bizalmas), drabális (pejoratív), behemót, böhönc (tájnyelvi), busa (tájnyelvi)
  • bő, tágas, téres (régies)
  • sok, tetemes, rengeteg, számottevő, bőséges, végtelen, tömérdek
  • dús, dupla (adag)
  • (idő): hosszú
  • fontos, jelentős, nagyszabású, lényeges, komoly, tekintélyes, felbecsülhetetlen
  • nagyfokú, öreg (hiba), vaskos (tévedés)
  • átütő (siker), extrém, feneketlen, fokozott, gigászi, horribilis, súlyos, titáni, dermesztő (hideg)
  • fölényes (tudás), hatalmas, átlagon felüli, erős, túlságos, baró (szleng), óber (szleng)
  • bődületes, falrengető, emeletes (marhaság), szembeszökő, éktelen (hőség), Isten ellen való (vétek)

mozgó I.

melléknév
  • futó, járó
  • utazó, házaló
  • változó, ingó (szaknyelvi), mobilis (idegen), mobil (idegen), mobilizálható (idegen)(idegen)

megszégyenül

ige
  • szégyent vall, szégyenben marad, nevetségessé válik, nevetségessé teszi magát, blamálja magát, felsül, befürdik (szleng), leég (bizalmas), lebőg (szleng), levizsgázik (bizalmas) Sz: kijut neki a pirítós kenyérből

önámítás

főnév
  • önáltatás, öncsalás, önbecsapás, illúzió, tévhit, képzelődés

partdobás

főnév
  • bedobás, taccs (bizalmas)

márc

főnév
  • (tájnyelvi): méhsör, mézsör

mag

főnév
  • szem, szemtermés
  • (régies): ondó, sperma
  • (régies): ivadék, utód, leszármazott
  • középpont, gócpont, központ, színe (valaminek)
  • lényeg
  • sejtmag
  • atommag

képtelen I.

melléknév
  • alkalmatlan, gyenge, inadekvát (idegen)
  • hihetetlen, lehetetlen, abszurd, badar, illuzórikus, esztelen, fonák, érthetetlen, bizarr, groteszk, fura, értelmetlen, valószínűtlen, irracionális, képzeletbeli, kétségbevonható, felfoghatatlan, kivitelezhetetlen, keresztülvihetetlen, elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan
  • (régies): idomtalan, formátlan, iszonyú, iszonyatos, csúnya

megbénul

ige
  • megszélhűdik, elhal, megmerevedik
  • megdermed, leblokkol (bizalmas)
  • megakad, megáll

pehely

főnév
  • pehelytoll, tollpihe, pihe, pöhöly (tájnyelvi), pihőke (tájnyelvi), pelyh (régies)
  • hópehely, hópihe
  • szakáll, legénytoll (tájnyelvi)

príma

melléknév
  • nagyszerű, kitűnő, kiváló, elsőrendű, elsőrangú, első osztályú, legjobb minőségű, minőségi, pazar, remek, ízléses, pompás, klassz (szleng), szuper (szleng), klasszis (bizalmas), tuti (bizalmas)

eltüzel

ige
  • eléget, feltüzel, felfűt, felkojtol (tájnyelvi)
  • (lőszert): ellövöldöz

szemetes I.

melléknév
  • gazos, sáros, söpredékes, gizgazos
  • piszkos, poros

sarjad

ige
  • sarjadzik, zsendül, sarjaz (régies), serked, serenget (régies), kikel, hajt, fakad, fakadik (tájnyelvi), bújik, kibúvik (régies), csírázik, zöldül, kel, kél
  • ered, származik, támad

örömhír

főnév
  • jó hír, kedvező hír
  • evangélium, az üdvösség híre

optikus

főnév
  • látszerész, szemüvegkészítő, szemüveges (bizalmas)

palló

főnév
  • híd, gyaloghíd, dobogóhíd (tájnyelvi), bürü (tájnyelvi), fahíd, hajóhíd, hídlás (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): padló

ruhaanyag

főnév
  • kelme, szövet, anyag
  • matéria

összegyűr

ige
  • ráncol, összeráncol, eldörzsöl (tájnyelvi), rücsköl (tájnyelvi)

nahát

indulatszó
  • (bizalmas): ejha
  • nos, no, nohát, hát, tehát, egyszóval

paradoxon

főnév
  • önellentmondás, képtelenség, helytelenség, lehetetlenség
  • furcsaság, fonákság, szokatlanság

sápadt

melléknév
  • halvány, vértelen, színtelen, színehagyott, halovány (választékos), sápkóros (tájnyelvi), anémiás (szaknyelvi), falfehér, krétafehér, holtsápadt, halotthalvány, halálra vált, kísértethalvány, holdvilágszínű, pápista színű, fakó, hóka (tájnyelvi), viaszsárga, viaszsápadt, sányhudt (tájnyelvi), sápudott (tájnyelvi), vérevett (tájnyelvi)
  • vérszegény, beteges, sápatag Sz: annyi vére sincs, amennyivel egy szúnyog jóllakhatna; fehér, mint a mész; nincs rajta emberi szín; olyan a képe, mintha megette volna a szappant; olyan a színe, mint a fagyos ing; olyan fehér, mint akit a meszesgödörből húztak ki; olyan, mint a lárva; olyan, mint a várvirrasztó; olyan, mint a sárpenész; olyan, mint a napon sült málé; piros, mint a liszteszacskó; sárga, mint a viasz; szép, mint a tejbetök
  • (fény): gyér, tompa, halvány, gyenge