necc szinonimái

főnév
  • (bizalmas): háló, hajháló
  • bevásárlóháló, bevásárlószatyor, szatyor
  • (szaknyelvi): rece
  • harisnya, strimfli (régies), lábravaló (tájnyelvi), juhláb (tájnyelvi), cófli (tájnyelvi), börhe (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rácsap

ige
  • rádob, rátesz, rávág, ráhajít, rávet, odacsap, rálök
  • rácsuk, odacsuk, rázár, odazár
  • ráver, ráüt, ráhúz, odaüt, megüt, odavág, lesújt, rásuhint, rásóz (bizalmas), csappant (tájnyelvi), rálegyint (régies)
  • lecsap, rátámad, megtámad, szétüt, közévág, ráront, rátör, rárohan, lerohan, megostromol, megrohamoz

talajvíz

főnév
  • vadvíz, földárja (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a necc szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

munkaképes

melléknév
  • egészséges, munkabíró, keresőképes, ereje teljében, dologtehető (tájnyelvi), dologtehetős (tájnyelvi), megfoghatós (tájnyelvi), munkára fogható

megpuhul

ige
  • meglágyul, megfő, megnyúlósodik, megereszkedik (tájnyelvi), megköved (tájnyelvi)
  • megérik, meglottyad (tájnyelvi), megszotyósodik (tájnyelvi)
  • meghatódik, ellágyul, enged, elgyengül

megkegyelmez2

ige
  • (tájnyelvi): önöz, magáz

lök

ige
  • lódít, dob, vet, bickéz (tájnyelvi), gór, taszít, taszajt (tájnyelvi), toszít (tájnyelvi), kandarít (tájnyelvi), tol, lendít
  • (szleng): beszél, dumál (bizalmas), szövegel (szleng)
  • (szleng): közösül, szeretkezik, koitál (idegen)

nagyító I.

melléknév
  • erősítő, fokozó, túlzó

óbester

főnév
  • (régies): ezredes

különvélemény

főnév
  • votum separatum (idegen), magánvélemény

krémszínű

melléknév
  • nyers színű, vajszínű, csontszínű, sárgásfehér, bézs (idegen)

indulás

főnév
  • rajt, kezdet, elmenés, start, menet
  • kiindulás, rajthely
  • kezdés, születés, elkezdődés, bevezetés
  • pályakezdés

lealacsonyít

ige
  • megaláz, megszégyenít, leforráz, csúfol, megsért, kisebbít, degradál, devalvál (idegen), profanál (választékos)
  • lealjasít, aljasít, barmít (régies), lezülleszt

oklevéltár

főnév
  • oklevélgyűjtemény, okmánytár
  • levéltár

összbenyomás

főnév
  • összhatás, összkép

egység

főnév
  • egységesség, összetartozás, integritás (idegen), unió, szintézis
  • tömörülés, együvé tartozás, összetartozás
  • összhang, harmónia, egyezés, egyetértés
  • mértékegység
  • formáció (szaknyelvi), képződmény, alakzat, (katonai) alakulat
  • elem, összetevő, komponens (szaknyelvi), tényező, alapelem, részleg, tag

sallang

főnév
  • dísz, díszítés, cikornya, rojt, bojt, rojtozat, paszomány, csüngő-lüngő (tájnyelvi), csüngöllő (tájnyelvi), fityegő (tájnyelvi), (kardon, kalapon) bakló (tájnyelvi), (lószerszámon) csótár (tájnyelvi)
  • (pejoratív): cifraság, cafrang, cicoma
  • (pejoratív): szóvirág, cikornya, mesterkéltség, frázis, flosculus (régies)
  • (pejoratív): járulék, függelék
  • üres beszéd, smonca (tájnyelvi)

pribék

főnév
  • hóhérsegéd
  • porkoláb (régies), pandúr, fogdmeg (régies)
  • semmirekellő, jöttment, elvetemült, aljas (ember)
  • (régies): útonálló, zsivány (régies), rabló
  • (régies): áruló, hitszegő

negyed II.

főnév
  • városrész, kerület, városnegyed, lakónegyed, környék

mögött

névutó
  • megett (régies), után

nyel

ige
  • lenyel, fal, faldos (tájnyelvi), töltöz (régies)
  • habzsol, faldoklik (régies)
  • magába fojt, tűr
  • belélegez, beszív, befogad

pórus

főnév
  • lyukacs, nyílás, lyuk, rés

nemzetgyűlés

főnév
  • (régies): országgyűlés, parlament
  • országház

megszállás

főnév
  • elözönlés, invázió, birtokbavétel, elfoglalás, gyarmatosítás, okkupáció (régies)

nyomorgat

ige
  • hatalmaskodik, elnyom, uralkodik (valaki felett), gyötör, meggyötör, sanyargat, nyúz, kínoz
  • idegesít, zaklat, baszogat (durva), buzerál (szleng), macerál (szleng)
  • szorongat, nyomkod, csomoszol (tájnyelvi), macsgál (tájnyelvi)

prédikátor

főnév
  • pap, lelkipásztor, tiszteletes, hitszónok, igehirdető, térítő, hittérítő