egység szinonimái

főnév
  • egységesség, összetartozás, integritás (idegen), unió, szintézis
  • tömörülés, együvé tartozás, összetartozás
  • összhang, harmónia, egyezés, egyetértés
  • mértékegység
  • formáció (szaknyelvi), képződmény, alakzat, (katonai) alakulat
  • elem, összetevő, komponens (szaknyelvi), tényező, alapelem, részleg, tag

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bolondozik

ige
  • tréfálkozik, viccelődik, humorizál, bohóckodik, komédiázik, mókázik, figurázik (tájnyelvi), játszik, szórakozik, vigad, mulatozik, dévajkodik (régies), pajzánkodik, csintalankodik, ingerkedik, kötődik, kötekedik, ugrat, rászed, pukkaszt, esztelenkedik, bomlik, komolytalankodik, hülyéskedik (bizalmas), hülyül (bizalmas), kergül, marháskodik (bizalmas), marhul (bizalmas), barmul (szleng), ökörködik (szleng), murizik (bizalmas), ízetlenkedik (régies), bagatellázik (tájnyelvi), bodázik (tájnyelvi), borgátáskodik (tájnyelvi), csajláskodik (tájnyelvi), kólikázik (tájnyelvi), mátékodik (tájnyelvi), gajálkodik (tájnyelvi) Sz: felvette a csörgősapkát; rájött a bolondóra; úgy játszik az eszével, mint a kutya a farkával

mindentudó

melléknév
  • bölcs, orákulum (régies), tudós, polihisztor (idegen)
  • (pejoratív): nagyokos, tudálékos, tudákos (tájnyelvi), kisokos (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egység szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dudva

főnév
  • gyom, gaz, giz-gaz, bojtorján, paraj (tájnyelvi), gyimgyom (tájnyelvi), burján (tájnyelvi)
  • (szleng): pénz, pénzmag, guba (szleng), lé (szleng), korpa (szleng), suska (szleng), lóvé (szleng), steksz (szleng), dohány (szleng), mák (szleng), mani (szleng), zsozsó (szleng)

családnév

főnév
  • vezetéknév, családi név

ceruzahegyező

főnév
  • ceruzafaragó, faragó, daráló (szleng), hegyka (szleng)

betesz

ige
  • berak, elhelyez, bedug
  • (labdát) bedob, berúg
  • (állásba): beoszt, besorol, bejuttat, beszerez, kiközvetít
  • (írásművet vhol): megjelentet, közzétesz, publikál, közöl
  • beiktat, betold, beékel, beilleszt, beszúr(szaknyelvi)
  • (ajtót): becsuk, bezár, behajt
  • (valakinek) (szleng): elbánik (valakivel), tönkretesz, megfúr (bizalmas), (tervet) megtorpedóz (bizalmas), kikészít (szleng), betart (valakinek) (szleng)

egyébként

határozószó
  • egyébiránt, különben, máskülönben, egyébképpen (régies), úgyis, ezenkívül, másképp, más tekintetben, amúgy, mellesleg, továbbá, ezenfelül, másfelől, amellett, mi több, tetejében, amúgy (bizalmas), nemkülönben

elken

ige
  • szétken, elmázol, elmaszatol
  • elsimít, takargat, leplez, palástol, elkendőz, eltussol, elmismásol (bizalmas), ködösít
  • (tájnyelvi): elver, megver

likacsos

melléknév
  • lyukacsos, lukacsos, likas-bikas (régies), lyuggatott, furdalt (régies), szivacsszerű, pókhálószerű, pórusos (idegen), porózus (idegen)

averzió

főnév
  • idegenkedés, ellenszenv, ellenérzés, antipátia, undor, utálat, irtózás

átjön

ige
  • keresztüljön, átkel, áthalad, keresztüljut
  • áttelepül, átkerül
  • átszerződik

baromfiudvar

főnév
  • tanyaudvar, gazdasági udvar, baromfikifutó, baromfifarm, baromfitenyésztő telep, majorság (tájnyelvi)

éllovas

főnév
  • élsportoló, élcsapat

elvetemedik

ige
  • elferdül, elgörbül, elhajlik, kihajlik (szaknyelvi), megvetemedik
  • lealacsonyodik, elvetemül (régies), elaljasodik, elfajzik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): (seb) elmérgesedik
  • (tájnyelvi): (kert) elgazosodik

fürtös

melléknév
  • göndör, göndörödő
  • loknis, csigás
  • bugás (régies)

felhőátvonulás

főnév
  • felhőjárás, felhőmozgás, felhősödés

egyszeriben

határozószó
  • hirtelen, rögtön, egyszer csak, egyszerre csak, egyszerre, tüstént, helyben, azonnal, nyomban, legottan (régies), pontban, menten, mindjárt, azonmód, íziben (tájnyelvi), hamarjában, üstöllést (tájnyelvi), ingyen (régies), egyvést (tájnyelvi), dictum-factum (idegen)

dörzstörülköző

főnév
  • darázstörülköző, frottírtörülköző

eleve

határozószó
  • eredendően, mindenekelőtt, kezdetben, ab ovo (választékos), eo ipso (régies), eleitől fogva, kezdetektől, előre, a limine (régies)

felér, fölér

ige
  • feljut, felérkezik, felmegy, felmászik, megérkezik, fölvergődik, fölverekszi magát
  • felnyúlik, fölvezet, felkúszik
  • elér
  • (valamivel): versenyez, vetekszik, vetekedik, konkurál

elájul

ige
  • ájulásba esik, elalél (választékos), összeesik, összerogy, összecsuklik, összenyaklik, kollabál (idegen), elnehezül (tájnyelvi), ledübben (tájnyelvi), eszméletét veszti, bekómál, elhal (tájnyelvi) Sz: elsötétül előtte a világ; összecsuklik, mint a colstok

csattogás

főnév
  • kattogás, zakatolás, durrogás

elhárul

ige
  • eloszlik, megszűnik, elmúlik, megoldódik, elgördül, elterelődik

felhasad, fölhasad

ige
  • felreped, felszakad, felnyílik, felválik, felbomlik