megró szinonimái
ige
- megfedd, megdorgál, megszid, megpirongat, korhol, megreguláz, rendreutasít, szemére vet Sz: leszedi a keresztvizet (valakiről); megmossa a fejét
- megint, megrovásban részesít, megfenyít
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
rakoncátlan
melléknév
- csintalan, pajkos, fegyelmezetlen, szertelen, féktelen, duhaj, fékevesztett, zabolátlan, vásott, komisz, huncut, szófogadatlan, engedetlen, mihaszna, gézengúz, rebellis (régies), nyughatatlan, makrancos, vadóc, szilaj, rossz, cselefendi (tájnyelvi)
mini I.
melléknév
- parányi, picike, piciny, picurka, picuri, apró, aprócska, csepp, csöppnyi, pöttöm, kis, kicsiny, icipici, incifinci, pindurka, pinduri, miniatűr
meghökkent
ige
- meglep, elképeszt, megdöbbent, megzavar, összekavar, megijeszt, megrendít, felkavar, megdermeszt, feldúl, megriaszt, kiborít (bizalmas), frappíroz (idegen)
következetes
melléknév
- konzekvens, elvhű, határozott, logikus, kitartó, céltudatos, ésszerű, állhatatos
megmunkál
ige
- megformál, kidolgoz, kikészít, megdolgoz, kiképez, cizellál
- (földet): megművel, kultivál (régies)
kirak
ige
- kitesz, kihelyez, kivesz, kipakol, kirámol, kiszőnyegez (régies)
- kiürít, kivagoníroz
- kidob, kirúg (bizalmas), kicsap, kivág, kikerget, kihajít, kipenderít, elbocsát, elküld, elenged, meneszt, eltávolít, elmozdít
- összeállít, kialakít
- kitesz, kiterít, szétrak, elrendez
- (valamivel): díszít, dekorál, burkol, beborít
kiközösít
ige
- kizár, kitaszít, kiűz, kiátkoz, kirekeszt, törvényen kívül helyez, egyházi átokkal sújt, exkommunikál (idegen), proskribál (idegen), diszkvalifikál (idegen)
- kivet (közösségből), kitagad, kikerget, kiutasít, kidob, kitesz, kirak, kitúr, kiutál, kiszorít, kitilt, kitoloncol, kigolyóz (szleng)
harckocsi
főnév
- tank, páncélkocsi, páncélos, bádogdoboz (szleng), pléhkoporsó (szleng), acélkoporsó (szleng), zöldvillám (szleng)
- harci szekér (régies)
mindenütt
határozószó
- mindenhol, széltében-hosszában, úton-útfélén, lépten-nyomon, jobbra-balra, világszerte, körös-körül, szerteszerint (régies), mindenfelé, akárhol Sz: a szélrózsa minden irányában; égen és földön; amerre csak a szem ellát
naiv
melléknév
- gyermeteg, gyermekded, gyerekes, ártatlan, szűzies
- nyílt, őszinte, természetes, keresetlen
- óvatlan, tapasztalatlan, tájékozatlan, egyszerű, jámbor, együgyű, balga, járatlan, butácska
- hiszékeny, jóhiszemű, gyanútlan, könnyen hívő, félrevezethető, rászedhető, átejthető
- népi (eposz)
- ösztönös, autodidakta, neoprimitív
csapat
főnév
- csoport, banda, gárda, brigád, társaság, kompánia, team (idegen), sokaság, kollektíva, trupp (régies), mancsaft (szleng), csürhe, horda (pejoratív)
- együttes, zenekar
- (katonai): alakulat, egység, osztag, sereg, hadisereg (régies), ármádia (régies), róta (régies)
- falka, nyáj, csorda, konda, gulya, csürhe, ménes
pompás
melléknév
- gazdag, fényűző, díszes, főúri, nagyúri, fejedelmi, úrias, felséges, fenséges, pazar, pazarló, fényes, nagystílű, pompózus (régies), elragadó, tetszetős, csodás, csodálatos, pompázatos, szemkápráztató, gyönyörűséges, briliáns, tündöklő, igéző, elbűvölő
- kiváló, nagyszerű, elsőrangú, kitűnő, remek, príma, isteni, klassz (szleng), frankó (szleng), fenomenális, impozáns
megrovás
főnév
- dorgálás, feddés, korholás, szapulás, lehordás (bizalmas), pirongatás, fejmosás (bizalmas), helytelenítés, szidás, letolás (bizalmas)
- büntetés, fenyítés, intés, fegyelem
meghall
ige
- (fülével): érzékel, észlel, felfog, tapasztal
- kihallgat, lehallgat, megneszel
- megtud, tudomást szerez, értesül (valamiről), fülébe jut, észrevesz, rábukkan, megszimatol, megszagol
- odafigyel (valamire), ráfigyel (valamire), figyelembe vesz, belát, felfog, megért, felismer, ráébred, ráeszmél, tudatában van
öklendezik
ige
- böffen, böfög, cikákol (tájnyelvi), bokákol (tájnyelvi), öklődik (tájnyelvi)
- fuldokol
méreg
főnév
- toxin (szaknyelvi), maszlag (tájnyelvi), métely (tájnyelvi), mirigy (régies), étek (tájnyelvi), etető (tájnyelvi), étő (tájnyelvi)
- harag, fölháborodás, düh, bosszúság, indulat, fölindulás, bosszankodás, dühroham, dühkitörés, gyűlölet, epe, pipa (szleng)
önkínzás
főnév
- önsanyargatás, önmarcangolás, önvád, önemésztés
- önostorozás, flagelláció, aszkézis
- emésztődés, gyötrődés, tépelődés