meghall szinonimái

ige
  • (fülével): érzékel, észlel, felfog, tapasztal
  • kihallgat, lehallgat, megneszel
  • megtud, tudomást szerez, értesül (valamiről), fülébe jut, észrevesz, rábukkan, megszimatol, megszagol
  • odafigyel (valamire), ráfigyel (valamire), figyelembe vesz, belát, felfog, megért, felismer, ráébred, ráeszmél, tudatában van

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

azonosul

ige
  • egybeforr, egybeolvad, azonosítja magát
  • átél, beleéli magát

éppoly, éppolyan

melléknév
  • ugyanoly, ugyanolyan, csakolyan (tájnyelvi), egyolyan (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meghall szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megalázkodó

melléknév
  • meghunyászkodó, szolgalelkű, csúszó-mászó, szolgai, talpnyaló, hódoló, hajbókoló, szervilis (pejoratív), lakájtermészetű

legális

melléknév
  • törvényes, hivatalos, törvényszerű, jogos, jogszerű, legitim

langymeleg

melléknév
  • langyos
  • lagymatag, határozatlan, erélytelen, bátortalan, gyenge, gyengekezű; se hideg, se meleg
  • (tájnyelvi): őszintétlen

kor

főnév
  • időszak, idő, éra, korszak
  • életidő (régies), életkor

megerőltető

melléknév
  • kimerítő, nehéz, fárasztó, strapás (bizalmas), kemény, vesződséges, küzdelmes, embert próbáló, elcsigázó, próbára tevő

megvádol

ige
  • bevádol, inkulpál (régies), inkriminál (idegen), vádat emel, bepanaszol, feljelent, gyanúsít, bepiszkol, befeketít

virágpor

főnév
  • hímpor, pollen
  • nektár

kietlen

melléknév
  • puszta, sivár, elhagyott, rideg, zord, lakatlan, elhagyatott, kihalt, lakhatatlan, üres, letarolt, kopár, meddő, terméketlen(régies)
  • (régies): éktelen, undok, csúnya, szörnyű

kézfogó

főnév
  • eljegyzés, gyűrűváltás, jegyváltás, kendőváltás (régies)

hahota

főnév
  • nevetés, kacaj, kacagás, hahotázás, röhögés (bizalmas)
  • derültség

kimeríthetetlen

melléknév
  • sok, rengeteg, tömérdek, regiment, roppant, végtelen, határtalan, korlátlan, mérhetetlen, elfogyhatatlan, kiapadhatatlan, végeérhetetlen
  • gazdag, bőséges

mellől

névutó
  • környékéről

mosdótál

főnév
  • lavór (bizalmas), mosdócsésze, kézmosó

bűnjel

főnév
  • bizonyíték, bűntárgy (régies), corpus delicti (idegen), indicium (régies)

penész

főnév
  • doh, guba (tájnyelvi), pimpó (tájnyelvi), penyvedtség (tájnyelvi, régies), rothadás, letyvedés (régies)
  • (régies): vénség, banya, szipirtyó
  • penészvirág

ollóz

ige
  • kivág
  • összevág, kompilál (idegen)
  • ellop, plagizál

meghat

ige
  • megindít, megillet, megérint, elérzékenyít, meglágyít, ellágyít, könnyekre indít, szívébe markol (valakinek), afficiál (régies)
  • hatást gyakorol (valakire), megfog, megkap (bizalmas), megmozgat, megrendít, felkavar, részvétet kelt (valakiben), felzaklat, feldúl (választékos), megráz (választékos), emocionál (idegen)
  • elbűvöl

mechanikus I.

melléknév
  • erőművi (régies), gépi, önműködő, automata
  • gépies, ösztönös, ösztönszerű
  • lélekölő, lélektelen, érdektelen, mechanisztikus (idegen)

megrothad

ige
  • megrohad, elromlik, szétbomlik, szétmállik, elporlik, elpusztul, elenyészik, elrőkönyödik (tájnyelvi), megresved (tájnyelvi)

odatűz

ige
  • odaköt, odaszúr, odaerősít, odacsíptet
  • odavarr, odafércel
  • (nap): odasüt, odafekszik (tájnyelvi)

megkeserül

ige
  • megfizet, meglakol, megszenved, megbán, megsínylik (választékos), megbűnhődik, kárát látja (valaminek)

lehetetlenség

főnév
  • képtelenség, lehetetlen, oktalanság, ostobaság, abszurdum, nonszensz (bizalmas), paradoxon, kivihetetlenség
  • (régies): semmiség

megszül

ige
  • világra hoz, lebabázik, meggyerekezik (tájnyelvi), megszabadul (tájnyelvi), megkettőzik (tájnyelvi), megszaporodik (tájnyelvi)
  • (bizalmas): létrehoz, befejez

oldalág

főnév
  • oldalhajtás, oldalvesző
  • mellékág