meghökkent szinonimái

ige
  • meglep, elképeszt, megdöbbent, megzavar, összekavar, megijeszt, megrendít, felkavar, megdermeszt, feldúl, megriaszt, kiborít (bizalmas), frappíroz (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gramm

főnév
  • szemer (régies), grám (régies)

alapszín

főnév
  • főszín
  • tónus
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meghökkent szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megbénít

ige
  • megnyomorít, paralizál (idegen)
  • megfélemlít, tehetetlenné tesz, megbűvöl, megdermeszt, lefegyverez
  • megakaszt, akadályoz, nehezít, meggátol, megállít, gúzsba köt

légsúly

főnév
  • légnyomás

látás

főnév
  • a szeme világa (valakinek), látóképesség
  • szemlélet
  • tekintet, szem (tájnyelvi), visus (idegen)
  • (régies): látvány, látomás, látat (régies), jelenés, tünet
  • (választékos): látásmód

kormányrendszer

főnév
  • kormányforma, rezsim

megfeszül

ige
  • meghúzódik, kifeszül

megvetendő

melléknév
  • megvetésre méltó, hitvány, alávaló, haszontalan, silány, gyalázatos, ócska, rongy

viszony

főnév
  • kapcsolat, érintkezés, ismeretség, nexus
  • szerelmi kapcsolat, nemi kapcsolat, flört, kaland, liezon (idegen)
  • vonatkozás, összefüggés, körülmény, helyzet, adottság, reláció (szaknyelvi)
  • (régies): arány, proporció (idegen)
  • (régies): tekintet, szempont, hozzáállás

kiforgat

ige
  • kifordítgat, kitúr, kiemel
  • (valakit valamiből): kifoszt, kisemmiz, megkopaszt (bizalmas), kirabol, kiszipolyoz, kiemészt (tájnyelvi), kinulláz (bizalmas)
  • kivetkőztet
  • kimozdít, kibillent, kizökkent
  • elferdít, kifacsar, félremagyaráz, eltorzít, csűr-csavar, deformál, meghamisít
  • kifaggat, kikérdez, sarokba szorít

kiáltozás

főnév
  • kurjantás, kurítás (tájnyelvi), rikoltás, sivítás, visítás, sikítás, sikoly, rivallás, dörgés, ordítás, üvöltés, harsogás, bömbölés, bőgés

hajlott

melléknév
  • görbe, görnyedt, horgas, ívelt, kampós, púpos, deformált
  • (kor): idős, öreg, vén, éltes, jóbeli (tájnyelvi), élemedett

kinő

ige
  • kibújik, kisarjad, kisarjadzik, kikel, kihajt, kicsírázik, fakad, megered, szárba szökken, meggyökeresedik
  • megnő, megindul, kifejlődik, előbukkan, kiütközik, kiserked (tájnyelvi)
  • túlhalad, túljut, kijut (valamiből)
  • (kinövi magát vmivé): fejlődik (valamivé)
  • (valamiből): létrejön, kifejlődik, kialakul

mélyül

ige
  • növekedik, bővül, tágul, terjeszkedik, tért nyer
  • erősödik, fokozódik, elhatalmasodik

mozdulatlan

melléknév
  • moccanatlan, álló, merev, szoborszerű, nyugodt, élettelen, halott, holt Sz: mint a bálvány, úgy áll; úgy ül ott, mint egy csomó szentlélek
  • állandó, rögzített, fix (bizalmas), stabil, mozdíthatatlan, immobil (idegen)(idegen)

cakk

főnév
  • fog, fogazás, csipkézés
  • (régies): hajhullám, hajfürt
  • cangli (tájnyelvi)

pénzügyminiszter

főnév
  • fináncminiszter (régies)

omladozik

ige
  • töredezik, málladozik, mállik, porlik, morzsolódik, pusztul, düledezik, roskad, rogyadozik, tönkremegy

megigéz

ige
  • elvarázsol, megront, megbűvöl, megbabonáz, hatalmába ejt, hipnotizál (idegen), delejez (régies), megbűzöl (régies), babonál (régies), boszorkányol (régies), szemmel ver
  • elbűvöl, meghódít, elbájol, megszédít (bizalmas), elkápráztat, elkábít, elbódít, gyönyörködtet, lenyűgöz, elámít (választékos), rabul ejt (választékos), lebilincsel, magával ragad, elragadtat, csalogat, csábít, megbájol (régies), megköt (régies)

megalázkodó

melléknév
  • meghunyászkodó, szolgalelkű, csúszó-mászó, szolgai, talpnyaló, hódoló, hajbókoló, szervilis (pejoratív), lakájtermészetű

megszakítás

főnév
  • félbeszakítás, felfüggesztés, szüneteltetés, leállítás, elhalasztás, elnapolás, interrupció (idegen), intermezzo (idegen)
  • szétkapcsolás
  • közbeszólás, közbelépés
  • szünet, cezúra, pauza (idegen), intervallum
  • túlerőltetés

okoskodik

ige
  • gondolkodik, elmélkedik, bölcselkedik, filozofál, fontolgat, töri a fejét, spekulál, töpreng, mérlegel, következtet, érvel, latolgat, agyaskodik (régies), koponyázik (szleng) Sz: nem bír az eszével
  • tudálékoskodik, akadékoskodik, fontoskodik, ellenkezik, szót szaporít, aprólékoskodik, felesel, vonakodik
  • méltatlankodik, karafintyáz (tájnyelvi)

meglakol

ige
  • bűnhődik, megbűnhődik, megfizet, megkeserül, megszenved, vezekel, megadózik (tájnyelvi), büntetést szenved Sz: átesik a küszöbön; csizmadiát fog; ebet fog; el nem viszi szárazon; megadja az árát; elesett a lúd a jégen; elfújja az ebek dalát; kihúzza a gyufát (szleng); kiviszi a lúgját; kutyát fog; majd elfújja az ebek dalát; megadja a bablé árát; megadja a kos árát; megadja a dézsmát; megcsípte a dér az orrát; megégett vele; megette a szappant; megfizeti a bak árát; megissza a levét; megüti a körmét; megüti a bokáját; ördögöt fog; róka bőrével fizet; tűz nélkül megégett(valamit)

lekerül

ige
  • alákerül, alájut
  • lejut, lekeveredik (bizalmas), lekecmereg (bizalmas)
  • letér, lemegy

megtermett

melléknév
  • termetes, derék, szép szál, tagbaszakadt, erős, daliás, szálas (régies), húsosfazék (tájnyelvi), keménykötésű, robusztus, jókora, markos, nagydarab, testes, drabális (bizalmas), behemót (bizalmas), mahomet (régies), öles termetű, deltás (bizalmas), vállas (bizalmas), kajakos (bizalmas)

olvasmány

főnév
  • olvasnivaló, könyv, lektűr
  • szentlecke
  • lecke, szemelvény