megfertőz szinonimái

ige
  • elfertőz, ráragaszt, inficiál (szaknyelvi), kontaminál (szaknyelvi)
  • megmérgez, megmételyez
  • megront, bemocskol, megveszteget (régies), beszennyez
  • rossz példát mutat, rossz útra vezet

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

garmada

főnév
  • halom, kupac, rakás
  • (jelzőként): sok, egy csomó, egy sereg

küldemény

főnév
  • csomag, levél
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megfertőz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

maszkíroz

ige
  • adjusztíroz (szaknyelvi), alakít, kikészít (arcot)
  • álcáz, elrejt, elleplez

lebernyeg

főnév
  • (régies): köpeny, köpönyeg, kabát, körgallér, malaclopó (tréfás)
  • lebeny, toka, mál (régies)
  • leffentyű

laboráns

főnév
  • asszisztens
  • (szleng): homokos (szleng), meleg (szleng), buzeráns (durva), buzi (durva), köcsög (szleng), baboskendő (szleng)

kondul

ige
  • megszólal, zendül, harsan

megcsiklandoz

ige
  • csikiz (bizalmas), megcsikant (tájnyelvi), megkuckol (tájnyelvi), megsisiz (tájnyelvi)

megtalál

ige
  • meglát, észrevesz, fölfedez, meglel, feltalál (régies), fellel, ráakad, rátalál, rájön, rábukkan, nyomára akad, nyitjára akad
  • kikeres, kikutat, kifürkész, kiderít, felfed, feltár, előkerít

viking

melléknév, főnév
  • varég, normann

kicserél

ige
  • felvált, helyettesít, pótol, átcserél, felújít, felcserél, vált, kivált
  • elcserél, csereberél

kétely

főnév
  • kétség, aggály, szkepszis (idegen), skrupulus, gyanú, gyanúper, bizonytalanság, habozás, tétovázás, kétkedés, tamáskodás, kételkedés
  • hitetlenkedés, bizalmatlanság

habarcs

főnév
  • malter, vakolat
  • (tájnyelvi): sár, pocsolya, pocsalék (tájnyelvi), posvány (régies)

kikerülhetetlen

melléknév
  • szükségszerű, sorsszerű, végzetszerű, bekövetkező, kényszerű, fatális, elháríthatatlan, elkerülhetetlen, meggátolhatatlan, megelőzhetetlen, megváltoztathatatlan, feltartóztathatatlan, elmaradhatatlan
  • törvényszerű, előírt, kötelező, megszabott, megkívánt, velejáró, sarkalatos, lényegbeli, fontos

megvetés

főnév
  • lenézés, lebecsülés, lekicsinylés, leszólás, depreciáció (régies), despektus (régies), fitymálás (bizalmas), semmibevevés, lekezelés, undor

moha

főnév
  • mohotka (tájnyelvi), bangyu (tájnyelvi), bükkfapéterke (tájnyelvi)
  • (szleng): nő, lány, csaj (bizalmas), fruska, pipi

bunda

főnév
  • prém, szőrme, szőrzet, irha, gyapjú, gerezna
  • szőrmekabát, szőrmebunda, ködmön, suba, guba
  • (tréfás): haj, bozont
  • panír, bevonat
  • (bizalmas) (sportban): összejátszás, csalás, szélhámosság, megvesztegetés
  • (szleng): szeméremszőrzet, fanszőrzet, muff (szleng)

patkol

ige
  • (lovat) vasal

ódivatú

melléknév
  • divatjamúlt, ómódi, ódon, avult, régimódi, régies, hajdani, régi vágású, azelőtti, idejétmúlt, elavult, elévült, túlhaladott, ósdi, avítt, maradi, özönvíz előtti, kivénhedt

megfigyelő II.

főnév
  • kém, auszkultáns (idegen), obszerváns (idegen), szemtanú, tanú
  • megbízott, küldött

máshonnan

határozószó
  • másfelől, egyebünnen (választékos), egyebünnét (tájnyelvi), máshonnét, másunnan (tájnyelvi)

megolvad

ige
  • felolvad, elolvad, felenged, oldódik, cseppfolyóssá válik, folyik
  • (választékos): meghatódik, ellágyul

obszcén

melléknév
  • (választékos): illetlen, közönséges, ízléstelen, szemérmetlen, szeméremsértő, arcpirító, durva, csúnya, trágár, alpári, otromba, útszéli, ocsmány, mosdatlan, disznó, malac (bizalmas), mocskos, ordenáré, vulgáris

meghonosodik

ige
  • elterjed, megtelepedik, meggyökeresedik, gyökeret ver, szokássá válik, divatba jön, lábra kap (választékos), felkapják (választékos), bekerül (tájnyelvi), akklimatizálódik, állandósul

legelő

főnév
  • rét, mező, kaszáló, gyep, pást (tájnyelvi), nyomás (tájnyelvi), csordanyomás (tájnyelvi), páskom (tájnyelvi), baromélő (régies)

megsemmisítés

főnév
  • eltörlés, megszüntetés, elpusztítás, tönkretétel
  • megölés, meggyilkolás, likvidálás, kivégzés
  • hatástalanítás, semlegesítés
  • kiirtás, kipusztítás
  • (szaknyelvi): érvénytelenítés, hatálytalanítás, annullálás (idegen), hatályon kívül helyezés, visszavonás, semmissé nyilvánítás, nullifikálás (idegen), sztornírozás (idegen), áthúzás, törlés

odatart

ige
  • odanyújt, odaad, odatol, előretol
  • felkínál, felajánl
  • halad (valami felé), közeledik, közeleg