megfigyelő I. szinonimái

melléknév
  • néző, bámészkodó, leselkedő, kukkoló (szleng)

megfigyelő II. szinonimái

főnév
  • kém, auszkultáns (idegen), obszerváns (idegen), szemtanú, tanú
  • megbízott, küldött

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

száj

főnév
  • szájüreg, ajak, kenyérleső (tréfás), lepényleső (tréfás), bagóleső (tréfás), pofa (durva), csőr (tréfás), bagósmasina (tájnyelvi), csámcsogó (tájnyelvi), csuszaleső (tájnyelvi), csoba (tájnyelvi), evőke (tréfás), kenyérdaráló (tájnyelvi), pampula (tájnyelvi)
  • gyerek (tréfás)
  • beszélőke (tréfás), csipogó (szleng), kelepelő (tájnyelvi), lepcses (tájnyelvi)
  • nyílás, bejárat, torkolat, szád (régies), lyuk
  • torok (ágyúé)
  • rés, kiöntő (edényé)
  • szél (sebé)
  • garat (malomé)

cihelődik

ige
  • szedelőzködik, készülődik, kászálódik, tollászkodik, vászkálódik (régies), csühődik (régies), csimpeszkedik (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megfigyelő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

matematika

főnév
  • számtan, mennyiségtan, matek (bizalmas), matézis (szleng), gyöktan (szleng), logosz (szleng), matyus (szleng), tematik (szleng)
  • matematikaóra

leborul

ige
  • felborul, feldől, ledől, leborul, leesik
  • levágódik
  • leroskad, leomlik, lerogy, leereszkedik
  • hódol, térdre borul, letérdel, térdre hull, esdekel, leborong (tájnyelvi)
  • lezserdül (tájnyelvi)

lágy

melléknév
  • puha, bársonyos, selymes
  • porhanyó, laza
  • omlós, pépes, gindár (tájnyelvi), híg Sz: kemény, mint a tehénganéj
  • (szellő): enyhe, mérsékelt, langyos, lenge, kellemes
  • elmosódó, tompa
  • erélytelen, határozatlan, gyengekezű, bátortalan, félénk, engedékeny, szelíd, szelíded (régies), alakítható, hajlékony, befolyásolható
  • lanyha, lagymatag, bágyadt
  • zöngés
  • jésített, palatális (szaknyelvi), palatalizált (szaknyelvi)
  • moll (szaknyelvi)(szaknyelvi)

konfúzió

főnév
  • zűrzavar, összevisszaság, felfordulás, fejetlenség, kavarodás, káosz, tohuvabohu (választékos), rumli (bizalmas), kupleráj (pejoratív)

megcsúszik

ige
  • elcsúszik, megcsusszan, csuszamlik, megsikamlik (tájnyelvi)
  • megsuvad (tájnyelvi), megfarol

megtántorodik

ige
  • meginog, megbotlik, meghederedik (tájnyelvi)
  • elbizonytalanodik, meginog, megtorpan, megrendül

világháború

főnév
  • világégés

kicsíp

ige
  • kitép, kiszakít
  • felcsíp, kimar
  • (tájnyelvi): kifog (valakin)
  • (kicsípi magát): kirittyenti magát (szleng), kicsinosítja magát, felcicomázza magát, kiöltözik, kiöltözködik, ünneplőbe vágja magát, kinyalja magát, díszbe öltözik, díszt ölt, kikeni-feni magát, felpiperészi magát, kicsípekedik (tájnyelvi)

kétség

főnév
  • bizonytalanság, kétely, aggály, kételkedés, hitetlenség, hitetlenkedés, tamáskodás, kétkedés, szkepszis (idegen), skrupulus, ingadozás, habozás, tétovázás, határozatlanság, kétségbeesés (tájnyelvi)
  • lelkifurdalás, lelkiismeret-furdalás
  • gyanú, gyanúper, bizalmatlanság, fenntartás
  • (régies): reménytelenség, kétségbeesés

háborodott

melléknév
  • őrült, elmebajos, bolond, zavart, bomlott, eszelős, tébolyodott
  • nyugtalan, felkavart, izgatott, zaklatott, feldúlt

kikísér

ige
  • elkísér, együtt halad, együtt megy (valakivel), kitámogat
  • kivezet, kivisz, eltávolít

megvisel

ige
  • kimerít, elfáraszt, elgyengít, megerőltet, elcsigáz, megkínoz, meggyötör, összetör, elnyű, megtör (választékos), kikészít (szleng), próbára tesz, lestrapál (bizalmas), kicsinál (szleng), megpróbál, megsanyar (tájnyelvi)
  • megrendít

molekula

főnév
  • részecske, korpuszkula (régies), tömecs (régies)

burgonya

főnév
  • krumpli, kolompér (tájnyelvi), csicsóka (tájnyelvi), pityóka (tájnyelvi), földialma (tájnyelvi), csucsorka (tájnyelvi), svábtök (régies, tréfás), kutyatök (régies, tréfás), bandurka (tájnyelvi), tartufli (idegen, régies)

patt

főnév
  • patthelyzet, holtverseny, döntetlen

ok

főnév
  • előidéző, előzmény, forrás, eredet, kútfő
  • indok, indíték, indítóok, megokolás, motívum, rugó
  • ürügy, szín (régies), örv (régies), kifogás
  • alap
  • háttér

megfoghatatlan

melléknév
  • érthetetlen, felfoghatatlan, elképzelhetetlen, titokzatos, rejtelmes, megmagyarázhatatlan, kifürkészhetetlen, megfejthetetlen, kiismerhetetlen, hihetetlen, természetfölötti, földöntúli

máskor

határozószó
  • más alkalommal, másszor (tájnyelvi), egyébkor
  • egyébként

megöl

ige
  • elpusztít, megsemmisít, kivégez, leterít, meggyilkol, legyilkol, leöl, lemészárol, agyonver, agyonüt, megfojt, megmérgez, likvidál, leszámol (valakivel), végez (valakivel), elintéz, kinyuvaszt (durva), kinyiffant (szleng), kifektet (szleng), kikészít (szleng), kipurcant (szleng), kifingat (szleng), kinyír (szleng), kinyújtóztat (szleng), hazavág (szleng), dögleszt (tájnyelvi), elemészt, elveszejt (tájnyelvi) Sz: angolra tesz; átsegít a másvilágra; elküld az örök vadászmezőkre; eloltja a gyertyáját; elteszi láb alól; gajdeszba küld (szleng); hidegre tesz (bizalmas); kioltja életét; kivon a forgalomból (szleng); megadja a kegyelemdöfést; megszakasztja élete fonalát; pokolra küld
  • tönkretesz, befejez, megszakít, véget vet, megszüntet
  • eltapos, kicsinál (szleng), csődbe visz (konkurenciát), tönkretesz(bizalmas)

ocsú

főnév
  • gabonahulladék, gabonarostaalj (szaknyelvi), alj (tájnyelvi), búzaalj (tájnyelvi), búzamásodja (tájnyelvi), búzaszemétje (tájnyelvi), polyva (tájnyelvi), hulladék (régies), aljadék (régies), törek

meghúzódik

ige
  • megfeszül, megrándul
  • megnyúlik, megvékonyodik, elvékonyodik
  • megbújik, elrejtőzik, meglapul, lapít, lapul, rejtőzködik, összehúzza magát, megbúvik (régies), gunnyaszt, sunyorog (tájnyelvi), kushad (bizalmas), kusmorog (tájnyelvi), kuttog (tájnyelvi), megtop (tájnyelvi)
  • meghúzza magát, bevackol (bizalmas), dekkol (szleng)

legfőképpen

határozószó
  • leginkább, elsősorban, különösképpen, jobbára, túlnyomórészt, főleg, leggyakrabban, kiváltképpen, többnyire, fölötte, par excellence (idegen), dandárján (tájnyelvi), nagyobbadán (tájnyelvi)

megsirat

ige
  • meggyászol, megkönnyez, könnyeket ejt, könnyeket hullat, elsirat
  • megbán, sajnál, fájlal

odavan

ige
  • messze van, távol van, el van
  • hiányzik
  • elpusztult, vége, kampec (szleng), fuccs (bizalmas), vízbe esett (tréfás), kútba esett (tréfás), veszendőbe ment
  • elmúlt, eltűnt, elveszett
  • kivan, kimerült, kikészült, beteg, meggebed (durva), halálán van
  • (valakiért): rajong, bolondul, imád, bele van esve (valakibe) (bizalmas), lelkesedik, odáig van (valamiért), lepetézik (szleng)
  • megrökönyödik, elképed, megijed(valakiből)