megsemmisítés szinonimái

főnév
  • eltörlés, megszüntetés, elpusztítás, tönkretétel
  • megölés, meggyilkolás, likvidálás, kivégzés
  • hatástalanítás, semlegesítés
  • kiirtás, kipusztítás
  • (szaknyelvi): érvénytelenítés, hatálytalanítás, annullálás (idegen), hatályon kívül helyezés, visszavonás, semmissé nyilvánítás, nullifikálás (idegen), sztornírozás (idegen), áthúzás, törlés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elmúlik

ige
  • megszűnik, véget ér
  • eltelik, elrepül, elszalad, elszáll, betelik, lepereg, tovaszáll (választékos), elsuhan
  • (baj, csapás): eltávozik

távolbalátás

főnév
  • telepátia, látnoki képesség, jövőbe látás, megsejtés, megérzés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megsemmisítés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megintés

főnév
  • figyelmeztetés, rendreutasítás, szidás, összeszidás, megrovás, feddés (választékos), korholás, szidalom, dorgálás, fejmosás (bizalmas), pirongatás, lehordás (bizalmas), leckéztetés, ledorongolás (bizalmas), intés, fincoltatás (tájnyelvi), lelkifröccs (bizalmas), hegyi beszéd (szleng), prédikáció (bizalmas)

létezés

főnév
  • lét, mivolt, létel (régies), élet, egzisztencia (idegen)
  • meglét, megélhetés, fennmaradás

leleményes

melléknév
  • ügyes, találékony, mozgékony, szemfüles, talpraesett, élelmes, furfangos, agyafúrt, szellemes, fortélyos, invenciózus, ingeniózus (idegen)
  • ötletes, kreatív, szellemes

közben I.

határozószó
  • középen, középütt
  • aközben, időközben azalatt
  • azonban, holott, pedig, viszont, de

megnyom

ige
  • megtol, meglök, megtaszít
  • (bizalmas): rákapcsol, nekifekszik, nekigyürkőzik(bizalmas)(bizalmas)
  • ránehezedik, összenyom, rányom, megszorít
  • nyomatékol (szaknyelvi), hangsúlyoz

mettől

határozószó
  • mióta, mikortól

záródik

ige
  • becsukódik, csukódik, becsapódik, bezárul
  • lezárul, lehunyódik
  • eltömődik, eldugul, szorul, rekken (régies)
  • zárul, befejeződik, véget ér, végződik

kiröppen

ige
  • kiröpül, felrepül, felröppen, felszáll, kirepül, kiszáll, szárnyra kel, felszárnyal (tájnyelvi)

kilogramm

főnév
  • kiló, kila (tájnyelvi)

harmatos

melléknév
  • nedves, vizes, nyirkos, lustos (tájnyelvi), locsos (tájnyelvi), cafos (tájnyelvi), lamos (tájnyelvi), csahos (tájnyelvi)
  • (választékos): üde, hamvas
  • ártatlan

kivándorlás

főnév
  • kiköltözés, kitelepülés, kivonulás, eltávozás, emigráció, exodus (idegen), expatriáció (régies)

minősít

ige
  • kvalifikál, értékel, klasszifikál (régies), feltüntet, nevez, bélyegez, rangsorol, megbírál, megítél, véleményez
  • szortíroz (bizalmas), kategorizál, osztályoz, kiválogat, csoportosít, besorol, rendez

naplopó

melléknév, főnév
  • (pejoratív): munkakerülő, dologkerülő, dologtalan, kasza-kapa kerülő (tréfás), munkátlan, léhűtő, lézengő ritter, semmittevő, lusta, ingyenélő, csavargó, haszontalan, csirkefogó, henye, henyélő, aszfaltkoptató (bizalmas), lajha (régies), kupcihér (tájnyelvi), semmirekellő, mihaszna, hétlusta, pernahajder, here (pejoratív), potyaleső, lógós (bizalmas), flaszterkoptató (bizalmas), himpellér (régies), lustazsák (tájnyelvi), csoszoli (tájnyelvi), naplesi (tájnyelvi) Sz: borsót gömbölyít; büdös neki a munka; ecetet darál; elmenne a munka temetésére; homokot kötöz; jeget aszal; lencsét laposít; nem kap sérvet a munkától; nem szakad meg a dolgában; pénztáros az ingyenuszodában; repülőtéren sínváltó; úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen; ül, mint a kopott gyöngy; várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön; verebet patkol; vinné a zászlót a munka temetésén; zabot hegyez; napnál fűtő

császármorzsa

főnév
  • daramorzsa, smarni (bizalmas), darasmarni (bizalmas), grízsmarni (bizalmas)

póréhagyma

főnév
  • párhagyma

öreg I.

melléknév
  • idős, agg, megvénült, hajlott korú, koros, matuzsálem, veterán, élemedett, éltes, vén, kipróbált, trottyos (bizalmas), idejeveszett (tájnyelvi), öregecske (tájnyelvi) Sz: megette már kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; a szöszt is pösznek mondja; a hamut is mamunak mondja; a cinterem felé fordult már a rúdja; a málét se rághatja; a kriptakulcsot keresi; alkonyodik a napja; attól is fél, hogy az árnyékban megbotlik; csisz el, csosz el, bocskor; csoszog, nem jár; csüng a feje bal felé; egyidős a postaúttal; egyik lába a koporsóban van; eleget próbálja a tűfokot, mégsem találja; elérte a sok péntek (tájnyelvi); elkopott a foga; elunta a frisset, csak a lassút járja; estefelé van; görnyed évei súlya alatt; három lábon jár; hosszú belet húztak neki; inában van már a lotyogó nadrág; kenyerének javát megette; kettő helyett hármat lát; kikopott a sátoros ünnepekből; leánya is vénasszony (nőről); már a bíróságból is kiaggott; már lotyog a nadrágja; már sok karácsonyi szilvát evett; másodszor gyermek; mihelyt botlik, mindjárt esik; nem mai gyerek; nem bírja már a farát; öreg, mint az országút; pép az étke; régen volt az, mikor az anyja emlőjét szopta; sok pénteket ért már; sok húsvéti bárányt megevett; sokat szólott neki a kakukk; szájában két foga tartja az istrázsát; szemheggyel lát, fülheggyel hall; tisztes korú; töpörtő az orcája; tudja, mikor veszett Belgrád; túl van már az innenen; unja már a frisset, csak a lassút járja; vén, mint a postaút; vénebb az országútnál; vénebb a tízparancsolatnál; vénebb a Mátránál; virág volt, kóró lett
  • kemény, rágós, inas, porcogós, csimbókos (tájnyelvi)
  • régi, ócska, viseltes, avult, kopott, ósdi, özönvíz előtti
  • (idő) késő
  • (régies): nagy

megsokall

ige
  • megelégel, megigenell (tájnyelvi), torkig van (valamivel), elege lesz

meghitt

melléknév
  • igaz, hű, hűséges, őszinte, odaadó, közeli, közelálló, szoros, ragaszkodó, szívbéli (bizalmas), avatott (régies)
  • bizalmas, bensőséges, benső (régies), szívélyes, szívből jövő, baráti, közvetlen, mély, személyes, intim, intimus (régies), biztos (régies), kordiális (régies)
  • otthonos, barátságos, családias, kényelmes, kedélyes, meleg, kellemes, vonzó, lakályos, familiáris, idillikus, idilli, derűs, felhőtlen

menedék

főnév
  • rejtek, rejtekhely, menedékhely, búvóhely, fedezék, odú, menhely, enyhhely (régies), óvóhely
  • mentsvár, védőszárny, oltalom, azílium (régies)
  • (régies): lejtő

öltöny

főnév
  • férfiruha
  • férfiöltöny
  • ruha, felruha (régies), köntös, felöltő, ancúg (bizalmas), ruházat, viselet, öltözet, öltözék, salni (szleng), kultúröltözet (szleng)

megterhelés

főnév
  • teher, tehertétel, súly
  • jelzálog
  • stressz, megpróbáltatás

libeg

ige
  • lebeg, szállingózik
  • leng, libeg-lobog, lobog, lifeg, hajladozik, lódingol (régies), lódorog (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): szédeleg, imbolyog, tántorog

mérhetetlen

melléknév
  • végtelen, határtalan, hatalmas, korlátlan, feneketlen, terjedelmes, megszámlálhatatlan, felmérhetetlen, felbecsülhetetlen, beláthatatlan, leírhatatlan, kiszámíthatatlan, felfoghatatlan, gigászi, immenzis (idegen)
  • mértéktelen, aránytalan, féktelen, tomboló, zabolátlan, túlzott, gigantikus, kolosszális, roppant, rettentő, szélsőséges, rendkívüli, monumentális, óriási, horribilis

öntudatlan

melléknév
  • akaratlan, szándéktalan, tudatlan
  • önkéntelen, ösztönös
  • eszméletlen, ájult, alélt, bódult, kába, kábult, kómás, elbódított