megfenyeget szinonimái

ige
  • fenyegetődzik, ráijeszt, ráförmed, rámordul, ráröffen (tájnyelvi), ráripakodik, ráordít, rákiabál, rárivall (választékos), rátámad

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

körülzár

ige
  • körülvesz, körülölel, körülfog, körülhatárol
  • ostromol, megszáll, elzár, szorongat, bekerít, körülkerít

bokszer

főnév
  • bokszológyűrű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megfenyeget szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

mászik

ige
  • kúszik, csúszik, araszol
  • fölmászik, felkapaszkodik, hág, felkúszik, kecmereg (tájnyelvi), mászkodik (tájnyelvi)
  • kapaszkodik, húzódzkodik
  • cammog, vánszorog, vonszolja magát
  • (idő): múlik, ólomlábakon jár

lebecsül

ige
  • lenéz, lekicsinyel, depreciál (régies), bagatellizál (idegen), leértékel, alábecsül, fitymál, aláértékel, fitymál, kisáll (tájnyelvi), gyerekszámba vesz
  • félreismer

labirintus

főnév
  • útvesztő, tömkeleg (régies), tévkert (régies), csalkert (régies), tévút

kondér

főnév
  • üst, bogrács, fazék
  • (tájnyelvi): csobolyó, kulacs

megcsap

ige
  • (bizalmas): megüt, megpöccint (tájnyelvi), odavág, végighúz, rásuhint, meglegyint
  • (tájnyelvi): megver, megcsapdos, elpáhol, megvereget, ütlegel
  • (szleng): elemel, elcsen, ellop, eltulajdonít, eloroz, elsinkófál (bizalmas), elcsakliz (bizalmas)

megtagad

ige
  • visszavon, visszautasít, elutasít, elvet, refüzál (idegen), ellene van (valaminek), ellenszegül
  • megvon, lemond
  • elvitat, kétségbe von
  • cserbenhagy, hátat fordít (valakinek), elárul, eltaszít(valaki mellett)

vijjog

ige
  • visong, visít, sivít

kicsapongó

melléknév
  • korhely, lump (bizalmas), éjszakázó, mulatozó, dorbézoló, tivornyázó, duhaj
  • erkölcstelen, szemérmetlen, könnyűvérű, feslett, parázna, ledér, léha, züllött, élvhajhászó
  • féktelen, zabolátlan, szertelen, fékezhetetlen, gátlástalan, mértéktelen, korlátlan

kétell

ige
  • kételkedik, kétkedik, tamáskodik, hitetlenkedik, kéteskedik (tájnyelvi), kétségeskedik (régies), megkérdőjelez, vitat, kétségbe von, bizalmatlankodik, aggályoskodik, kötve hiszi

hab

főnév
  • tajték, duzma (tájnyelvi), nyál
  • hullám
  • buborék
  • tejszínhab
  • (szleng): mesebeszéd, rizsa (szleng), duma (szleng), sóder (szleng)

kikerget

ige
  • eltávolít, kidob, kiutasít, kitesz, kihajít, kirúg, kiűz, elűz, kizavar, kicsap, kipenderít, kirak, kitúr, kitaszít, kiebrudal, kipofoz (bizalmas), kiseprűz, kikorbácsol, kikancsukáz (régies), kirudal (régies), kidorongol (régies), kicokigat (tájnyelvi), kicúcál (tájnyelvi)
  • (ellenséget): kiver, kiűz

megvet

ige
  • ágyat vet, megágyaz, megágyal (tájnyelvi), megvackol (tájnyelvi)
  • megalapoz, megteremt (feltételt)
  • megtámaszt, nekitámaszt, megfeszít, nekifeszít, kitámaszt
  • lenéz, lebecsül, semmibe vesz, kevésre becsül, lekicsinyel, lefitymál, leszól, leköp (durva), becsmérel, fumigál

mogorva

melléknév
  • rosszkedvű, barátságtalan, morózus, harapós, mord (választékos), morcos, morc, komor, kedvetlen, bosszús, morgós, zsémbes, zsörtölődő, haragos, zord, tüskés (bizalmas), szúrós, marcona Sz: olyan, mintha az orra vére folyna; öreg kutya kedvében van; bal lábbal kelt fel; tövis közt hagyta a kedvét; minden szava egy égiháború

bumeráng

főnév
  • hajítófa, hajítófegyver

patinás

melléknév
  • ódon, veretes (választékos), régi, régies, ősi
  • hangulatos
  • megbecsült, értékes, híres

oda-vissza

határozószó
  • jövet-menet, menet-jövet, előre-hátra, ide-oda, föl-alá
  • (jelzőként): menettérti, retúr

megfigyel

ige
  • megnéz, szemügyre vesz, szemlél, tanulmányoz, obszervál (idegen)
  • kémkedik, kikémlel, megszagol, leselkedik, lesben áll, fürkész, kísér, szemmel tart, figyelemmel követ, nyomon követ, fixíroz (bizalmas), megvigyáz (tájnyelvi), megfigyelés alatt tart, kifigyel, felkutat

másfelől

határozószó
  • máshonnan, egyebünnét (tájnyelvi)
  • másrészt, másrészről, más tekintetben, ezzel szemben, amellett, különben, máskülönben, egyébként, azonkívül, ráadásul

megoldhatatlan

melléknév
  • megfejthetetlen, kibogozhatatlan, oldhatatlan (szaknyelvi), inszolúbilis (idegen)

obsitos I.

melléknév
  • (katona): kiszolgált, kiérdemesült
  • nyugalmazott

meghódít

ige
  • elfoglal, bevesz, birtokba vesz, megszerez, lerohan, leigáz, megszáll, gyarmatosít, megdönt
  • legyűr, lever, megver, felmorzsol (választékos), porrá zúz, szolgaságba dönt (választékos), rabigába dönt (választékos), leküzd
  • felülkerekedik, diadalmaskodik, legyőz, győzedelmeskedik, diadalt ül (választékos), úrrá lesz, véghezvisz (választékos), győzelmet arat (választékos)
  • megigéz, lenyűgöz, lebilincsel, elbűvöl, elbájol, elvarázsol, elkápráztat, elragad, megbabonáz, megejt, rabul ejt (választékos), elnyer (választékos), behálóz, foglyul ejt (választékos), megfőz (bizalmas), befűz (szleng)

légáramlás

főnév
  • szél, légjárás, légáramlat, légmozgás, levegőáramlás, levegő, huzat, cúg (bizalmas), ájer (tájnyelvi), ájerluft (tájnyelvi), dér (tájnyelvi)

megsegít

ige
  • segélyez, segítséget nyújt, segítségére siet, támogat, felkarol, segédkezik, pártfogol, megszán, megkönyörül, gyámolít Sz: kihúz a bajból; kihúz a sárból(valakitől)

odaszól

ige
  • odavet (néhány szót)
  • beszól
  • odatelefonál, odacsörög (bizalmas)