megsegít szinonimái

ige
  • segélyez, segítséget nyújt, segítségére siet, támogat, felkarol, segédkezik, pártfogol, megszán, megkönyörül, gyámolít Sz: kihúz a bajból; kihúz a sárból(valakitől)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

keresztülvihetetlen

melléknév
  • lehetetlen, megvalósíthatatlan, kivihetetlen, kivitelezhetetlen, teljesíthetetlen, irreális, abszurd, képtelen

szerződés

főnév
  • megállapodás, megegyezés, kontraktus (régies), frigy (régies), ügylet, egyezmény, egyezség, konvenció (szaknyelvi), megalkuvás (régies), paktum (régies), konkordátum (idegen)
  • szövetség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megsegít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

meginog

ige
  • megmozdul, elmozdul, megremeg, meging (régies), megbillen
  • megtántorodik
  • tétovázik, habozik, bizonytalankodik, megrendül, eltántorodik (választékos), hezitál, megtorpan, kétségek fogják el (választékos)

létesül

ige
  • létrejön, keletkezik, megvalósul, megteremtődik, megszületik, valóra válik, nyélbe ütődik, megalakul, alakul, szerveződik, organizálódik (idegen)

lélektani

melléknév
  • pszichológiai, pszichikai

közbejön

ige
  • előadódik, előfordul
  • közbeavatkozik, belezavar, beavatkozik, hátráltat

megnyit

ige
  • kinyit, kitár, kireteszel
  • hozzáférhetővé tesz, szabaddá tesz
  • megbont, kibont, felbont, kidugaszol
  • (szaknyelvi): felvág, feltár, szétnyit
  • megindít, fölavat, fölszentel, átad
  • megkezd, elindít, kibontakoztat

metsző II.

főnév
  • (szaknyelvi): sakter

zárkózik

ige
  • begubózik, begubódzik, csukaszkodik (régies)
  • bezárkózik

kirohan

ige
  • kifut, kiszalad, kiront, kiszáguld, kirobog, kitódul, hanyatt-homlok kifut
  • kitör, kinyomul, kicsap, kiront
  • kifakad, kitör, rátámad, nekiugrik, nekitámad, felfortyan, torkának ugrik

kilincsel

ige
  • kéreget, koldul, házal, előszobázik

hármas I.

melléknév
  • háromszoros, tripla

kíváncsi

melléknév
  • érdeklődő, kíváncsiskodó, kérdezősködő, tudakozó, fürkésző, búvárkodó, ég a kíváncsiságtól, leskelődő, kémlelő, kukkoló (szleng), indiszkrét (választékos), kotnyeles, minden lében kanál, kandi (tájnyelvi), bámészkodó Sz: mindenbe beleüti az orrát; fúrja az oldalát (valami); majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság

minőség

főnév
  • milyenség, kvalitás, sajátság, fajta, osztály, kategória, típus
  • szint, fokozat, színvonal, nívó
  • márka
  • beosztás, hatáskör, szerep

napközi

melléknév
  • gyermekmegőrző (pejoratív), napcsi (bizalmas), napi (bizalmas)

császárkorona

főnév
  • koronaliliom, koronavirág

porció

főnév
  • adag, fejadag, rész, dózis
  • osztályrész
  • hadiadó
  • (régies): adórészlet, adó

ördöngös I.

melléknév
  • démonikus, hopciher (régies), boszorkányos, bűvös, garabonciás
  • mágikus, varázserejű, varázslatos, bűbájos (régies)
  • ügyes, furfangos, fortélyos, ravasz, csalafinta

megsimít

ige
  • megsimogat
  • végigsimít
  • (tájnyelvi): megver
  • (régies): megdörgöl
  • meggyalul

meghibásodik

ige
  • elromlik, megrongálódik, tönkremegy, felmondja a szolgálatot, bedöglik (bizalmas), meghibál (tájnyelvi), lerobban (szleng), bekrepál (szleng), tropára megy (szleng), kipurcan (szleng),
  • (tájnyelvi): megzavarodik, megbolondul, megőrül, megtébolyodik, megháborodik, meghibban, meggárgyul (tájnyelvi), bedilizik (bizalmas)
  • (tájnyelvi): megnyomorodik, megrokkan, megbénul

mén

főnév
  • csődör, ménló
  • hátasló, paripa, táltos

öles

melléknév
  • ölnyi
  • hatalmas, nagy
  • vállas, erős, magas

megterem

ige
  • meghoz, megad, terem, kiad (tájnyelvi), megnő (tájnyelvi)
  • tenyészik, nő
  • létrejön, kialakul

libabőrös

melléknév
  • lúdbőrös, babos (tájnyelvi), borsókás (tájnyelvi), borzadt (tájnyelvi), csirkebőrös (tájnyelvi)

mérgezés

főnév
  • toxikáció (szaknyelvi), étetés (tájnyelvi), mételyezés (tájnyelvi)

öntözőkanna

főnév
  • locsolókanna, locsoló