komor szinonimái

melléknév
  • rosszkedvű, mogorva, morózus, morcos, mord, búvalbélelt, búskomor, lehangolt, deprimált, levert, gondterhes, örömtelen, kedvetlen, zsémbes, haragos, mérges, szigorú Sz: talán csalánra vizelt
  • barátságtalan, rideg, zord, kietlen, borús, borongós, felhős, gyászos, nyomott, nyomasztó, vészjósló, baljós, sötét

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szaglik

ige
  • szagot áraszt, szagzik (tájnyelvi), bűzlik, szagot ad, szaga van, szagosodik, bomlik, áporodik, illatozik (pejoratív)

ráruház

ige
  • átruház, átenged, felruház (valamivel), megbíz, rábíz
  • ráírat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a komor szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiszív

ige
  • felszív, magába szív, kiszop, kiiszik, kiszörpöl, kiszürcsöl, kiszivattyúz, kipumpál, lecsapol, kiereszt, kimerít, kiürít, kiszipákol (régies), pungál (idegen), kiszíp (tájnyelvi)
  • kifakít, elszíntelenít
  • kiszárít (bőrt)
  • kihasznál, kiszipolyoz

kellő

melléknév
  • szükséges, kívánatos, illő, megfelelő, alkalmas, elégséges, elegendő, kielégítő, helyes, helyénvaló

karcsú

melléknév
  • nyúlánk, vékony, nádszáltermetű, párductestű, darázsderekú, szilfid (régies), deli, sudár, sugár, surján (tájnyelvi) Sz: karcsú, mint a nádszál; tűbe lehet fűzni

ingadozás

főnév
  • bizonytalankodás, bizonytalanság, habozás, tétovázás, határozatlanság, hullámzás, kétség, kiegyensúlyozatlanság, változás, kétkedés, eltérés, következetlenség, fluktuáció (idegen), labilitás (idegen), hezitálás
  • dülöngélés, tántorgás, támolygás, imbolygás
  • oszcillálás (szaknyelvi)

kizökken

ige
  • kiesik, kibillen, kiugrik, kimozdul

középső

melléknév
  • közbülső, közbenső, közbeeső, mediális (szaknyelvi)
  • felező

tegnap

határozószó
  • nemrég, a közelmúltban, minap, tennap (tájnyelvi)

herceg

főnév
  • princ (régies), dux (idegen), országnagy (régies), (orosz) knyáz
  • (királyi herceg): trónörökös, koronaherceg, királyfi (bizalmas), (spanyol, portugál) infáns

hazakísér

ige
  • hazavezet, hazakezel (tájnyelvi), hazaduvaszt (tájnyelvi), hazakísért (tájnyelvi)

ezred3

főnév
  • regiment, regement (tájnyelvi)
  • (régies): hadsereg, sereg
  • sokaság, tömeg

hízeleg

ige
  • hajbókol, bókol, gazsulál (szleng), nyalizik (bizalmas), nyal (szleng), kellemkedik, udvarol, dörgölődzik, dörgölőzik, cincoskodik (tájnyelvi), júdáskodik (tájnyelvi), simánkodik (tájnyelvi), színeskedik (régies) Sz: a seggét nyalja; a talpát nyalja; csapja a levet; csapja a csíkot a lencsével; csúszik-mászik; igen evez róka farkával; róka farkát billegeti; kelleti magát, mint a rossz szekér a hájnak; méz csurog a szájából; nagyon tömjénez (valakinek); pohár mellett szól; punyizik (valakinek); násznagy akar lenni
  • kedveskedik, cirógat, becézget, törleszkedik Sz: törleszkedik, mint a macska

kripta

főnév
  • sírbolt, sírboltozat, sírkamra, síremlék, holtalag (régies)
  • altemplom, sírkápolna
  • katakomba (idegen)

légnyomásmérő

főnév
  • barométer, légmérő (régies), légsúlymérő (régies), légnyomásíró (régies), aneroid (régies), storm-glass (régies)

alkuszik

ige
  • alkudik, alkudozik, egyezkedik, tárgyal, egyeskedik (tájnyelvi), csaklizik (tájnyelvi), kocolódik (tájnyelvi), ortályoskodik (tájnyelvi)

minden I.

névmás
  • mind, az egész, az összes
  • mindegyik, akármelyik, bármelyik

megerőltető

melléknév
  • kimerítő, nehéz, fárasztó, strapás (bizalmas), kemény, vesződséges, küzdelmes, embert próbáló, elcsigázó, próbára tevő

kompetencia

főnév
  • illetékesség, jogosultság, hatáskör
  • képesség, felkészültség, hozzáértés

kisöpör

ige
  • felsöpör, kitakarít, kitisztít, megtisztít, kihárint (tájnyelvi)
  • elsöpör, elhajt, elsodor, magával sodor, eltávolít

körítés

főnév
  • hozzávaló, mellékétel, köret, garnírung (bizalmas)

megbök

ige
  • megszúr, megdöf
  • megpöccent (tájnyelvi), meglök

koptat

ige
  • hord, visel, nyű, vásít, avít (régies), nyüstöl (bizalmas), strapál (bizalmas), nyúz, ványol, koszol, szaggat
  • mállaszt, porlaszt, morzsol, pusztít, rongál, erodál (idegen)

képtelenség

főnév
  • alkalmatlanság, inkapacitás (idegen), tehetetlenség
  • lehetetlenség, értelmetlenség, érthetetlenség, nonszensz (bizalmas), abszurdum, oktalanság, nevetségesség, hihetetlenség, zagyvaság, badarság, ostobaság, bolondság, szamárság, hülyeség, marhaság (bizalmas), csacsiság
  • ellentmondás, paradoxon Sz: fából vaskarika; lehetetlen, mint gúzzsal tormát ásni
  • (régies): idomtalanság, formátlanság

kövér

melléknév
  • kiadós, teljes (tej), zsíros (tej)
  • (föld): termékeny, bőtermő
  • formázható, gyúrható, képlékeny
  • (betű): fett (szaknyelvi), bold (idegen)

megengedett

melléknév
  • szabad, engedélyezett, törvényes, akadálytalan, jogos, jogszerű, szabályszerű, legális, legitim
  • meglazított
  • megeresztett, kiengedett, megnyitott
  • folyatott