kizsákmányoló szinonimái

melléknév, főnév
  • népnyúzó, munkásnyúzó, élősködő, nyereséghajhász, elnyomó, vérszopó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csúnya

melléknév
  • rút, csúf, ronda, randa, ocsmány, rusnya, pocsék, visszatetsző, visszataszító, riasztó, taszító, korcs, utálatos, undok, undorító, förtelmes, iszonyú, éktelen, formátlan, idomtalan, deformis (idegen, régies), ízléstelen, puruttya (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), csunda (tájnyelvi), ragyivátlan (tájnyelvi), szusznya (tájnyelvi), gabisnya (tájnyelvi), gagyma (tájnyelvi), gyeszora (tájnyelvi), tafla (tájnyelvi) Sz: ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál; ha ez szép, a légy is madár; olvasva megy a majmok közt; olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből; rút, mint a péntek; rút, mint az ördög; se színe, se fonákja
  • (beszéd): illetlen, sikamlós, szemérmetlen, mosdatlan, malac, obszcén, trágár
  • dicstelen, szégyenletes, csúfos, gyalázatos
  • (idő): kellemetlen, barátságtalan

fényképészet

főnév
  • fotográfia (régies), fényképezés
  • fotóművészet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kizsákmányoló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kirepül

ige
  • kiszáll, kiröppen, szárnyra kel, felszárnyal, felszáll, felrepül, felröppen
  • kivágódik
  • eltávozik, elmegy, kimegy, útra kel

katedra

főnév
  • emelvény, dobogó, pulpitus
  • szószék
  • (szaknyelvi): tanszék

kampó

főnév
  • horog, gamó (tájnyelvi), kajmó (tájnyelvi), gajmó (tájnyelvi)
  • (szleng): elégtelen, egyes, fa (szleng), kapa (szleng), fúró (szleng), karó (szleng), peca (szleng), szekunda (régies)

illem

főnév
  • illendőség, illedelem (régies), ildom (régies), jólneveltség, jómodor, udvariasság, finomság, tisztesség, tisztességtudás
  • illemszabályok, etikett (régies), protokoll (szaknyelvi)

kitilt

ige
  • kiutasít, kikerget, kitesz, kirak, kidob, kipenderít, kihajít, kitaszít, kiközösít, kiátkoz, relegál (régies), eltilalmaz (tájnyelvi), kilakoltat, kitelepít, kitoloncol, száműz, számkivet, deportál, internál (idegen)
  • kizár, kirekeszt

kötelesség

főnév
  • kötelezettség, kötelem (régies), feladat, teendő, tennivaló, hivatal, tiszt

tart

ige
  • fog, markol, szorít
  • odatart, odanyújt, odaad
  • gondoz, ellát, táplál, éltet, eltart, jóltart, kosztol
  • hátráltat, tartóztat, késleltet, marasztal
  • maraszt, virraszt
  • foglalkoztat, dolgoztat, igénybe vesz
  • működtet
  • birtokol
  • (valahol): őriz, raktároz, tárol
  • (valamilyennek): hisz, gondol, vél, ítél, lát, ismer, vélekedik, vall, minősít, tekint
  • értékel, becsül, mond
  • (valameddig): folyik, zajlik, folytatódik, fennáll, megvan, érvényben van
  • halad, igyekszik, terjed, nyúlik, vezet, ér, irányul
  • megy, közeledik, jön
  • (valamitől, valakitől): fél, aggódik, retteg, fosik (szleng)
  • óvakodik, tartózkodik
  • rendez, megrendez, megül, megünnepel, csap

háztűznéző

főnév
  • leánynéző, leánykérés, házlátás (tájnyelvi), háztűzlátás (tájnyelvi)

hát1

főnév
  • (dombé): felszín, felület
  • (könyvé) gerinc
  • támla, háttámla
  • (bizalmas): hátúszás

esztelen

melléknév
  • bomlott, megzavarodott, megháborodott, eszeveszett, dőre, kelekótya, őrült, bolond, oktalan, tökéletlen, balga, balgatag, együgyű, botor, féleszű, eszelős, eszement, elmebajos, hibbant, ütődött (bizalmas), félkegyelmű, tébolyodott, idióta, dilis, hülye, korlátolt, buta, bakegya (tájnyelvi)
  • féktelen, meggondolatlan, hebehurgya
  • értelmetlen, abszurd, képtelen, ostoba, ésszerűtlen, észellenes, irracionális, groteszk, lehetetlen, túlzó

himbálódzik, himbáló

ige
  • mozog, ring, ringatózik, lebeg, imbolyog, leng, inog, lóbádzik, cölönköl (tájnyelvi), csilingálódzik (tájnyelvi), kölönc (tájnyelvi), lógingászik (tájnyelvi), hócál (tájnyelvi)
  • (szleng): táncol, lötyög (bizalmas), csörög (szleng), ráz (szleng)

közérthető

melléknév
  • világos, felfogható, érthető

lebilincsel

ige
  • leköt, leláncol
  • lenyűgöz, megbabonáz, elkápráztat, meghódít, elbűvöl, elvarázsol, megigéz, elragad, megejt

alaptermészet

főnév
  • jellemsajátság, adottság, karakter, konstitúció (szaknyelvi)
  • természet, alapvonás, vérmérséklet, temperamentum, alkat

mesterkélt

melléknév
  • csinált, erőltetett, keresett, megjátszott, affektált, modoros, erőszakolt, negédes, cikornyás, szertartásos, mondvacsinált, nyakatekert, dagályos, színészies, színpadias, teátrális, kényszeredett, természetellenes, feszes, kimért, merev, maníros (idegen), tettetett, színlelt, hamis

megbízott II.

főnév
  • követ, kiküldött, delegált, delegátus (idegen), komisszáros (tájnyelvi), biztos, bizalmi, képviselő, küldött, komisszárius (idegen), ablegátus (idegen), ügygondnok (régies)
  • (régies): párbajsegéd

klasszis

főnév
  • (régies): osztály, rend, csoport
  • tehetség, kiválóság, kitűnőség

kipattogzik

ige
  • felhólyagzik, kirepedezik, kifakad, kicserepesedik, kicsattog (tájnyelvi), kiöklik (tájnyelvi), (ajak) kipeshed (tájnyelvi), kipörsög (tájnyelvi)
  • (rügy): kifeslik, kifakad, kipattog

kotyvalék

főnév
  • keverék, elegy, zagyvalék, habarék, pancs, pacsmag, lötty, moslék, gezemice (tájnyelvi)

meccs

főnév
  • mérkőzés, rangadó, találkozó, derbi, torna
  • erőpróba, verseny, küzdelem, összecsapás, viadal

komorság

főnév
  • rosszkedvűség, mogorvaság, kedvetlenség, szigorúság, keménység

kéklik, kékellik

ige
  • kékít (tájnyelvi)

köpet

főnév
  • köpés, váladék, slejm, turha (szleng), üveggolyó (szleng)

megbénul

ige
  • megszélhűdik, elhal, megmerevedik
  • megdermed, leblokkol (bizalmas)
  • megakad, megáll