megbízott I. szinonimái

melléknév
  • ügyvivő, ügyvezető, kinevezett, meghatalmazott, felhatalmazott, bizományos (régies), illetékes, jogosult

megbízott II. szinonimái

főnév
  • követ, kiküldött, delegált, delegátus (idegen), komisszáros (tájnyelvi), biztos, bizalmi, képviselő, küldött, komisszárius (idegen), ablegátus (idegen), ügygondnok (régies)
  • (régies): párbajsegéd

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tiszthelyettes

főnév
  • altiszt, sarzsi (tájnyelvi)

felháborodás, fölháb

főnév
  • tiltakozás, méltatlankodás, neheztelés, visszatetszés, nemtetszés, dúlás-fúlás, düh, harag, méreg, ingerültség, megbántódás, megsértődés, indignáció (idegen), felindulás, megbotránkozás, szörnyülködés, konsternáció (idegen), reszenzus (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megbízott szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

mállik

ige
  • porlad, omlik, omladozik
  • foszlik, bomlik
  • korhad, rothad, hámlik, meszled (tájnyelvi), rehül (tájnyelvi)

lakol

ige
  • megbűnhődik, bűnhődik, megfizet, vezekel, megszenved, szorul (bizalmas), megissza a levét (valamit)

kullancs

főnév
  • atka, óvantag (tájnyelvi), cék (tájnyelvi), csiglanc (tájnyelvi), ragadály (tájnyelvi)
  • (személy): pióca (szleng)
  • középhátvéd, stopper (bizalmas)

kizsákmányolt

melléknév, főnév
  • elnyomott, kiuzsorázott, kiszipolyozott, kizsigerelt, kizsarolt, kihasznált

mauzóleum

főnév
  • síremlék, kripta

megpróbáltatás

főnév
  • csapás, teher, szenvedés, kín, keserűség, tortúra, gyötrelem, próbatétel, próbakő, kereszt (választékos), hányattatás, viszontagság, vész, nyomor, szükség, ínség, pokoljárás, nyomás, stressz

vész2

főnév
  • (régies): vihar, szélvész, égiháború
  • veszedelem, veszély
  • katasztrófa, kár, istenverése, vég, romlás, szerencsétlenség, megpróbáltatás, csapás, nyomorúság, pusztulás
  • betegség, kór, járvány, ragály

kétségbevonhatatlan

melléknév
  • biztos, bizonyos, igaz, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, kétségtelen, vitathatatlan, megdönthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, vitán felül álló, evidens, apodiktikus (szaknyelvi), tuti (bizalmas), frankó (szleng), ziher (szleng)

kérdez

ige
  • tudakol, tudakozódik, tudakozik (tájnyelvi), tudakolódik, érdeklődik, puhatol, kérdezősködik, firtat, kérd, kérdezget, cenzeál (idegen), informálódik, faggat, nyaggat, vallat

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

kiereszt

ige
  • kienged, kibocsát, csapol, kifolyat, megcsapol
  • útnak ereszt, elbocsát, elenged, kiszabadít, felszabadít
  • kihoz (bizalmas), megléptet (szleng)
  • szabadon enged, szabadlábra helyez
  • szabadjára enged
  • (ruhát): bővít, tágít, kienged

megszimatol

ige
  • megszaglász, beleszagol, megbűzöl (régies)
  • kiszimatol, megsejt, megorront, megszagol, tudomást szerez, megneszel, neszét veszi, gyanít, megérez

mikroszkóp

főnév
  • górcső (régies)

parancsnok

főnév
  • vezér, vezető, kapitány, főnök, kommandáns (régies), elöljáró, első ember, feje (valaminek), péká (szleng), felettes, feljebbvaló

nyugtalanít

ige
  • izgat, aggaszt, emészt, gyötör, felzaklat, felkavar, idegesít, zavar, bánt, kínoz Sz: gondolkodóba ejt; nem hagy békén; csípi a csőrét
  • abajgat, zaklat, nyaggat, bosszant, molesztál, szekál, háborgat, piszkál

megborotvál

ige
  • (tájnyelvi): megkopaszt, megkárosít, megvág (szleng)

majmol

ige
  • (pejoratív): utánoz, mímel, utánacsinál, imitál, megjátszik, másol, kopíroz (bizalmas), szajkóz (bizalmas)

megkeres

ige
  • felkutat, kikutat, előkerít, előkotor, felderít, rátalál, felfedez, kifürkész (régies), kiszaglász (bizalmas), felhajszol (bizalmas), felfürkész (tájnyelvi), felkajtat (tájnyelvi)
  • felkeres, meglátogat, megyen (valakihez) (régies)
  • kérvényez, kérelmez, folyamodik, kérvényt terjeszt fel
  • (pénzt): keres, előteremt, megszerez, gyűjt, felhalmoz, összerak, megtakarít, összekuporgat

nyilas

melléknév, főnév
  • (szaknyelvi): nyilaskeresztes
  • nyilazó
  • íjász, íjas

megerősödik

ige
  • megizmosodik, megedződik
  • erőre kap, lábra kap, összeszedi magát, megiperedik (tájnyelvi)(bizalmas)
  • meghízik, kitelik, kigömbölyödik, megvállasodik, megtestesedik, kipofásodik (tájnyelvi), kicombosodik (szleng)
  • konszolidálódik, megszilárdul
  • (gyanú): bizonyossá válik, bebizonyosodik

latin

melléknév, főnév
  • diák, deák
  • római, itáliai

ige
  • megfüröszt, megtisztít, vízbe márt, lemos, megmos, lecsutakol (bizalmas)
  • (tájnyelvi): megdorgál, megszid, leszúr (bizalmas)

nyögés

főnév
  • sóhaj, panasz
  • hörgés, nyögej (tájnyelvi), nyögdécselés, nyöszörgés, zökögés (tájnyelvi), jajgatás