kéklik, kékellik szinonimái

ige
  • kékít (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megilletődik

ige
  • meghatódik, elfogódik, elérzékenyedik, elérzékenyül, megindul (választékos)
  • elszompolyodik (régies), elszontyolodik, megszontyolodik (választékos)

szipog

ige
  • szipákol, hüppög (tájnyelvi), szepeg, piszeg (tájnyelvi), szimmog (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kéklik, kékellik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kamaszkor

főnév
  • serdülőkor, serdülés, pubertás (szaknyelvi)
  • ifjúkor

ideges

melléknév
  • nyugtalan, nyugtalankodó, ingerlékeny, türelmetlen, ingerült, nyűgös, felidegesített, csupa ideg, nervózus (idegen), felajzott, izgatott, zaklatott, spannolt (szleng), felcukkolt (szleng), hangyás (szleng), felindult, felkavart, túlfűtött, kiegyensúlyozatlan, labilis, ideggyenge, idegbeteg

hozzáillő

melléknév
  • passzoló (idegen), odaillő, adekvát, megfelelő, alkalmas, illendő, hasonszőrű
  • hozzávaló

hanyatlás

főnév
  • visszaesés, süllyedés, csökkenés, alászállás, visszafejlődés, romlás, visszalépés, dekadencia (választékos), dekonjunktúra (szaknyelvi), válság, bomlás, recesszió (szaknyelvi), regresszió (szaknyelvi), depresszió (szaknyelvi), devalváció (szaknyelvi), recidíva (szaknyelvi), degenerálódás (szaknyelvi)

kártékony

melléknév
  • ártalmas, ártó, káros, kártevő
  • gonosz, veszedelmes, pusztító, kárkondító (tájnyelvi)

kiereszt

ige
  • kienged, kibocsát, csapol, kifolyat, megcsapol
  • útnak ereszt, elbocsát, elenged, kiszabadít, felszabadít
  • kihoz (bizalmas), megléptet (szleng)
  • szabadon enged, szabadlábra helyez
  • szabadjára enged
  • (ruhát): bővít, tágít, kienged

szék

főnév
  • ülőke, ülőhely, lésza (tájnyelvi), hokedli, bíróbúsuló (tájnyelvi)
  • trónus
  • (tájnyelvi): mészárszék
  • tisztség, poszt, beosztás, állás, hivatal
  • (régies): tanácskozás
  • (régies): kerület
  • széklet, székelés, ürülék

gesztikulál

ige
  • hadonászik, ágál, taglejtéssel kifejez, mutogat, hadécsol (tájnyelvi)

galamb

főnév
  • tubi, tuba (tájnyelvi), gerle, gerlice, gelice (tájnyelvi), balica (tájnyelvi)
  • (megszólításként is): kedves, szerető, szerelmes, tubica

elhoz

ige
  • házhoz szállít, fuvaroz
  • elnyer, megszerez, megkap

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált

kijelent

ige
  • kimond, állít, megállapít, leszögez, előáll (valamivel), közöl, bejelent, kinyilvánít, tudomására hoz, megmond, tudat
  • kinyilatkoztat, enunciál (idegen), deklarál, nyilatkozik, manifesztál (idegen), proklamál (idegen)

kívül I.

határozószó
  • külsőleg
  • kinn, kint

mechanizál

ige
  • gépesít, automatizál, motorizál, villamosít
  • elgépiesít, gépiessé tesz

látkép

főnév
  • kilátás, panoráma, veduta (szaknyelvi)
  • perspektíva
  • felvétel

kelepel

ige
  • (tréfás): fecseg, karattyol (bizalmas), locsog, csacsog, kotyog
  • csattog, kattog, töri a borsot

kaktusz

főnév
  • csodatövis (régies), pozsgár (régies)

kevéssé

határozószó
  • kismértékben, alig, nemigen, kissé, kicsit, tartózkodva, óvakodva, némiképpen, némileg, valamicskét, kicsidig (tájnyelvi)

lakcím

főnév
  • levélcím, postacím, címzés, adressz (idegen)
  • lakóhely, lakhely

képviselő I.

melléknév
  • reprezentáló (idegen)

igazhitű

melléknév, főnév
  • igazhívő, mohamedán
  • hithű

kiborít

ige
  • kiönt, kibuktat, kibillent, felbillent, felborít, kidönt, kidűt (tájnyelvi), kiont (tájnyelvi)
  • (bizalmas): feldühít, felidegesít
  • felbosszant
  • (bizalmas): összeroppant

lármázik

ige
  • kiabál, hangoskodik, lármát csap, ricsajozik, zajong, zsivajog, kajdász (tájnyelvi), zsinatol (tájnyelvi)
  • veszekszik, pöröl, nyelveskedik, csatarázik (tájnyelvi), csármál (tájnyelvi), dávorikál (tájnyelvi), gajdol (tájnyelvi), hahitál (tájnyelvi), hőbölyget (tájnyelvi), balhézik (szleng) Sz: tüzet ver; azt műveli, amit a világ ördöge