kikiáltó szinonimái

főnév
  • hirdető, kihirdető, rikkancs, hírhordó, hírvivő, bejelentő, előfutár, előhírnök, herold (régies), kajdász (régies)
  • (régies): hivatalnok, hivatali szolga, kisbíró (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szállingózik

ige
  • hull, hulldogál, szálldogál, lebeg, libeg, lepked (tájnyelvi), pelyhez (tájnyelvi), pilinkél (tájnyelvi), darvadoz (tájnyelvi), szálal (tájnyelvi), szilánkol (tájnyelvi)
  • gyülekezik, cillingózik (tájnyelvi), hullong (tájnyelvi)
  • (hír): szállong, terjed, szájról szájra jár

harcmozdulat

főnév
  • hadművelet, operáció (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kikiáltó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiaknáz

ige
  • kibányász, kitermel, kifejt, bányászik, leművel (szaknyelvi)
  • kihasznál, hasznosít, felhasznál, értékesít, kizsákmányol, kiuzsoráz, kiszipolyoz, kimerít

jelenleg

határozószó
  • most, ma, manapság, e pillanatban, ez idő szerint, ezúttal, ilyenkor (régies)
  • egyelőre, pillanatnyilag, momentán (bizalmas)
  • átmenetileg

iszik

ige
  • iddogál, iszogat, italozik, poharazik, kortyol, kortyant, kortyint, hörpint, húz, fogyaszt, hörpöl, felhajt, szlopál (szleng), csöll (tájnyelvi), hüböl (tájnyelvi)
  • lefetyel (állat)
  • alkoholizál, iszákoskodik, részegeskedik, kocsmázik, vedel, nyakal, poharazgat (bizalmas), locsolgatja a torkát (bizalmas), öblöget (szleng), kvaterkázik (régies), ürítgeti a poharat (bizalmas), tankol (szleng), piál (szleng), gyantáz (szleng), tütül (szleng), tütükél (szleng), tintázik (szleng), trinkel (szleng), lőtyöl (tájnyelvi), gödényezik (tájnyelvi) Sz: iszik, mint a gödény; jó huzata van; elissza az orrát a két szeme közül; nem a csizmába tölti a bort; borvirág a tulipánja; akkor látott vizet, amikor a bába megmosdatta; elinná az Isten köpönyegét is; gyakran látja a korsó fenekét; megy belé az ital, mint bőgőbe a húszas; lökd meg, bor buggyan belőle; abba a templomba jár, ahol poharakkal harangoznak
  • magába szív, magába fogad, élvez

hold2

főnév
  • hód (tájnyelvi), ekealja (tájnyelvi)

kifogyhatatlan

melléknév
  • bőséges, gazdag, kimeríthetetlen, kiapadhatatlan, mérhetetlen, határtalan, végtelen, végeérhetetlen, fogyhatatlan (tájnyelvi)

kockázatos

melléknév
  • bizonytalan, kétséges, veszélyes, veszedelmes, nyaktörő, merész, vakmerő, hazárd, kalandos, húzós (szleng), rázós (szleng), meredek (szleng), meleg (szleng), rizikós (bizalmas), izgi (bizalmas), ciki (bizalmas)

szőlőszem

főnév
  • szőlőbogyó, szem, bogyó

hálaadás

főnév
  • áldás (választékos), hálálkodás, köszönet
  • ima, imádság, istentisztelet, ájtatosság, szertartás

habozik

ige
  • tétovázik, ingadozik, tanakodik, tűnődik, bizonytalankodik, tipródik, spekulál, vacillál (bizalmas), hezitál Sz: két közben van; nincs lelkének hova lenni; sehogy se jut dűlőre

elver

ige
  • megver, összever, laposra ver, elagyabugyál, elrak (bizalmas), eltángál, kiporol (bizalmas), elfenekel, megruház (bizalmas), megtáncoltat, elkalapál (bizalmas), eldönget, eldögönyöz (tájnyelvi), megrak, ellazsnakol (tájnyelvi), elpaskol, eltagol (tájnyelvi), elnáspángol, elpüföl, elnadrágol, elabriktol (tájnyelvi), elagyal (tájnyelvi), helybenhagy, elhusángol, elgyapál (bizalmas) Sz: elhegedüli a nótáját; elhúzza a nótáját; ellátja a baját; elrántja a göncét; kiporolja a nadrágját; elveri a port (valakin); faolajjal gyógyítja a farát (valakinek); keresztülhúzza a vonót (valakin); kiméri neki a házhelyet; kiráz a nadrágjából (valakit); megadja a valaga vacsoráját; megadja bélését a posztónak; megderekalja, mint a kan kutyát; mogyorófaolajjal kenegeti a farát (valakinek); pozdorjává tör; rostát csinál a bőréből (valakinek); somfahájjal kenegeti a háti bőrt; szíjat hasít a hátából
  • (jégeső): elpusztít, tönkretesz, tönkrever, elken (tájnyelvi), elvág (tájnyelvi)
  • (pénzt): elkölt, elpazarol, elfecsérel, eltékozol, elherdál, elszór, szétszór, elpocsékol, fenekére ver, ellumpol, elmulat, elprédál, elsinkófál (tájnyelvi), eltapsol (szleng)
  • (éhséget, szomjúságot): csillapít, megszüntet, olt, elüt (tájnyelvi)
  • elkerget, elűz, kikerget, eltávolít

haraszt

főnév
  • avar
  • erdő, csalit, cserjés, bozót (tájnyelvi), pagony, csepőce (régies, tájnyelvi), cseprente (tájnyelvi), csutaj (tájnyelvi), ciher (tájnyelvi), eresztvény (tájnyelvi), bige (tájnyelvi), csere (tájnyelvi)

konfúzió

főnév
  • zűrzavar, összevisszaság, felfordulás, fejetlenség, kavarodás, káosz, tohuvabohu (választékos), rumli (bizalmas), kupleráj (pejoratív)

közköltség

főnév
  • közadakozás

megsemmisít

ige
  • eltüntet, romba dönt, eltöröl a föld színéről, ledönt, elpusztít, tönkretesz
  • eléget, eltüzel, elhamvaszt
  • szétzúz, tönkrever, összezúz, likvidál, annullál
  • ártalmatlanná tesz, hatástalanít, semlegesít
  • (szaknyelvi): hatályon kívül helyez, hatálytalanít, érvénytelenít, érvénytelenné nyilvánít, semminek nyilvánít, sztorníroz, visszavon, keresztülhúz
  • felgöngyölít, felszámol, felőröl, felmorzsol, szétver, legyőz, kiirt, megszüntet
  • elemészt, felemészt
  • összetör, lesújt, megbénít
  • megdönt, eltapos, eltipor
  • szertefoszlat, szétfoszlat

lovas

főnév
  • lovag (régies)
  • huszár, lovas katona, (lándzsás) ulánus (idegen), dzsidás
  • zsoké, cavalier (idegen)

kikötőhely

főnév
  • kikötő, rév, révhely, révpart, hajórév, horgonyzóhely, kikötőváros, kikötőgát, rakodópart, rakpart, móló, dokk

kezdve

névutó
  • (valamitől): számítva, fogva

kitapos

ige
  • (utat): kijár, kitapod (tájnyelvi), kitapicskál (tájnyelvi), kirocskál (tájnyelvi), kitapacíroz (tájnyelvi)
  • elnyű, elkoptat, kitágít, kicsámpáz, félretapos
  • kinyomkod, kicsavar, kifacsar, kisajtol, kitipor (tájnyelvi)
  • megszerez, kijár, elér, kikönyököl, kierőszakol, kikényszerít

liberális

melléknév
  • szabadelvű, szabadgondolkodó
  • engedékeny, elnéző, türelmes, toleráns
  • (régies): nagyvonalú, bőkezű

kint

határozószó
  • kinn, künn, odakint, odakinn, odaki (régies), kívül
  • a szabadban
  • külföldön, a határon túl

jogosult

melléknév
  • illetékes, szakértő, kompetens (szaknyelvi)
  • törvényes, jogos
  • meghatalmazott, megbízott
  • jogos, megokolt, megalapozott

kivégez

ige
  • likvidál, megöl, másvilágra küld, elveszt (régies)
  • meggyilkol, kicsinál (szleng), kinyír (szleng)
  • befejez, elvégez, megold

lop

ige
  • csen, eltulajdonít, dézsmál, szerez, kerít, újít (szleng), oroz, rajzol (szleng), csór (szleng), csakliz (szleng), megcsap (szleng), meglovasít (szleng), lenyúl (szleng), megfúj (szleng), trombitának néz (tréfás), ötön vesz, bugáz (szleng), szajréz (szleng), zabrál (szleng) Sz: akkor vette, mikor senki se volt a boltban; cigányosan vesz; éjszaka virrad neki (tájnyelvi); előbb találta meg, mint más elvesztette; gazt vet rá; ingyen veszi; Isten adta neki, mikor a becsületes emberek aludtak; könnyen lett gazdája; más szekrényére szokott; nincsen veszi a semmin adottat; ötön vette; ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit; ott is arat, ahol nem vetett; ragad a keze; pártját fogja; pénz nélkül vásárol; ragadós a keze, mint a lép; tíz körmön szerezte
  • (pénzt): sikkaszt, rabol, foszt, csillent (tájnyelvi), csóreszol (szleng)
  • (szellemi terméket): plagizál, plágiumot követ el, ollóz, kiollóz (bizalmas), lekoppint (szleng)