lovas szinonimái

főnév
  • lovag (régies)
  • huszár, lovas katona, (lándzsás) ulánus (idegen), dzsidás
  • zsoké, cavalier (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csonttörés

főnév
  • fraktúra (szaknyelvi)

több II.

melléknév
  • többféle, többfajta
  • hosszabb, részletesebb, bővebb, terjedelmesebb
  • fontosabb, értékesebb, jelentősebb
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lovas szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lepecsétel

ige
  • lebélyegez, lestempliz (régies), leragaszt
  • (lakást, palackot) lezár, leplombál

kötekedő

melléknév
  • akadékoskodó, gáncsoskodó, ingerkedő, civakodó, hepciáskodó (bizalmas), izgága, garázda, összeférhetetlen, szekánt (bizalmas), szekáns (bizalmas), házsártos, veszekedős, szurkálódó (bizalmas), zsörtölődő, bakafántos (régies)

kotlik

ige
  • költ, ül, kotol (tájnyelvi)
  • töpreng, tépelődik, rágódik
  • piszmog

kikopik

ige
  • elvékonyodik, kilyukad, szétfoszlik, kifoszlik, kifeslik, szétszakad, kirojtosodik, szétmegy, tönkremegy, kikeshed (tájnyelvi), kikeslik (tájnyelvi), kikoszpitolódik (tájnyelvi), kimelled (tájnyelvi)
  • kifogy (valamiből), megfogyatkozik (valamiben)
  • (valahonnan): elmarad, kimarad, kikerül

levon

ige
  • elvesz, leszámít, leszámítol (régies), csökkent, leír, levág, lefog, visszatart, visszafog
  • (tanulságot): megállapít, absztrahál (idegen)
  • okul, tanul (valakitől)
  • (vitorlát): lehúz, bevon, bevesz

megcsontosodott

melléknév
  • megmeszesedett, megrögződött, megrögzött, merev, begyepesedett, meggyökerezett, megmerevedett, maradi, régimódi, vaskalapos, idejétmúlt
  • beleivódott, beleevődött, bevett

válik

ige
  • (valamivé): változik, alakul, formálódik
  • lesz, kerekedik, fejlődik
  • szétválik, elágazik, széthasad, szétszakad, elkülönül
  • elválik, különválik, válófélben van, szétmegy (bizalmas)

karácsony

főnév
  • fenyőünnep, kriszkindli (idegen, bizalmas), szeretetünnep (bizalmas)

kaftán

főnév
  • kabát, köntös

garas

főnév
  • vas, peták, fitying, fillér

keményfejű

melléknév
  • csökönyös, konok, makacs, megátalkodott, nyakas, kemény koponyájú, vasfejű, önfejű, akaratos, hajlíthatatlan

megfigyelőállomás

főnév
  • obszervatórium (szaknyelvi), csillagvizsgáló

megtakarít

ige
  • félretesz, összegyűjt, összerak, összespórol, felhalmoz, összekuporgat, összekapar (bizalmas), összegüzül (bizalmas), félrerak, tartalékol, eltesz, megspórol (bizalmas), rezervál (bizalmas)
  • (tájnyelvi): megtisztít, megpucol (bizalmas)

betelepedik, betelep

főnév
  • beköltözik, bevándorol, behordozkodik (tájnyelvi)
  • beül, befekszik

ördöngösség

főnév
  • bűbájosság, varázserő
  • boszorkányság, varázslat
  • ügyesség, ravaszság, furfang

náthás

melléknév
  • taknyos (bizalmas), grippés, hűléses, takonykóros (tréfás), szortyos (tájnyelvi), szortyogós (tájnyelvi), szuszka (tájnyelvi), csepeg az orra
  • influenzás

lökhajtásos

melléknév
  • sugárhajtású, léglökéses, hőlégsugár-hajtású, gázsugármotoros (szaknyelvi), reaktív (idegen)

len

főnév
  • szösz (tájnyelvi)

maszatol

ige
  • összeken, összemázol, összekoszol, bemocskol, bepiszkít, beszennyez
  • elken, szétdörzsöl
  • babrál, pepecsel, pacsmagol, pingál

nagymenő I.

melléknév
  • (szleng): tekintélyes, befolyásos, jelentékeny, ismert
  • (szleng): keresett, divatos, népszerű, felkapott (bizalmas), közkedvelt, király (szleng), ász (szleng), nagyagyú (szleng), penge (szleng), profi (bizalmas), császár (szleng), bajnok (szleng)

magház

főnév
  • magburok, magrejtő (tájnyelvi), ovárium (szaknyelvi), csutka, csuma (tájnyelvi)

közeleg

ige
  • jön, közelít, közeledik, errefelé tart
  • készülődik, levegőben lóg, küszöbön áll, kopogtat

megállapodás

főnév
  • egyezség, egyezmény, egyetértés, megegyezés, szerződés, szerződéskötés, konszenzus (szaknyelvi), konvenció (szaknyelvi), paktum (régies), stipuláció (idegen), kiegyezés, alku
  • (tájnyelvi): megállás

napsugár

főnév
  • napsütés, napfény