éltet szinonimái

ige
  • életben tart, táplál, erőt ad
  • éljenez, vivátoz(régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

búbánat

főnév
  • (választékos): bú (választékos), bánat, bánkódás, búslakodás, szomorúság, lesújtottság, szívfájdalom, búskomorság, mélabú, keserűség, keserv, kesergés, elkeseredés, rosszkedv, levertség

férfi

főnév
  • férfiú (választékos), férfiember, ember (tájnyelvi), hím, fickó, fráter, alak, pacák (szleng), pali (bizalmas), pasas (bizalmas), pasi (bizalmas), ipse (bizalmas), hapsi (szleng), krapek (szleng), manusz (szleng), muki (szleng), muksó (szleng), mókus (bizalmas), fazon (szleng), tag (szleng), fej (szleng), csávó (szleng), szivar (szleng), ürge (bizalmas), pofa (szleng), a teremtés koronája
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éltet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előírás

főnév
  • rendelet, utasítás, rendelkezés, jogszabály, szabály, szabályzat, irányvonal, törvény, elrendelés, rendelés, rendtartás, meghagyás, ukáz (régies), végzés, szabályozás, rendszabály, útbaigazítás, intézkedés, mandátum (szaknyelvi), irányelv, statútum (régies), direktíva (idegen), elvárás, követelmény, kívánság, kívánalom, szabvány, regula (régies), norma vezénylés (szaknyelvi), reglama (régies)
  • vény, recept, recipe (szaknyelvi), rendelvény (szaknyelvi)

édességbolt

főnév
  • cukorkabolt, cukorkaüzlet

dotáció

főnév
  • díjazás, fizetés, javadalmazás, illetmény, tiszteletdíj, honorárium, járandóság, bér, gázsi (bizalmas)
  • ellátmány, javadalom, támogatás, juttatás, hozzájárulás, apanázs, szubvenció (szaknyelvi), fejkvóta (szaknyelvi), járadék

csatár

főnév
  • támadó, támadójátékos, csatárjátékos
  • (régies): harcos
  • gyalogos

elsír

ige
  • elpanaszol, elzokog, kipakol, elnyafog (bizalmas), elabajog (tájnyelvi)
  • elkunyerál (bizalmas), elkönyörög, elkér
  • (elsírja magát): sírva fakad, elfakad sírva (tájnyelvi), elpityeredik, sírásra fakad, könnyekre fakad, könnyekben tör ki, potyognak a könnyei (bizalmas), itatja az egereket (tréfás), eltörik a mécses

észbeli

melléknév
  • értelmi, szellemi, mentális (idegen), agybeli, elmebeli, intellektuális

megőriz

ige
  • elraktároz, összegyűjt, félretesz, tartogat, tartalékol, félrerak, elrak, eltesz, elzár, tartósít, konzervál, bezár
  • megóv, biztosít, megtart, megkímél, megbecsül, megvéd
  • átment
  • emlékezetbe vés, emlékezik

bizonykodik

ige
  • (tájnyelvi): erősködik, bizonygat, kardoskodik, esküdözik Sz: égre-földre esküdözik; minden szentekre esküdözik; megesküszik a lelke üdvösségére

betyárbútor

főnév
  • holmi, cókmók, cucc (bizalmas), batyu, motyó (bizalmas), hóbelevanc (bizalmas)

borsmenta

főnév
  • borsosmenta

exponens

főnév
  • képviselő, követ, küldött, megbízott, ügyvivő, szószóló, deputátus (idegen), ablegátus (idegen), delegátus (idegen)
  • hatványkitevő, kitevő, jelzőszám, mutatószám, index

felháborodás, fölháb

főnév
  • tiltakozás, méltatlankodás, neheztelés, visszatetszés, nemtetszés, dúlás-fúlás, düh, harag, méreg, ingerültség, megbántódás, megsértődés, indignáció (idegen), felindulás, megbotránkozás, szörnyülködés, konsternáció (idegen), reszenzus (idegen)

hány1

ige
  • dobál, szór, lapátol, dob, vet, hajít, hajigál
  • kiad (ételt, italt gyomrából), kipakol (szleng), okád (durva), bukik (csecsemő), (kisgyerek) bökékel (tájnyelvi), kiszámolja magát (tréfás), hánydokol (tájnyelvi), ipertelődik (tájnyelvi), spukkol (szleng), kidobja a taccsot (szleng), csandázik (szleng), rókázik Sz: eldobja a rókabőrt (szleng); eldobja a nyulat (szleng); hosszút köp; nyúzza a rókát (szleng); ötezer-ötszázötvenötöt mond (szleng); otthagyja a malacát; rókabőrt tereget; rókát nyúz; rókát fog; telefonál a nagy fehér kagylóba; viszontlátja a vacsoráját
  • hánytorgat, vádol, beolvas (valakinek), odamondogat, ráolvas
  • szemrehányást tesz, szemére hány
  • lövell, kivet, kibocsát
  • (tájnyelvi): kölykezik, kölykedzik, fiadzik, ellik
  • (bukfencet) vet

fürtös

melléknév
  • göndör, göndörödő
  • loknis, csigás
  • bugás (régies)

eltompul

ige
  • elkopik, kicsorbul
  • elérzéketlenedik, elfásul
  • elbutul, ellustul, elbárgyul, berozsdásodik, begyepesedik

elomlik

ige
  • szétomlik, szétmállik
  • (régies): összeesik, összerogy, összeroskad

erély

főnév
  • határozottság, akaraterő, kitartás, erélyesség, energikusság (idegen), tetterő, energia, vitalitás (választékos), vaskéz, szigor, keménység, kérlelhetetlenség

furcsa

melléknév
  • különös, különleges, szokatlan, sajátságos, meglepő, meghökkentő, valószínűtlen, fura, furi (bizalmas), faramuci (bizalmas), bizarr, groteszk, csodás (tájnyelvi), ciha, kacifántos
  • rendhagyó, szabályellenes, visszás, fonák, paradox (idegen)
  • muris (bizalmas), mulatságos, tréfás, vicces, bolondos, bohókás, hóbortos, különc, különcködő, originális, extra (szleng)

elvonultság

főnév
  • magány, magányosság, elzárkózás, elzárkózottság, visszavonultság, egyedüllét, elefántcsonttorony (választékos), remeteség

egyenesen

határozószó
  • közvetlenül, egyenest, sugáregyenesen, nyílegyenesen, simán, direkt, toronyiránt, légvonalban, árkon-bokron át, tüskön-bokron át, ungon-berken át
  • kiegyenesedve, feszesen, peckesen, katonásan, daliásan, délcegen, cövekesen
  • őszintén, nyíltan, tisztán, kereken, áperte (régies), nyilvánvalóan, becsületesen, félreérthetetlenül, magyarán, kertelés nélkül
  • éppen, éppenséggel, pontosan, apodiktice (idegen)

értesítő

főnév
  • értesítő könyv, ellenőrző könyv, bizonyítvány, évkönyv (régies)
  • értesítés, közlöny, értesítvény, avizó (idegen)

füllent

ige
  • hazudik, félrevezet
  • lódít, tódít, kábít (tájnyelvi), gurít (szleng), fillent (tájnyelvi), fingel (tájnyelvi)
  • nagyít, nagyot mond, anzágol (bizalmas), kanyarint (tájnyelvi), jandóz (tájnyelvi), csuhaszt (tájnyelvi)