kielégítés szinonimái

főnév
  • elégtétel, kompenzálás
  • eltöltés, jóllakatás
  • csillapítás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

komolytalan

melléknév
  • éretlen, meggondolatlan, megfontolatlan, kiforratlan, megbízhatatlan, felelőtlen, gyerekes, gyermekes, gyermeki, gyermeteg, könnyelmű, kelekótya, széllelbélelt, link (szleng), kajla, szélhámos, játékos, bohó
  • felületes, felszínes, megalapozatlan, semmitmondó, üres

vérforraló

melléknév
  • vérlázító, felháborító, feldühítő, elképesztő, égbekiáltó, gyalázatos, szégyenteljes, botrányos, megbotránkoztató
  • izgató, mámorító, felkorbácsoló, felbujtó, feltüzelő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kielégítés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kérges

melléknév
  • kéregszerű, héjas, háncsos, hántolatlan, fás, faféle
  • megkérgesedett, megvastagodott, megkeményedett, érdes, durva, bütykös, repedezett, repedékes (tájnyelvi), cserepes, cserzett, kicserződött, kidolgozott, rapancos (tájnyelvi), ripacsos (tájnyelvi), callosus (idegen)
  • darabos, faragatlan, primitív, goromba, nyers, eldurvult, érzéketlen, kegyetlen

ítéletidő

főnév
  • vihar, zivatar, ítélet (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ítéletnap, utolsó ítélet, végítélet, büntetés, bírságnap (régies), dies irae (idegen)

int

ige
  • jelt ad, mutat, jelez
  • bólint, biccent
  • szólít, hív, integet
  • serkent, buzdít
  • figyelmeztet
  • megfedd, fenyít, megró, megdorgál, lelkére beszél, lepisszent (tájnyelvi)
  • emlékeztet

hídverő I.

melléknév
  • hidászati, hídvető

kiadós

melléknév
  • bőséges, gazdaságos, jókora, gazdag, dús, laktató, bővelkedő, tápláló, pazar, bőven elég, szapora (tájnyelvi), hastömő (tájnyelvi)
  • szigorú, kemény, alapos, fárasztó

kitekeredik

ige
  • elfordul, elcsavarodik
  • kicsavarodik, kisodródik

szívbeteg

melléknév, főnév
  • szívbajos, szíves (bizalmas)

habókos

melléknév
  • hóbortos, bogaras, hangyás (szleng), szeszélyes, bolondos, mániás, különc, kelekótya, hebehurgya

gyermekmenhely

főnév
  • árvaház, intézet, lelencház (régies)

elsősorban

határozószó
  • mindenekelőtt, leginkább, nagyrészt, legfőképpen, először, legelőször is, különösen, legelőbb, különösképpen, főleg, főként, főképpen, kiváltképpen, kivált, legkivált, mindenekfölött, lényegében, alapvetően, alapjában véve, többnyire, eredetileg, nevezetesen, specialiter (bizalmas), speciál (bizalmas)

hallatára

határozószó
  • jelenlétében, előtt, hatására
  • meghallván, értesülvén

kivonatol

ige
  • jegyzetel, összefoglal, tömörít, összegez, kiír, excerpál (régies), extrahál (idegen), zanzásít

körülzár

ige
  • körülvesz, körülölel, körülfog, körülhatárol
  • ostromol, megszáll, elzár, szorongat, bekerít, körülkerít

meglóg

ige
  • (bizalmas): eltávozik, ellóg (bizalmas), elmenekül, elfut, elszökik, angolosan távozik, lelép, meglép (bizalmas), megpattan (bizalmas), lelécel (bizalmas), dobbant (bizalmas), elkotródik, felszívódik (szleng), megszökik, elillan, eliszkol, olajra lép (szleng), kereket old, megugrik (bizalmas), elpárolog (bizalmas), elpucol (bizalmas)

létkérdés

főnév
  • életkérdés, élet-halál kérdése, sorsdöntő kérdés, kulcskérdés, kardinális kérdés, sorskérdés, létfontosságú kérdés, életbe vágó kérdés, lét vagy nemlét kérdése
  • létszükséglet, életszükséglet, létfeltétel, életfeltétel

kiemelkedik

ige
  • kidomborodik, kidudorodik, kiugrik, kiáll
  • kiválik, előtűnik, felbukkan
  • felemelkedik, felküzdi magát
  • kitűnik, kimagaslik, kimagasodik, felülmúl, predominál (idegen), dominál (idegen)

kereskedik

ige
  • ad-vesz, üzletel, árul, árusít, áruskodik (tájnyelvi), kalmárkodik, kufárkodik (régies), kupeckedik, bellérkedik, seftel (pejoratív), üzérkedik, csereberél, cserél, tőzsérkedik, negociál (régies)
  • (régies): keres, kutat, keresgél

kipofoz

ige
  • kikerget, kizavar
  • felképel
  • (vallomást) kikényszerít
  • (bizalmas): kicsinosít, kijavít, helyreállít, helyrepofoz (bizalmas), helyrehoz

lépték

főnév
  • méretarány
  • beosztás, skála

kihirdet

ige
  • nyilvánosságra hoz, kinyilvánít, közzétesz, közhírré tesz, kikiált, elhíresztel, kihíresít (tájnyelvi), közread, tudat, közrebocsát, publikál, promulgál (idegen), bejelent, deklarál, kikiabál, kiprédikál, dobra ver, kidobol, kiharangoz (tájnyelvi), kitrombitál, szétkürtöl, világgá kürtöl

járatlan

melléknév
  • kitaposatlan, feltöretlen, nyomtalan, úttalan, szűz
  • ismeretlen, idegen
  • gyakorlatlan, tapasztalatlan, tájékozatlan, próbálatlan, avatatlan, tudatlan, képzetlen, iskolázatlan, tanulatlan, laikus, műkedvelő, illetéktelen, inkompetens (idegen), semmitudó (régies), ignoráns (régies), kezdő, újonc, zöldfülű, zöld (bizalmas), mazsola (bizalmas)
  • kontár, ügyetlen

kiskorú

melléknév
  • fiatalkorú, fiatal, gyámkorú (régies), minorennis (idegen), minor (idegen)
  • tizenéves, tinédzser, tini, kamasz, serdülő
  • ifjú, nőtelen (régies), siheder (bizalmas), bakfis
  • fejletlen, éretlen

letelik

ige
  • eltelik, kitelik, lejár, eljár, elmegy, lepereg, elmúlik
  • elrepül, elröpül, elszalad, elillan, tovaszáll, tovatűnik, eliramlik