kiadós szinonimái

melléknév
  • bőséges, gazdaságos, jókora, gazdag, dús, laktató, bővelkedő, tápláló, pazar, bőven elég, szapora (tájnyelvi), hastömő (tájnyelvi)
  • szigorú, kemény, alapos, fárasztó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

faji

melléknév
  • nemi, generikus (idegen)
  • speciális, specifikus
  • törzsi, etnikai

akna2

főnév
  • aknagránát, robbanólövedék, robbanóakna, taposóakna
  • (szleng): széklet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiadós szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

képez

ige
  • felkészít, nevel, tanít, betanít, oktat, okosít, iskoláz, instruál (idegen), művel, fejleszt, mível (régies), palléroz (választékos), tökéletesít, kvalifikál, finomít, edz, gyakoroltat
  • alakít, alkot, létrehoz, formál, formáz, elkészít, kialakít, teremt, csinál, szerkeszt, mintáz, megmintáz
  • (régies): ábrázol
  • példáz

irat

főnév
  • okirat, írás, okmány, igazolás, akta, ügyirat, dokumentum
  • (régies): írásmű, iromány

imádkozik

ige
  • fohászkodik, imát mond, ájtatoskodik
  • könyörög, folyamodik, esedezik, kér

helytelen

melléknév
  • téves, hibás, hamis, rossz, pontatlan, valótlan, fals, bal (régies)
  • illetlen, neveletlen, ízetlen, megbotránkoztató, erkölcstelen, kifogásolható, elítélendő, bántó, visszás, fonák
  • (régies): éktelen, formátlan, idomtalan, csúnya, rút
  • (régies): éretlen, idétlen, sületlen, balgatag, balyókás (tájnyelvi), dilló (tájnyelvi)

készség

főnév
  • hajlam, hajlandóság, szándék, fogékonyság, diszpozíció (szaknyelvi), inklináció (szaknyelvi), kedv
  • jóakarat, szolgálatkészség, előzékenység, udvariasság
  • ügyesség, képesség, tehetség, talentum (idegen), érzék, adottság, gyakorlat, gyakorlottság, rutin, jártasság, rátermettség, tudás, hozzáértés, perfekció (idegen)
  • jogosultság, képesítés, képzettség, szakismeret
  • (régies): fölszerelés, készlet, állomány

kísérletezik

ige
  • kutat, vizsgálódik, elemez, búvárkodik, tanulmányoz, tesztel, analizál, experimentál (idegen)
  • próbálgat, próbálkozik, fáradozik (valamin), vállalkozik (valamire), bajlódik (valamivel)

szikár

melléknév
  • sovány, csontos, inas, száraz (választékos), vékony, ösztövér, cingár, girhes, vézna, keszeg (bizalmas), vékonypénzű, vékonydongájú, csont és bőr, aszott

gyóntat

ige
  • meghallgat
  • faggat, vizsgál, vallat

gyakorlatilag

határozószó
  • jóformán, lényegében, úgyszólván, voltaképpen, jószerével
  • majdnem, csaknem, már-már
  • tényszerűleg, ténylegesen, praktikusan (választékos), praktice (idegen)

előrohan

ige
  • előront, előtör, előtódul, elősiet, előjön

hajlandóság

főnév
  • hajlam, készség, vonzódás, vonzalom, előszeretet, ingerencia (tréfás), velleitás (idegen)
  • szándék, akarat, kedv, indulat
  • beleegyezés, hozzájárulás

kiterebélyesedik

ige
  • megnövekszik, kibővül, kiszélesedik

költemény

főnév
  • vers, versezet, versike, poéma (régies), zengzet (régies), zönge (régies), versemény (régies), klapancia (régies), mese (régies), verselmény (pejoratív), zöngemény (pejoratív)
  • hazugság, valótlanság, kitalálás, mesebeszéd, szóbeszéd (választékos), mendemonda (régies), koholmány, alaptalan hír

megingathatatlan

melléknév
  • elszánt, kemény, kitartó, szilárd, eltökélt, céltudatos, hajlíthatatlan, határozott, következetes, rendíthetetlen (választékos), tántoríthatatlan, sziklaszilárd, rendületlen, kőkemény, acélos, állhatatos, hajthatatlan
  • megdönthetetlen, megváltoztathatatlan, megmásíthatatlan
  • feltett (szándék)

lépcső

főnév
  • lépcsősor, lépcsőzet, grádics (régies)
  • lépcsőfok
  • lépcsőfeljáró
  • hágcsó, fellépő, lajtorja (régies)
  • (szaknyelvi): terasz
  • szakasz, ütem, fok, grádus (idegen)

kiállhatatlan

melléknév
  • ellenszenves, antipatikus, utálatos, kellemetlen, visszataszító, förtelmes, ocsmány, undorító, undok
  • elviselhetetlen, tűrhetetlen, kibírhatatlan

kenet

főnév
  • (régies): balzsam, kenőcs, krém, ír, gyógyír
  • szentség
  • krizma (idegen)

kilúgoz

ige
  • kiforráz, kifőz, kiáztat
  • kiold, kimos, megfoszt (valamitől)
  • kiszed, kivon

lélegzetvisszafojtva

határozószó
  • feszülten, izgatottan
  • rezzenéstelenül, meredten

kielégítés

főnév
  • elégtétel, kompenzálás
  • eltöltés, jóllakatás
  • csillapítás

istenigazából

határozószó
  • nagyon, alaposan, keményen

kiöblít

ige
  • átöblít, megtisztít, kitisztít, meglögyböl (tájnyelvi)
  • kimos, kiöblöget, irrigál (idegen), kitisztál (tájnyelvi)

lényegtelen

melléknév
  • mellékes, jelentéktelen, másodrendű, másodrangú, harmadrendű, harmadrangú, huszadrangú, elhanyagolható, imponderábilis (idegen), irreleváns (szaknyelvi), formális, érdektelen, tárgytalan, közömbös, almás (szleng)
  • apró-cseprő, kisszerű, csip-csup, piszlicsáré (bizalmas), piti, pitiáner (bizalmas), vicik-vacak, szir-szar (durva)
  • kicsi, elenyésző, parányi, szemernyi, mákszemnyi, mákszem, csepp, cseppnyi, csipet, csipetnyi, fikarc, fikarcnyi, szikrányi, hajszál, hajszálnyi, paraszthajszálnyi, árnyalatnyi, gondolatnyi
  • csekély, csekélyke, minimális