elöljáró szinonimái

főnév
  • feljebbvaló, felettes, vezető, főnök, fejes (szleng), séf (szleng), góré (szleng), nacsalnyik (szleng), principális (régies), fónagy (régies)
  • elöljárószó, viszonyszó, prepozíció (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

méltán

határozószó
  • jogosan, megérdemelten, érdemesen

szembesítés

főnév
  • szembeállítás, konfrontálás (idegen), konfrontáció (idegen)
  • összevetés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elöljáró szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elkedvetlenít

ige
  • elszomorít, elkeserít, lehangol, letör, kedvét szegi, elcsüggeszt, lelankaszt, lelohaszt, elszontyolít, lekókaszt, lelomboz (szleng), lehervaszt (bizalmas), elbátortalanít, deprimál (szaknyelvi), lehűt, lesújt, lever, nyomaszt

dobálódzik, dobálózi

ige
  • hajigálódik (tájnyelvi), hajigálóskodik (tájnyelvi), hajingál (tájnyelvi), hánygál (tájnyelvi)

demokratikus

melléknév
  • demokrata, népuralmi, haladó

cet

főnév
  • bálna, cethal

élmunkás

főnév
  • sztahanovista (régies)

építmény

főnév
  • épület, fal, alkotmány, alkotvány (régies), szerkezet, csinálmány, létesítmény, műtárgy, objektum, tákolmány, ház

meghatároz

ige
  • megállapít, rögzít, leír, részletez, értékel, felállít
  • megbecsül, kikalkulál, precizíroz (régies), fixál, körülmér (régies)
  • rendszerez, besorol, elhatárol, definiál, értelmez, körülír, megnevez, kifejez, körvonalaz, megjelöl, jellemez, érteményez (régies)
  • befolyásol, minősít, eldönt, megalapoz, leszögez, megerősít, predesztinál (régies), determinál
  • megad, megszab, előír, előirányoz, kijelöl, kiköt, kitűz, szabályoz, utasít, elrendel, kiszemel (régies), fixíroz (régies), preliminál (régies), értélyez (régies)

beszélő I.

melléknév
  • beszédes, sokatmondó, kifejező, kifejezésteljes, meggyőző
  • csacsogó, locsogó, fecsegő, csacska, lepcses (tájnyelvi), szószaporító, pletykás

bemélyedés

főnév
  • rovátka, vájat, vágat, horpadás, törés, hasadék, repedés, rés, hézag, horony, nút (idegen)
  • behorpadás, lakúna (szaknyelvi)

birtokos I.

főnév
  • tulajdonos, posszesszor, posszidus (régies), tulaj (szleng)
  • földbirtokos, gazda

erőlködik

ige
  • fáradozik, igyekszik, iparkodik, megfeszíti az erejét, töri magát, kínlódik, strapálja magát (bizalmas), hajtja magát (bizalmas), gyűri az ipart (szleng), küszködik, vesződik, bajlódik, kaparkodik (tájnyelvi), peszterkedik (tájnyelvi), veselkedik (tájnyelvi), körmösködik (régies), markoskodik (régies), szepelkedik (tájnyelvi), keccsöl (szleng)

fegyverviselés

főnév
  • hadviselés, harc, háború
  • katonáskodás, fegyverhordozás

hajfonat

főnév
  • copf, fonadék, varkocs, csimbók (tájnyelvi), cica (tájnyelvi), cucorka (tájnyelvi), csurka (tájnyelvi)

forrás

főnév
  • buzogás, pezsgés, habzás, bugyborékolás
  • eredet, ősforrás (választékos), származás, keletkezés, forrásvidék, lelőhely, vízfő (régies), forradék (régies), buzgás (szaknyelvi), bugyorgó (tájnyelvi)
  • góc, ok
  • kútfő, kútforrás (régies), tudósító, hírforrás
  • forrásmű, forrásmunka
  • alap, anyagi eszközök

előnyomul

ige
  • előrenyomul, előrehalad, közelít, közeledik, előremegy, előretör

elijeszt

ige
  • megijeszt, elrémít, elrettent, elbátortalanít, eltántorít, elriaszt, elzavar, megfélemlít
  • visszariaszt, visszatart

elveszett

melléknév
  • eltűnt, elkallódott, elpusztult, megsemmisült
  • értéktelen
  • reménytelen, kilátástalan, szertefoszlott, füstbe ment, menthetetlen

fokozott

melléknév
  • erős, emelt, nagyfokú, intenzív, megsokszorozódott, kettőzött, kétszeres, növelt, megnövelt, megnövekedett, megfeszített, átlagon felüli, nagyméretű, nagy terjedelmű

elrémül

ige
  • megijed, elborzad, elszörnyed, elképed, elijed, elretten, megrendül

dölyfös

melléknév
  • gőgös, öntelt, önhitt, fennhéjázó, felfuvalkodott, pöffeszkedő, kevély, rátarti, hetyke, kekk (bizalmas), büszke, elbízott, elbizakodott, pökhendi, begyes (tájnyelvi), begyeskedő, beképzelt, arrogáns, szerénytelen, fölényes, nagyképű, nagymellű, fenn hordja az orrát, fennenköpő (tájnyelvi), negédes (régies)

emiatt

határozószó
  • ezért, evégett, ez okból, ennélfogva, ennek következtében
  • efelől, ettől

forgolódik

ige
  • sürög-forog, sürgölődik, szorgoskodik, ireg-forog (tájnyelvi), nyüzsög, fergelődik (tájnyelvi)
  • (valaki körül): udvarol, közelít, legyeskedik, settenkedik, hízeleg, kakaskodik (bizalmas), törleszkedik, dörgölődzik, dörgölőzik, kerülget, környékez, teszi a szépet, csapja a szelet
  • hempereg
  • hánykolódik, fészkelődik
  • (valamilyen körben, valahol): viselkedik, érintkezik (valakivel), forog, mozog