közfigyelem szinonimái

főnév
  • közérdeklődés, rivaldafény

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elsősorban

határozószó
  • mindenekelőtt, leginkább, nagyrészt, legfőképpen, először, legelőször is, különösen, legelőbb, különösképpen, főleg, főként, főképpen, kiváltképpen, kivált, legkivált, mindenekfölött, lényegében, alapvetően, alapjában véve, többnyire, eredetileg, nevezetesen, specialiter (bizalmas), speciál (bizalmas)

tarkabarka

melléknév
  • színes, sokszínű, többszínű, színdús, színpompás, változatos
  • feltűnő, rikító, virító, kirívó, harsány, csiricsáré, bikavadító, kiáltó, ordító, csicsás (tájnyelvi), cifrakatás (tájnyelvi), tiritarka (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a közfigyelem szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

köhög

ige
  • köhécsel, köhint, krákog, kahácsol (régies), tusszikál (régies), tikácsol (tájnyelvi), kehel-kahol (tájnyelvi), cikákol (tájnyelvi)
  • göthösködik (tájnyelvi), bahol (tájnyelvi), butog (tájnyelvi), kahog (tájnyelvi), kehel (tájnyelvi), kohácsol (tájnyelvi), göthöl (tájnyelvi), krahint (tájnyelvi), ugat (durva)
  • (szleng): elárul, beszél, beköp, besúg, lebuktat (szleng), feldob (szleng)

kifolyó

főnév
  • csurgó, eresz, vízköpő

kézitusa

főnév
  • közelharc, ember ember elleni küzdelem

jótevő I.

melléknév
  • jóságos, szíves, kegyes (régies)
  • könyörületes
  • jótékony, üdvös, hasznos, kedvező, egészséges

kötőfék

főnév
  • kantár, póráz, pányva

lecsillapodik

ige
  • lehiggad, lelohad, lenyugszik, megnyugszik
  • megenyhül, megcsendesedik, megbékül
  • kijózanodik
  • mérséklődik, elcsitul, alábbhagy
  • megjuhászodik, megkanászodik (tájnyelvi), megkezesedik (tájnyelvi), megszelhül (tájnyelvi)

tolmács

főnév
  • fordító, dragomán (régies)
  • (választékos): szószóló, védelmező

hülyeség

főnév
  • idiótaság (durva), idiotizmus, abnormalitás (idegen), degeneráltság (durva), agyalágyultság, gyagyaság, együgyűség, bolondság, debilség (szaknyelvi), kreténség (durva), imbecillitás (szaknyelvi), őrültség
  • bárgyúság, butaság, oktalanság, ostobaság, badarság, szamárság, baromság (durva), marhaság (bizalmas), csacsiság, dőreség, értelmetlenség, képtelenség, sületlenség, zagyvaság, zöldség

hovatovább

határozószó
  • egyre inkább, egyre jobban, az idő haladtával

feljebb, följebb

határozószó
  • magasabbra, fennebb (tájnyelvi), fennebbent (tájnyelvi), fellebb (tájnyelvi)

illetékes

melléknév
  • hiteles, autentikus, hivatalos, megbízható, jogosult, hozzáértő, kompetens (szaknyelvi), mértékadó, szakértő, kijelölt, megbízott, mérvadó, hivatott, felhatalmazott, beavatott

legyűr

ige
  • leteper, leterít, lebír, legyúr, alányom, felülkerekedik, legyőz, leküzd, megtetejéz (tájnyelvi)
  • leerőltet, lenyel, megeszik, legentet (tájnyelvi), legyürköl (tájnyelvi)

lúg

főnév
  • lúgkő, marónátron, nátrium-hidroxid (szaknyelvi), marószóda (tájnyelvi), marólúg, bázis (szaknyelvi)

asztrológus

főnév
  • csillagjós

napfényes

melléknév
  • napos, napsugaras, napsütéses, napsütötte, sugárzó, verőfényes, világos, ragyogó, felhőtlen, derült
  • (választékos): örömteli, vidám, derűs

megszólít

ige
  • aposztrofál (idegen), adresszál (régies), hozzáfordul, szóba áll (valakivel), szóba elegyedik (valakivel), beszédbe ered (valakivel)

közjáték

főnév
  • közzene, intermezzo (szaknyelvi)
  • epizód, kitérő

kosztol

ige
  • étkezik, eszik, táplálkozik, kajál (bizalmas)
  • ellát, élelmez, etet, tart

lakberendezés

főnév
  • bútor, berendezés, lakásberendezés
  • bebútorozás, berendezkedés

megritkul

ige
  • meggyérül
  • elkopik (haj), kihullik

kromatikus

melléknév
  • színes, színező, színhatást keltő
  • színezhető, festhető

kikap

ige
  • kiragad, kiránt, kivesz
  • megkap
  • szorul (bizalmas), bűnhődik, lakol, megkapja a magáét (valamit)
  • vereséget szenved, veszít, alulmarad

latin

melléknév, főnév
  • diák, deák
  • római, itáliai

megszeret

ige
  • megkedvel, beleszeret (valakibe), szívébe zár, megbarátkozik (valakivel, valamivel)