kötőfék szinonimái

főnév
  • kantár, póráz, pányva

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

visszautasítás

főnév
  • megtagadás, negáció (idegen), elutasítás, elvetés, repulzió (idegen), elhárítás, rejekció (idegen), kikosarazás
  • tiltakozás

baki

főnév
  • nyelvbotlás, elszólás
  • félrelépés, tévedés, melléfogás, baklövés, ballépés, gikszer (bizalmas), hiba
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kötőfék szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

koreográfia

főnév
  • (szaknyelvi): mozdulattervezés
  • táncírás

kicserepesedik

ige
  • felrepedezik, felcserepszik (tájnyelvi)
  • kiszárad

késő

melléknév
  • kései, késői, késlekedő, elkésett, megkésett

jelkulcs

főnév
  • kód, rejtjelkulcs, jelmagyarázat, nyitja (valaminek)

könyvel

ige
  • bevezet, iktat

lapozgat

ige
  • nézeget, olvasgat, forgat, levelez (régies)

tipli

főnév
  • (szaknyelvi): faék, faszeg, fadugó, pecek
  • (bizalmas): dudor, daganat, púp, pukli

hőfok

főnév
  • hőmérséklet, temperatúra, ájer (tájnyelvi)

hóka II.

főnév
  • (lovon): csillag, hold, fehér folt

felesleges, fölösleg

melléknév
  • hiábavaló, szükségtelen, haszontalan, célszerűtlen, nélkülözhető, elhagyható, kihagyható, mellőzhető, indokolatlan, fölös, fölöznekes (tájnyelvi), meddő, hasztalan, kárba veszett, céltalan, értelmetlen, oktalan, blank (szleng) Sz: annyit ér, mint döglött lovon a patkó; Dunába víz; eső után köpönyeg; fára arany hártyát; hajpor a zsíros hajon; ötödik kerék; pajkos ifjúnak a bölcs tanácsadás; pusztába kiáltott szó; tarisznyára lakat

időszak

főnév
  • korszak, időköz, szakasz, időtartam, ciklus, periódus, intervallum, éra
  • idény, szezon

ledér

melléknév
  • csapodár, kicsapongó, könnyűvérű, csélcsap, kacér, kihívó, erkölcstelen, léha, szemérmetlen, feslett, szabados, szabadonc (régies), frivol, pajzán, buja

lila II.

főnév
  • ötszázforintos, ötszázas (bizalmas), ötös, öt kiló (szleng), ady (szleng), költőpénz (tréfás)

árnyoldal

főnév
  • hátrány, hátulütő, kivetnivaló, hiba, hiányosság, tökéletlenség, bökkenő, nehézség, buktató, árnyéklat (régies), éjoldal (régies)

műveltség

főnév
  • iskolázottság, tanultság, képzettség, olvasottság, tájékozottság
  • kultúra, civilizáció, művelődés

megrázkódtatás

főnév
  • csapás, megrendülés, megpróbáltatás, trauma (idegen), sokk, stressz, baj
  • zavar, kudarc, válság, kellemetlenség

kövér

melléknév
  • kiadós, teljes (tej), zsíros (tej)
  • (föld): termékeny, bőtermő
  • formázható, gyúrható, képlékeny
  • (betű): fett (szaknyelvi), bold (idegen)

koordinál

ige
  • összeegyeztet, összehangol, szinkronba hoz, harmonizál, megszervez, irányít, igazgat

kutyagol

ige
  • gyalogol, megy, jár, talpal, baktat, ballag, cammog, caplat, masíroz, vánszorog, poroszkál, lóstol (tájnyelvi)

megmukkan

ige
  • (bizalmas): megszólal, beszél, hangot ad, felmordul, megkukkan (tájnyelvi)

közfigyelem

főnév
  • közérdeklődés, rivaldafény

kifecseg

ige
  • elmond, kibeszél, kikotyog, kilocsog, kicseveg, kicsacsog, kikottyant (bizalmas), kivakkant, kipletykál (bizalmas), elpletykál, elhíresztel, kikürtöl, elárul, továbbad, divulgál (idegen), elköp (szleng) Sz: eljár a szája; könyökén is kijön; mindent kikottyant a szája az alfele híre nélkül; mindent nyelve harangjára köt; nem áll meg benne a szó
  • (tájnyelvi): kifröcsög, kifröccsen, kiloccsan

lagymatag

melléknév
  • határozatlan, erélytelen, erőtlen, bátortalan, effeminált (idegen), egykedvű, fásult, apatikus
  • lanyha, tunya, nyálas (szleng), petyhüdt, kókadt, bágyadt, ernyedt, erőtlen, szuszipuszi (tájnyelvi), lágy (tájnyelvi), langyos (tájnyelvi), langymeleg
  • vontatott, kényszeredett, halk, elhaló

megpiszkál

ige
  • hozzányúl, megmozgat, megkavar, felkavar
  • megbolygat, megszurkapiszkál (tájnyelvi), megturkál (tájnyelvi), megpiszkitál (tájnyelvi)
  • (tüzet): felszít, feléleszt