kéjeleg szinonimái

ige
  • gyönyörködik, élvezkedik, kéjkedik (régies), bujálkodik, tobzódik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felelős II.

főnév
  • illetékes
  • szavatoló, kezes

amellett

határozószó
  • azonkívül, azonfelül, ráadásul, tetejében, még hozzá, hozzá még, sőt még
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kéjeleg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kalóz

főnév
  • tengeri rabló, hajórabló (régies), martalóc (régies), piráta (idegen), rabló, fosztogató
  • (régies): zsivány (régies), tolvaj, lator

idegcsillapító

főnév
  • nyugtató, szedatívum, lenitívum (idegen), trankvilláns (idegen), dilibogyó (bizalmas)

hozzáértő

melléknév
  • szakszerű, szakavatott, szakképzett, képzett, szakértő, specialista, kompetens (szaknyelvi), professzionális, profi (bizalmas), mesteri, verzátus (régies), gyakorlott, tapasztalt, otthon van (valamiben), jártas, biztos kezű, ügyes

hányadán

határozószó
  • hogyan?, miképpen?
  • (tájnyelvi): hányad részért?

kárpótlás

főnév
  • kártérítés, kártalanítás, jóvátétel, elégtétel, fájdalomdíj, kompenzáció, rekompenzálás (idegen), bonifikáció (idegen), gratifikáció (idegen), regresszus (szaknyelvi)
  • hadisarc

kiemelkedő

melléknév
  • előkelő, kiváló, kitűnő, kivételes, kimagasló, rendkívüli, eminens, jeles, emelkedett, páratlan, kiugró, különleges, nagyszerű, illusztris, figyelemre méltó, párját ritkító, jelentős, jelentékeny, számottevő, nevezetes, elsőrendű

szégyen

főnév
  • gyalázat, csúfság, kudarc, megszégyenülés, ignomínia (idegen), ciki (szleng), plöff (tájnyelvi)
  • égés (szleng), blamázs, blama (bizalmas), szégyenkezés
  • szégyellnivaló, takargatnivaló, szégyenfolt, mocsok, szenny
  • szégyenérzet, szeméremérzet, szemérem

gerle, gerlice

főnév
  • vadgalamb, vadgerle, görlice (tájnyelvi), gilice (tájnyelvi), gili (tájnyelvi), gilicemadár (tájnyelvi), kukuró (tájnyelvi)

gagyog

ige
  • gőgicsél, gügyög, pöntyög, bugyog (régies)
  • (pejoratív): makog, beszél, jártatja a száját

elhív

ige
  • elszólít (választékos), magához kér

gúzs

főnév
  • kötél, tekercs, kötelék
  • béklyó (tájnyelvi)

kiiszik

ige
  • kihörpint, felhörpint, kihúz, kiszív, kiürít, felhajt, megiszik, kiszürcsöl, kiszörpöl, kiiszél (tájnyelvi)

kivonás

főnév
  • visszarendelés, visszahívás, visszavonás, elvezényelés
  • kiválasztás, kinyerés, előállítás, kioldás
  • kisebbítés, elvétel, csökkentés, szubtrakció (szaknyelvi)

mazsola

főnév
  • (bizalmas): ötlet, geg (idegen)
  • (bizalmas) (jelzőként is): kezdő, gyakorlatlan, járatlan, tapasztalatlan, újonc, zöldfülű, kopasz (szleng)

látatlanban

határozószó
  • látatlanul, vaktában, kapásból, találomra, blindre (bizalmas), ab invisis (idegen), in bianco (régies)

kel1

ige
  • felkel, felserken (régies), virrad (valamire), lábad (régies)
  • feljön (égitest)
  • (növény): hajt, kihajt, sarjal, sarjad, kibújik
  • (régies): támad, keletkezik, kezdődik
  • íródik, létrejön
  • fogy, elkel, kereslete van
  • (tészta): dagad, duzzad

kakál

ige
  • ürít, szarik (durva), székel, nagydolgozik (bizalmas), tojik (bizalmas), trónol (bizalmas)

keveredik

ige
  • kuszálódik, gubancolódik, bonyolódik, kavarodik
  • vegyül, elegyedik, elegyül, vegyődik (régies)
  • jut, kerül, vetődik
  • sodródik
  • elhányódik, elkallódik
  • támad, keletkezik

lakáshiány

főnév
  • lakásínség, lakásprobléma, lakáskérdés, lakásgond

képmutató

melléknév
  • alakos, alakoskodó, színlelő, színlelt, színeskedő (régies), színmutató (régies), tettető, megjátszott, komédiás, komédiázó, szemforgató, szenteskedő, kegyeskedő, álszent, álszenteskedő, álbuzgó, ájtatos, alázatoskodó, kenetteljes, sunyi, kétszínű, kétkulacsos, köpönyegforgató, hipokrita, farizeus, álnok, hazug Sz: bort iszik, vizet prédikál; más a képe, más a lépe; szentfazék, csak a füle kormos

igazándi

melléknév
  • (tájnyelvi): valódi, hamisítatlan, igazi

kibírhatatlan

melléknév
  • elviselhetetlen, pokoli, kiállhatatlan, intolerábilis (idegen), tűrhetetlen, utálatos, undorító, förtelmes, undok

lapszéli

melléknév
  • marginális (idegen)