haszon szinonimái

főnév
  • nyereség, profit, előny, hozadék, hozam, plusz (bizalmas), rebach (régies)
  • eredmény, gyümölcs, látat (tájnyelvi), siker, foganat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kívánatos

melléknév
  • vonzó, csábító, hívogató, gusztusos, étvágygerjesztő, ingerlő, ínycsiklandozó, nyálcsordító
  • csinos, szemrevaló, csábos, érzéki, erotikus, szexi (bizalmas), kihívó
  • ajánlatos, szükséges, helyes, helyénvaló, illő, illendő, ildomos, megfelelő

transzformátor

főnév
  • áramátalakító, átalakító, trafó (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a haszon szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

halászbárka

főnév
  • halászhajó, halászcsónak, ladik

függeszkedik

ige
  • akaszkodik, kapaszkodik, lóg, csimpaszkodik, csipeszkedik (tájnyelvi), csimpajkózik (régies), csingalózik (tájnyelvi), csingaszkodik (tájnyelvi), lógaszkodik (régies), kinkargózik (tájnyelvi)

fotós

főnév
  • fényképész, fényíró (régies), fotóművész
  • fotoriporter

felismerés, fölismer

főnév
  • azonosítás, ráismerés, megismerés, agnoszkálás (idegen), identifikálás (idegen), identifikáció (idegen)
  • percepció (idegen)
  • érzékelés, észlelés
  • észrevétel, meglátás, megállapítás
  • megoldás, felfedezés

hánytorgat

ige
  • fölemleget, emleget, előhoz, szemére vet, szemére hány, hánydál (tájnyelvi)
  • hány-vet, dobál

hódol

ige
  • megalázkodik, engedelmeskedik, szolgál, térdre esik, aláveti magát (valakinek), arcra borul (valaki előtt)
  • tisztel, respektál, méltányol, csodál, bálványoz, ad, leborul (valaki előtt), meghajol (valaki előtt), tiszteleg
  • (szokásnak, szenvedélynek) enged, teret ad, szabad folyást enged

pótol

ige
  • helyettesít, szubsztituál (idegen), szuppleál (idegen), képvisel, örökébe lép
  • kipótol, kiegészít, teljessé tesz, kompletál (idegen)
  • behoz, ledolgoz
  • jóvátesz, helyrehoz, kárpótol, kártalanít, kompenzál, visszatérít, megtérít, visszafizet

erényes

melléknév
  • erkölcsös, tisztességes, bűntelen, becsületes, derék, feddhetetlen, romlatlan, makulátlan, tartózkodó, szemérmes, jámbor
  • (régies): ártatlan, szeplőtlen (régies), tiszta, szűzies

emigrál

ige
  • kivándorol, száműzetésbe megy, elköltözik, kimenekül, elbujdosik (régies), áttelepül, disszidál

búj

ige
  • (valakit): csüng (valakin), lóg (valakin), bújik (valakibe)
  • (könyvet): tanulmányoz, olvas
  • keres, látogat

esztendős

melléknév
  • éves, egyéves

horror

főnév
  • (bizalmas): iszonyat, iszony, félelem, rémület
  • undor, utálat

ingázó

főnév
  • bejáró, beutazó

koccint

ige
  • összeüt, összecsendít
  • (tájnyelvi): koccant

képződik

ige
  • alakul, létrejön, lesz, létesül, szerveződik, keletkezik, támad, kerekedik, terem, képzik (tájnyelvi), formálódik, összetevődik

hatalmas I.

melléknév
  • óriási, óriás, roppant, gigantikus, gigászi, grandiózus (választékos), kolosszális (bizalmas), herkulesi (erőfeszítés), piramidális (idegen), monumentális, impozáns, kapitális (idegen), eget verő, bődületes (marhaság), jókora, tetemes, irdatlan, terjedelmes, határtalan, mérhetetlen, csillagászati (összeg), jelentékeny, nagy
  • nagy erejű, elemi erejű, elementáris, átütő erejű, elsöprő erejű
  • nagy hatalmú, befolyásos, potens (régies), fényességes (régies)

hajtó

főnév
  • kocsis, fogatos
  • zsoké

hezitál

ige
  • habozik, tétovázik, ingadozik, bizonytalankodik, vacillál (bizalmas), teketóriázik

kémcső

főnév
  • próbacső, epruvetta (szaknyelvi)

hazahoz

ige
  • hazaszállít, hazavisz, hazacipel, hazavonszol (pejoratív), hazacefréztet (tájnyelvi)

gágog

ige
  • gágál (tájnyelvi), gágározik (tájnyelvi), gigágog (tájnyelvi), gebeg (tájnyelvi)
  • (pejoratív): beszél, jártatja a száját, dumál (szleng), rizsázik (szleng)

hírmagyarázat

főnév
  • kommentár, háttér, hírháttér, háttérmagyarázat, elemzés

képtelenség

főnév
  • alkalmatlanság, inkapacitás (idegen), tehetetlenség
  • lehetetlenség, értelmetlenség, érthetetlenség, nonszensz (bizalmas), abszurdum, oktalanság, nevetségesség, hihetetlenség, zagyvaság, badarság, ostobaság, bolondság, szamárság, hülyeség, marhaság (bizalmas), csacsiság
  • ellentmondás, paradoxon Sz: fából vaskarika; lehetetlen, mint gúzzsal tormát ásni
  • (régies): idomtalanság, formátlanság